Agyatlan vérbunkók

Egy felháborodástól reszkető hölgynek szekundál Aczél Endre a Nap-keltében. A hölgy neve Jánossy Katalin, egyébként festőművész, de itt nem mint alkotó van jelen, hanem mint Nagy Imre unokája. Alsó hangon kikérte magának, hogy bizonyos „agyatlan vérbunkók”, avagy csürhés, csőcselékes, fideszes, randalírozó, kődobáló huligánok és hőbörgő, húgyszagú, paraszt, fasiszta, antiszemita trágya népség, nem kívánt törlendő, újabb jelző beírandó, elrontotta az ő ’56-ját. Az unoka legfőképpen a Felvonulási téren felavatott emlékmű körüli botrányoktól volt feldúlva. A vihar kapujában című Kuroszava-filmet példaként szokták felhozni arra, hogy egy történést hányféleképpen értelmeznek az abban részt vevők.
Megható volt látni, ahogy a Nagy Imre unoka a részvét és a felháborodás minden húrján játszott, de lélekemelő volt Aczél Endre teljes együttérzése is. Csak a közös forró könnyek hiányoztak, hogy kettesben átéljék az agyatlan vérbunkók (magyarok) által tönkretett ünnep katarzisát. Nézzük most a helyzetet egy kevésbé sátáni oldalról.
Már az ’56-os emlékmű terve is megosztotta a közvéleményt. Az alkotás abszolút nem óhajtotta tükrözni azoknak a forradalmároknak az életérzéseit, akik tevőleges részesei voltak ’56-nak. A berlini holokauszt-emlékmű erős utánlövése rozsdás sínekkel és beton ékaljazattal hasít bele a Felvonulási térbe, mellette egy időkeréknek csúfolt kábeldobbal, amit az avatás idejére jó ízlésből letakartak. Az emlékművet nem szobrász, hanem építészcsoport tervezte, ami messze nem egyenlő közelítést jelent. Az ’56-osok hangos tiltakozására igazi huszáros megoldás született: betömték a szájukat egy figurális szoborral valahol a Műegyetemen. Már ez is jellemző erre az irracionális, agyszikkasztó Magyarországra. Első osztályú ’56-osok ide, másodosztályúak oda. Sokan megírták, hogy a magyar nemzetet kirekesztették az ötvenedik évfordulóból. Az a nép nem ünnepelhetett az utcán, amelynek forradalma az utcán kezdődött. Nem tudom, Jánossy Katalin tud-e követni. Lezárták a Felvonulási teret, hogy a regnáló miniszterelnöknek és kedves feleségének felavassák a pesti szlengben máris Vaskefének csúfolt valamit. Ahol ötven évvel ezelőtt tömegek állták körbe a Sztálin-szobrot, hogy ledönthessék, most Magyarország miniszterelnöke térdre esve játszotta az eszét a kirekesztett tömeg őrjöngése közepette. Minden az övé. A tér, a zászlók, a szavalatok, a rezesbanda, csak az övé. Mintha néhány évvel ezelőtt arról regélt volna, hogy megvetette apját, mert ’56-ot mindig forradalomnak és nem ellenforradalomnak emlegette. Jánossy Katalin nem értette, mi történt? Az történt, hogy Gyurcsány Ferenc volt ifjú kommunista miniszterelnök feleségével, Apró Antal unokájával kézen fogva megkoszorúzta az ötvenhatos mártírok emlékművét. Hát aztán? Két unoka volt jelen az aktuson. Az egyiknek a nagyapját felakasztották, a másiknak a nagyapja helyeselte ezt az akasztást, sőt ahogy a jegyzőkönyvek tanúsítják, tán még kevesellte is. De hogy még plasztikusabb legyek, idézem Torkos Matildot. Képzeljük el, hogy a német kancellár felesége Adolf Hitler unokája. A megbékélés és felejtés jegyében együtt koszorúznak a berlini holokauszt-emlékműnél az Auschwitzból élve hazakerült zsidók küldöttségével.
Nem ártana elidőzni kicsinyég ennél a plasztikus képnél. Botrányba fulladt Kosáry Domokos beszéde? Igen, de a fütty nem az agg akadémikusnak szólt, hanem annak, akivel összemontírozta magát. Gyurcsány Ferencnek szólt, annak az embernek, aki öszszetéveszti országunkat az apartheid Dél-Afrikájával.