Forradalom napról napra

December 3.
Benes Simon Ágoston, felderítő tiszt. Zalka Máté laktanya, Buda. 23-án délután hallották küntről a tömeg zajongását, gyülekezését; csoportok járták az utcákat. (Ők) kérték a párttitkárt, hogy adjon engedélyt a kimenetelre. Megtagadta. Később taggyűlés összehívását sürgették. A 16 pont mellett akartak hitet tenni. Letelt azonban a munkaidő, s így ki-ki hazament. Otthon (lakásán) este 10 órakor riadóztatták. A Kálvin téren keresztül ment be. Itt állt már a harc. Bent parancsot kaptak a laktanya megvédésére. Fegyvert fogtak, s kocsikkal eltorlaszolták a bejáratot. A parancsnok azt a parancsot kapta, hogy lőni kell, ha támadás éri a laktanyát. Ha akármilyen tömeg támad, addig kell lőni, amíg egy is életben van. Kb. 4-5 napig maradtak benn készültségben. Második nap kb. 5000-nyi tömeg körülvette a laktanyát, és foglyokat kerestek rajtuk. Fenyegető volt a helyzet, meleg lett egyszerre bent, mert nem tudták, mi következik. A felkelőkkel éreztek. Hangszórót szereltek a kapu elé, s kérték, hogy egy küldöttség vizsgálja át a laktanyát. A küldöttek még a páncélszekrénybe is benéztek, majd a hangszórón át elmondták, hogy mit láttak, illetve, hogy semmit se találtak. Mások fegyvert kértek tőlük: – Csak annyi fegyverünk van, ahányan vagyunk – válaszolták –, katona pedig nem lehet fegyver nélkül. Veletek vagyunk. – Erre elmentek. Kb. egy hét múlva vége lett az összetartásnak. Kimentek. Ekkor már parancsot is kaptak az új kormánytól: felderíteni, hol vannak orosz egységek, s jelenteni a számukat. Autókon indultak Záhonyba, Kecskemétre, Miskolcra; általában Kelet-Magyarországra. 2-ára Magyarország térképét jelzés borította. Falkákban jöttek be az oroszok. Jelentették. 4-én reggel egy ejtőernyős kijevi alakulat foglalta el a laktanyát. Előbb elégették a térképet, megsemmisítették az iratokat. Az oroszok előző nap indultak Kijevből. A parancsnok előző este névnapesten vett részt, onnan szólították; másnap délelőtt már egy Budapest környéki reptér felett ugrottak ki a gépekből. Az oroszok lefegyverezték a laktanyabeli magyarokat. A raktárkészletet összeszedték. Vadonatúj ruhákba öltöztek, fehérneműt cseréltek stb. Laktanyafogságot rendeltek el. A Nagy Imre-kormány állítólag két páncéloshadosztályt vonultatott fel Budapest védelmére. A két hadosztály közül az egyik megkapta Maléter állítólagos parancsát a kapitulálásról, a másik nem. Ezek az utolsó töltényig harcoltak. Később az oroszok az összes magyar harckocsit lefoglalták. Átfestették a magyar Kossuth-címert, s odaállították a „zsákmányt” a hidakhoz. Az oroszok a laktanyabelieket hadifogolyként kezelték. Fegyvert s lőszert még most sem kaptak. Figyelmeztetést azonban igen: viselkedésükkel támogatják az ellenforradalmat. Megbízatást még nem kaptak, csak bejárnak. Benes Simon Ágoston szerint még a Bakonyban, a Kamaraerdőben vannak partizánok. A Tatabánya környéki erdőket katyusákkal lövették az oroszok. Valósággal szétlőtték az erdőt. Kb. 4000 páncélos van Magyarországon. Maléterről: idősebb tiszt, a kulákezredek parancsnoka volt, a Mária Terézia laktanya volt az állomáshelyük. Amikor látta Maléter, hogy felkeltek, melléjük állt. Később segítséget kért a honvédelmiből, de a segítségül hívott csapatokra tüzeltek (hír). Benes Simon Ágoston: A helyzetről: békésen kellene valahogy rendezni, a lengyel példa mintájára. Egyébként elkerülhetetlen a káosz és a fasizálódás. Szeretne valami újba kezdeni. Lapszerkesztést szívesen vállalna. Később, tavaszra talán nyílik rá lehetőség. Ő nem hiszi, hogy tavaszra kimegy az orosz. Írószövetség: fiatal lengyel újságírók szöktek át Krakkóból. Brunon Rajea, Dzienik Polski munkatársával találkoztam. Fiatal ember, 22 éves, 5 éve újságíró. 4 társával autóba ült. Csehszlovákián át szöktek. Itt, a lengyel követségen papírt szereztek, úgy „legalizálták” magukat. Látni akarták az „igazságot”. Velünk éreznek. Bába Miska tolmácsolt, Lukácsy Sándor számolt be az eseményekről. Kopré: a sztrájk érdekelte. Elmondtuk az olvasósztrájkot. Véleménye szerint is felesleges a további munkabeszüntetés. Deportálásról, zabrálásról kapott anyagot tőlünk. Érdeklődött az írók s újságírók együttműködéséről. Számszerű adatai: 20 000 halott, 40 000 sebesült, 80 000 sérült lakás, 105 000 nyugatra menekült. Elmesélte Hruscsov kanosszáját. Rokosszovszkij katonai parancsot készített elő a fordulat előtt. Parancsot adott a lengyel hadseregnek Varsó megtámadására s a központi vezetőség letartóztatására. Előzőleg azonban Gomulka emberei pozíciót foglaltak, s a puccs nem sikerült. A hadsereg nem engedelmeskedett. Erre az orosz sereg átlépte a határt. A lengyel határvédelem parancsot kapott: nem támadni, kerülni a provokációt. Közben elindult Hruscsov Moszkvából. Lőtték a repülőgépet. Varsónál leszállási engedélyt kért. Nem engedték leszállni. Több helyen így járt, végül orosz katonai reptéren szállt le. A követség autóján vitték Varsóba. A VIII. plénum ülésezett. Hruscsov megérkezett, s rátámadt a plénumra: az orosz–lengyel barátságot akarják aláaknázni. Válasz: ennél fontosabb ügy van napirenden, a főtitkár megválasztása, kérik éppen ezért, hogy hagyja magukra őket, vagy felfüggesztik az ülést. A lengyelkérdésről hajlandók a főtitkár megválasztása után tárgyalni. Felfegyverezték a gyári munkásokat. Vasárnap is benn maradtak a gyárban. De kiadták: kerülni az összetűzést az oroszokkal.
Most: szabad a sajtó és a rádió, csak éppen odateszik a cikkekhez, hogy a szovjet–lengyel barátság alapján állanak. Az Odera–Neisse határ jelenleg, amíg orosz szerződés van, áll. Tudják: tarthatatlan. Bökkenő: Kelet-Lengyelországot kifosztották, a nyugati részeken ott a bányák, gyárak. Ez nagy dilemma. A nyugatnémetek most ajánlatokkal jönnek, taktika. Nem vetik most fel a revíziót, mert meg akarják erősíteni Gomulka pozícióját. A magyar ügyről nyíltan nem írhatnak. Majd baráti beszélgetések során elmondja, amit látott. Krakkóban november 5-én 10 000 diák tüntetett mellettünk. Felirat jelent meg minden kapu alatt. Ruszkik, haza! Támogatjuk a szabad Magyarországot. Jelentkeztek lengyel önkéntesek. Hajók is érkeztek lengyel kikötők elé, de a parti ütegek fenyegető fellépésére odébbálltak. Konyakot ittunk.
Dobossy Laci: a Zrínyi-akadémia tiszti iskolásai az utolsó töltényig kitartottak. 700-an maradtak. Fegyvertelenül kiálltak a tankok elé: – Lőjetek agyon bennünket. – Fogságba estek. Várban: a koreaiak bekenték olajjal az utat. Mezőberényben este szalmát raktak az útra. Benzint öntöttek rá, s amikor a tankok rámentek, csóvát dobtak a szalmára; állítólag 30 tank égett meg. Elnökségi ülés volt, délelőttről áthúzódott délután fél kettőig. Hegedűs Géza: megállapodtak, könyvek megjelennek, ki-ki saját felelősségére. Sajtóban, rádióban nem szereplünk. Tamási Áron helyzetismertetése elkészült, gondolatmenete: a legsötétebb időben is világított két csillag, a nemzet csillaga és a forradalmi íróké. Most is világít e két csillag. Befeketítés történik. Szent a forradalom. Senki el ne higgye, amit hirdetnek. Az orosz beavatkozás a nemzetet törte le. Szerencsétlen dolog. Később a történelmi igazságra az oroszok is rájönnek. Elítéli tettüket a történelem, mint ahogy 1849-ben is történt. Csak a nemzetet szolgáljuk. A Dunántúlban jelenik meg. Szántó Tibor vitte magával. Háy Gyula is megírta az aktualitásokkal kapcsolatos jelentést. Megküldték a munkástanácsoknak, Erdei Sándor aláírásával. Lényege: az írók nem működnek együtt Kádárral, meg kell teremteni a kapcsolatot. Csak a nemzetet szolgálják.
Folytatjuk