Sokáig csak mendemondák keringtek arról, mi történt az ENSZ-ben az úgynevezett magyarkérdés vitájában 1956 és 1963 között. Azt persze a kádári évtizedekben is sejteni lehetett, hogy a forradalom leverése után a nemzetközi közösség szinte egyöntetűen rokonszenvezett hazánkkal. Részletekről, hiteles eseményekről mégis csak azok a kevesek értesülhettek, akik a nyugati magyar folyóiratokban figyelemmel tudták kísérni a történéseket. A rendszerváltozás idején aztán egyre több irat, visszaemlékezés, addig nem ismert vagy szemérmesen elhallgatott fontos dokumentum látott napvilágot, közöttük az ENSZ és Magyarország kapcsolatának könyvtárnyi iratát bemutató, a bonyolult diplomáciai háttértörténetet taglaló kötet és tanulmány.
A forradalom és a magyarkérdés az ENSZ-ben, 1956–1963 című könyv legnagyobb erénye, hogy kimerítő betűözön helyett könnyen olvasható, ugyanakkor igen színvonalas tanulmányokkal járja körül a kérdést. A Magyar ENSZ Társaság gondozásában, Békés Csaba és Kecskés D. Gusztáv szerkesztésében megjelent könyvben – mellettük – Melita H. Sunjic és Király Béla tekinti át a világszervezet magyarországi politikájának alakulását. A szerzők dicséretére legyen mondva, alaposan megvilágították olyan fontos ügyek politikai hátterét, mint például a korabeli menekültválság vagy az ENSZ humanitárius tevékenysége.
A kötetet kronológia, névlexikon, statisztikai adatok és bibliográfia gazdagítja, és külön meg kell említenünk az elsősorban nyugati szerzők munkáiból összeállított fényképmellékletet, amely már csak azért is szívfacsaró, mert a magyar menekülteket különböző nyugati helyszíneken, ausztriai menekülttáborokban, új lakóhelyükön, az asszimilációs folyamat egy-egy állomásán mutatja be – eddig nemigen láthattunk hasonló felvételeket.
(A forradalom és a magyarkérdés az ENSZ-ben, 1956–1963. Magyar ENSZ Társaság, Budapest, 2006. Ármegjelölés nélkül)
origo.hu
Ez nem ellenzék, hanem vírus, amit le kell gyűrni
