Fátima fölött is átrepül, úgy közeledik Lisszabonhoz október 17-e délelőttjén a repülőgép. Az a száznyolcvan zarándok, aki a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia charterjáratával érkezett, a portugál kora reneszánsz ragyogó emlékeivel gazdagodhat a fővárosban. Persze nem elsősorban attól zarándoklat egy út, hogy ódon, csupa mészkőfaragvány kolostorokat csodálnak meg a hívek. Van egy térbeli és egy lelki célpont, melyeknek fedniök kell egymást. A Fátimába vivő buszon különféle imádságokat, egyházi énekeket kezdeményez a zarándoklat „lelki moderátora”, Udvardy György esztergom–budapesti segédpüspök, Erdő Péter érsek helynöke. A verbita szerzetesrend fátimai szemináriumának épületében elfoglaljuk szobáinkat, még vacsora előtt megtörténik az első szentmise. Seregély István egri érsek homíliájában megállapítja: „Ma sajnos a minden korlátot átlépő, ügyeskedő, az embertársat lehetőleg kijátszó önzés az ideál.” Ezzel szegezi szembe a másik emberre irányuló krisztusi szolgálatot. „Mert az baj – bontja ki a kérdést –, ha egymásrautaltságunkban csak mi számítunk.”
Éjjel gyertyás körmenet Fátima központjában. A másnap délelőtti keresztút szintén körmenettel kezdődik, mivel az 1917 májusa és októbere közötti Mária-jelenések egyikének dombja kilométerekre van a szállásunktól. A városmagot övező körúton vonulunk; elöl egy-egy püspök viszi a feszületet s a koronás magyar zászlót. Csoportunk mellett a fátimai szentélyt működtető portugál egyházmegye hangszórós kocsija: kierősíti a légmikrofonos magyar zarándokvezetők hangját. Énekekkel kibővített rózsafüzér kétszáz fős kórusa hangzik. Félpályán haladó processziónkat portugál rendőrök kék villogós autója biztosítja. Egyetlen vezető sem dudál. A fátimai körúton balról óriási építkezés: a félkész új bazilika ez, csak ülőhely 9000 lesz benne. A régi székesegyház 800 fős, miközben a vallási turizmus egyre bővül, az ezredforduló után is.
Elérkezünk az ötvenhatos és más magyar emigránsok által építtetett magyar kálvária kezdetéhez. Közel a nemzet lelki megújulásáért meghirdetett engesztelő imaév csúcspontja. A zarándokgép utasai a nemzeti zarándoklatra más repülőkön és buszokon (más utazási irodák szervezésében) érkezettekkel itt találkoznak először. Felvidéki és nyugati szórványhoz tartozó magyarok is szép számmal lengetik zászlóikat.
Magyar keresztút és kápolna – az Atlanti-óceán mellékén? A portugál szinte egyöntetűen katolikus nemzet, népi vallásossága mindmáig erőteljes, de kálváriái nemigen vannak. A fátimai püspökség mégis szívesen hozzájárult az itteni magyarság tervéhez, a földtulajdonosok pedig ajándékba adták ezt az olívacserjés területet. Minden bizonnyal a „Hungria dos Martires” (mártírok Magyarországa) iránti együttérzésből. Az 1963–64-ben felépült stációkat és a Szent István-kápolnát portugál és külföldi zarándokok milliói is igénybe veszik.
A keresztút végigjárása – ez Fátimában 1426 méteres gyalogtúra – segít átélni a kivégzőeszközét botladozva cipelő Krisztus szenvedéseit a fájdalmak útján, segít a Megváltó engedelmességébe, alázatába simulni, fölkelti a hála érzetét. A dombtetőn, a kápolna közelében a zarándoklat kórusának egyik női tagja elénekli az Ómagyar Mária-siralmat. A Szent István-kápolna tetőerkélyéről Erdő Péter röviden megemlékezik az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseiről és áldozatairól. Kijelenti, az ő szenvedésük is erőforrás a számunkra.
Zokszó nélkül állja a püspöki kari mise alatt a hívősereg a közeli óceán küldte esőrohamokat. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek a hegyi beszédbeli nyolc boldogságot a kanonizált magyar szentek és boldogok példáján magyarázza. „Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. Salkaházi Boldog Sára szociális testvér a jogfosztottak védelmében halt vértanúhalált. Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. Szent István királyunk, a honalapító sziklára épített, az igazságra, aki Krisztus…”
A fátimai Szűzanya-kultusz folyamatos alakulásában alighanem Európa XX. századi szorongása is tükröződik. Világégések, ateista diktatúrák, atomfenyegetés, pápamerénylet… Az első világháború alatt, 1917 nyarán és őszén három pásztorgyermeknek Mária-látomásokban volt része a mai város helyén elterülő birkalegelőkön, majorok tájékán. Abban az időben a portugáliai hatalom hevesen egyházellenes volt, Fátima hírét is elfojtani igyekezett – de hiába. A fátimai Szűzanya titkai fokozatosan tárultak fel, ahogy a három látnok közül a felnőttkort egyedül megérő Lúcia nővérnek „az Ég engedélyt” adott a lejegyzésükre. A jelenésbeli Mária felszólította a gyermekeket, engeszteljék Szeplőtelen Szívét a világ ellene elkövetett vétkeiért. Megjósolta az újabb világháborút, az egyházüldözéseket, emberek tömeges kínzását a szabadsághiányos szovjet blokkra vonatkoztathatóan. A Szűz kérte, történjék meg az emberiség és Oroszország felajánlása az ő Szeplőtelen Szívének. A keresztény világ 25 évvel ezelőtti nagy riadalma volt, mikor II. János Pál pápát meg akarták gyilkolni. A testéből kioperált golyót azután építették be a fátimai kegyszobor koronájába, miután a lengyel szentatya a kórházban a „harmadik fátimai titkot” – egy fehér ruhás püspök katonák általi lelövését – magára vonatkoztatta. II. János Pál 1984-ben felajánlotta a világot Mária útmutatása szerint. Lúcia (aki 2000-ben hunyt el) úgy gondolta, a felajánlás elfogadtatott: ezt jelzi a vasfüggöny lebontása – belőle egy darab a fátimai szentély területén található. Oroszország megtérése is megtörtént abban az értelemben, hogy bevezették a vallásszabadságot.
István király volt az első, aki országát Mária oltalmába ajánlotta. Ez a gondolat bukkant fel – immár világfelajánlás igénye formájában – portugál földön ezredévvel később. Az ország püspökei 1931-ben elismerték hiteles magánkinyilatkoztatásnak a fátimai jelenéseket, Portugáliát pedig szintén Mária oltalma alá helyezték.
A keresztutat követő napon, csütörtökön a város központjában, a neobarokk székesegyház előtti, egymillió ember befogadására képes téren gyülekeznek a zarándok magyarok. A kockaköves téren sima utacska kanyarog a bazilikához közeli, üvegből álló jelenések kápolnája felé. Rajta néhányan térden csúszva közelednek. Kik lehetnek? Milyen óriási tehertől szabadulnának vagy szabadítanák meg szeretteiket? Ám a jelenések kápolnája ma délelőtt elsősorban a magyar híveké. Itt celebrálnak ünnepélyes szentmisét az anyaországi és határon túli püspökök, egyházmegyés papok az ezer résztvevőnek. Erdő Péter, Magyarország prímása a jelenések helyszínén többek között e szavakkal mondja ki a felajánlást Jézus és (a katolikus felfogás szerint) az egyház édesanyjának: „Hazánkat és nemzetünket a te anyai oltalmadba ajánljuk, és könyörögve kérjük számára a lelki megújulás kegyelmét. Segíts legyőznünk a gonosz minden fenyegetését, mindazt a rosszat, ami a mai ember szívében oly könnyen gyökeret ereszt, aminek már ma is mérhetetlen következményei terhelik népünket és az egész világot, és ami a jövő útját egészen elzárni látszik előttünk…”
Ugyanezen a napon: díszebéd a szemináriumban. Itt Sólyom László államfő megbízásából a lisszaboni nagykövet a Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét nyújtja át Kondor Lajos verbita atyának. Kondor még 1949-ben, bécsi szerzetesnövendék korában volt kénytelen szakítani az akkor őrjöngően ateista magyar állammal. Fátimába – ahol ma csaknem hatvan szerzetesi közösség van jelen szállodáival, de ahol az első szemináriumot a verbiták építették – 1954-ben került. Az itteni püspök titkáraként és megbízásából lett a jelenések látnokai boldoggá avatásának előkészítője. Ezt el is érte a Szentszéknél 2000-ben. Kondor emellett egész életében a magyar emigráció összefogásán fáradozott.
Délután Batalha és Alcobaca ódon kolostoraihoz látogatunk el, Nazaré halászfaluban meglátjuk az Atlanti-óceánt. A negyedik zarándoklati napon, október 20-án Portóból térünk – Illyéssel szólva – „haza, a magasban”. Ide már megerősödött lelkek kellenek.
origo.hu
Gólyafiókák életét mentették meg Kocséron – videó
