Holland ajándék

Fészeknek nevezi a Julianna-iskolát Végh Tamás, a Budapest Fasori Református Egyházközség lelkipásztora, védett helynek, ahol a templom és az iskola nemcsak építészeti, hanem szellemi-lelki egységet is alkot. Talán éppen ez a – leginkább az egyházi oktatási intézményekre jellemző – bensőséges hangulat zavar egyes politikai köröket, amelyek az „esélyegyenlőség” jelszavával küzdenek azért, hogy az egyházi iskolák kevesebb pénzt kapjanak. A Juliannának azonban szerencséje van. Gondos a gazdája, amelyik megérzi ugyan a központi elvonások okozta nehézségeket, de igyekszik azt kiegyensúlyozni erőfeszítéssel, több munkával. A gyülekezet tavaly a hívek adományaiból kétmillió forintot fordított az épület, az iskola fenntartására, ami tiszteletre méltó áldozatvállalás a nem túl módos pesti kerületben.
Ma az iskola hat évfolyamán tíz osztályban 205 gyermek tanul. Többségük környékbeli, de járnak ide diákok a fővároson kívülről is. Nem gond benépesíteni az első osztályokat, ami a csökkenő gyermeklétszám idején nemcsak siker, hanem annak igazolása is, hogy egyre több szülő tartja fontosnak, gyermeke az első iskolaéveket védett, szerető és gondoskodó környezetben töltse el. A diákok többsége a fővárosi felekezeti gimnáziumokban folytatja tanulmányait. Mint Végh Tamás mondja, a juliannásokat mindenhol külön jegyzik, mert a későbbi években is összetartanak. Nincs extra nevelési program, sem különleges követelmény, a Julianna nem elit iskola, „csak” olyan oktatási intézmény, amelyben szeretik és nevelik is a gyermekeket.
Története az első világháború utáni szomorú években kezdődött, az iskola születése szép példája az összefogásnak, a szolidaritásnak. A húszas évek elején, vesztes háború után vagyunk, a trianoni döntés nyomán az ország területének nagy részét elcsatolták. Magyarország, amely egykor Európa éléskamrája volt, éhezik. A legnagyobb a nélkülözés a városokban, különösen Budapesten. Az iskolákban tüzelőhiány miatt szünetel a tanítás, emberek tízezrei vasúti vagonokban laknak a pályaudvarok mellékvágányain. Hollandia az első, amelyik Magyarország segítségére siet, és 1920 februárjában az Országos Gyermekvédő Liga szervezésében megindulnak a vonatok, amelyek szegény és árva gyermekek tízezreit viszik a befogadó holland családokhoz három–hat hónapra vagy akár évekre.
Az akció Vilma holland királynő fővédnöksége alatt, Julianna trónörökösnő részvételével folyik. Bár több tízezer gyermek kijut, de nem vihetnek ki minden rászorulót, a hollandok ezért úgy döntenek, inkább az élelmet hozzák ide, ez olcsóbb megoldás. A magyar intézőbizottság tíz ingyenkonyhát hozott létre, amelyeket 1925-ig tartottak fenn. Addigra konszolidálódott az ország helyzete, a holland segélyalap azonban nem fogyott el. Sebestyén Jenő teológiaprofesszor ezért azt javasolta, alapítsanak a maradékból református elemi iskolát. E célra Szabó Imre lelkész felajánlotta a fasori református templom kertjében álló tanonciskola egyemeletes épületét. Az új elemi iskola a holland királyi család iránti tiszteletből és hálából a trónörökösnő, Julianna nevét kapta, a Városligeti fasort pedig, amely Budapest egyik legszebb utcája, azontúl Vilma királynő útnak nevezték.
Az átépítés után négy tanterem, tornaterem, tantestületi szoba és egy kétszobás igazgatói lakás fért el az épületben. A berendezés igen egyszerű volt, mert a fővárosi iskolák kiselejtezett és felújított bútoraiból állt. A kiválasztott négy tanítónőt 1926 tavaszán tanulmányútra küldték Hollandiába, hogy megismerjék az ottani tanítási módszereket. Ökumenikus jelleggel, újdonságképpen négy vegyes, leány-fiú csoporttal négy évfolyamon, osztályonként körülbelül negyven diákkal kezdődhetett meg a tanítás. Az ünnepélyes évnyitót 1926. szeptember 13-án tartották, a díszvendégek között találjuk a holland miniszterelnököt, az ismert holland teológus lányát, Kuyper Katalint, a holland nagykövetség képviselőit, valamint Klebelsberg Kunó kultuszminisztert, a főváros polgármesterét és Ravasz László püspökkel az élen a református egyház vezetőit. Az ünnepélyes megnyitó után Kuyper Katalin átadta a holland iskolabizottság ajándékát, egy nagy sötétkék bőrkötéses bibliát.
Az iskola az államosításáig négyosztályos elemiként működött. 1936-ban az épületet bővítették, az igényeknek megfelelően korszerűsítették. Az 1948-as államosítást követően különböző intézmények kaptak itt helyet, leginkább azonban iskolaként használták, nevét Gorkij Fasori Általános Iskolára változtatták. Csak a rendszerváltozás után, 1992-ben indulhatott újra a Julianna a helyi vezető lelkipásztor, Adorján József esperes kezdeményezésére. A fasori református egyházközség ekkor hozta létre a Szabó Imre Alapítványt az iskola támogatására. A történelem üzenete, hogy az egykori államosítók elfelejtették töröltetni az egyház tulajdonjogát a földhivatalban az épület tulajdoni lapján, így az hivatalosan mindvégig megmaradt.
A Julianna az 1992–93-as tanévben egy osztállyal, 24 diákkal, két tanítónővel kezdte meg új életét. Ettől kezdve évről évre két-két osztállyal gyarapodott, az 1995–96-os tanévtől már nem kényszerült társbérletre az állami iskolával sem. Az iskola vezetői és fenntartói szeretnék, ha nyolcosztályossá fejleszthetnék az intézményt, erre azonban jelenleg az épületben hely, a bővítésre pedig pénz nincs. Bár igény lenne. A juliannások összetartó közösséggé váltak az évek során, a szülők hozzák a testvéreket, a gyülekezet pedig igyekszik magához ölelni a családokat. A vasárnap kezdődő és egy hétig tartó jubileumi ünnepségen, amely ünnepi istentisztelettel kezdődik, jótékonysági hangversenyt és kiállításokat rendeznek, előadásokat tartanak. Lesz mire emlékezniük.