Törlés?

Európa ötödik telekommunikációs vállalata, az olasz Telecom is érintett az utóbbi évtizedek legnagyobb lehallgatási botrányában, amelynek nyomán eddig húsz embert – köztük az óriáscég néhány igazgatóját – tartóztatott le a rendőrség. A maffiamódszerekkel működő illegális hálózat tagjai hírességek ezreinek telefonját hallgatták le, majd megzsarolták őket, mintegy 20 millió eurót keresve. A bűnszövetkezet egyes szálai az olasz titkosszolgálatokhoz, a rendőrséghez és az adóhivatalhoz vezetnek.
Giuliano Amato belügyminiszter a demokrácia elleni merényletnek nevezte az itáliai közéletet megrázó megfigyelési bűncselekmény-sorozatot. A legnagyobb olasz távközlési vállalat, a Telecom Italia lehallgatta saját dolgozói, közéleti emberek, nagyvállalkozók, sztárok, sporthírességek telefonját, hogy később hatalmas összegeket zsarolhasson a kiszemelt áldozatokból.
A szeptember végén kitudódott illegális adatgyűjtés szálai a rendőrséghez, az adóhivatalhoz és a biztonsági szolgálatokhoz is elvezetnek, a gyanúsítottak ugyanis magántitkokhoz és bankszámlák adataihoz is hozzáférhettek.
Az olasz belpolitikai eseményeket követők számára azonban nem tűnhet meglepetésnek a telefonos mamutcég érintettsége. A rendőrségi nyomozókat rendszeresen technológiával és információkkal ellátó Telecom elkerülhetetlenül belesodródott a botrányba – fogalmazott a Financial Times a lehallgatási ügy napvilágra kerülésekor, utalva az utóbbi idők több kínos ügyére, amelyek egytől egyig a sajtónak rejtélyes módon kiszivárogtatott telefonlehallgatási jegyzőkönyvekkel kezdődtek.
Többek között erre a forgatókönyvre épült a tavaly decemberi jegybankbotrány, amely az Olasz Nemzeti Bank akkori elnökének, Antonio Faziónak a posztjába került. Bankprivatizációk panamáit, a betétesek pénzének külföldre menekítését, információkkal történő bennfentes kereskedelmet és korrupciót lepleztek le a titkos jegyzőkönyvek, amelyek több tekintélyes bankár vesztét okozták.
Mobiltelefon-lehallgatási adatok megszellőztetésével pattant ki a májusi nagy olasz focibundabotrány is: akkor a Juventus vezetőjének, Luciano Mogginak hallgatták le a privát beszélgetéseit, amelyekből fehéren feketén kiderült, hogy az azóta a másodosztályba sorolt torinói csapat győzelmeihez a bírók manipulálása is hozzájárult.
A mostani megfigyelési ügyet közvetetten ugyan, de érintik a botrány kirobbanása előtti napok eseményei, amelyek végül a Telecom és egyben a Pirelli-cégcsoport vezetőjének, Marco Tronchetti Provera lemondásához vezettek. A Telecom Italia igazgatótanácsa még a lehallgatások kiderülése előtt döntött arról az átszervezési programról, amelynek eredményeként két vállalatra bontották volna a távközlési vállalatot, és felvetődött a mobilszolgáltatást végző, nyereséges Telecom Italia Mobile (TIM) értékesítése is. A TIM értékét szakértők 35 milliárd euróra becsülik, lehetséges vevői között pedig több külföldi nagyvállalat neve is felmerült. A Telecom Italia azonban piaci értékével durván megegyező nagyságú, 41,3 milliárd euró nettó adósságot is felhalmozott, részvényeinek értéke pedig felére csökkent az utóbbi öt évben. A vállalat tulajdonosai, köztük a meghatározó részesedést birtokló Benetton család, illetve a Pirelli-csoport a szétválasztási döntéssel lényegében szembemenetelt a cég 1997-es privatizációja után a vétójogot jelentő aranyrészvényt birtokló állami szándékkal. Romano Prodi kormányfő szeptember közepén megdöbbenésének és aggodalmának adott hangot a TIM eladása és a Telecom stratégiai döntése miatt: a nézeteltérés nyomán másnap lemondott posztjáról Provera elnök.
Néhány nappal később, a botrány kipattanásakor húsz embert tartóztatott le a rendőrség korrupció, információkkal történő belső kereskedelem, üzleti titok megsértése, pénzmosás és bűnszövetkezés gyanújával. Kattant a bilincs a Telecom biztonságért felelős egykori igazgatója, Giuliano Tavaroli kezén, letartóztatták Pierguido Lezzit, a Pirelli-csoport biztonsági vezetőjét és az egyik főkönyvelőt is, akit eurómilliók svájci bankszámlákra menekítésével vádolnak. A letartóztatottak egybehangzóan Tavarolit nevezték meg az illegális lehallgatások értelmi szerzőjének, de a csoport kétségtelenül magántitkokhoz is hozzájutott, ami feltételezi egyes nyomozók, titkosszolgálati munkatársak és adóellenőrök részvételét. A gyanúsítottak zsarolásra, fenyegetésre és nyomásgyakorlásra használták az adatokat, vagy egyszerűen eladták őket jó pénzért.
Először az olasz igazságügyi minisztérium vette kezébe az ügy felgöngyölítését, belső vizsgálatot rendelve el, hogy tisztázza a tárca munkatársainak szerepét. Később megszólalt a belügyminiszter, Giuliano Amato is, aki nem tartotta kizártnak, hogy a hozzá tartozó minisztériumban is akadt néhány korrumpálható kolléga, valószínűleg a titkosszolgálatok, a Sismi soraiból, sőt a vizsgálóbírók lehallgatási jegyzőkönyveiből az is kiderül, hogy az olasz védelmi minisztérium vonalaira hívások százai érkeztek.
A botrány utóélete azonban feltehetőleg beszédesebb, mint a valószínűsíthetően hosszú hónapokon keresztül folyó törvénysértés. A sértettek az Olaszország legbefolyásosabb személyeinek magánbeszélgetéseit rögzítő felvételek azonnali törlését követelték, akik között ott vannak a Pirelli, a Telecom, a Coca-Cola és más mamutcégek vezetői, továbbá a legnagyobb iparmágnások is. A megfigyeltek lázadása nyomán a kormány gyors rendeletet hozott, amelyben minden illegálisan megszerzett információ megsemmisítéséről döntött. Homok került azonban a gépezetbe, amikor színre lépett a szalagokat újravizsgálni szándékozó, infrastruktúráért felelős miniszter, Antonio Di Pietro egykori vizsgálóbíró, aki a kilencvenes évek elején leleplezte a milánói korrupciós botránysorozatot, és elindította a Tiszta Kezek mozgalmat. Di Pietro követelte a rendelet módosítását, illetve a felvételek szigorúan zárt körülmények között történő rendőrségi újrahallgatását, hogy ki lehessen szűrni a lehallgatott, egyben megzsarolt személyekkel összefüggő egyéb bűncselekményeket. Az ellenzéket is magában foglaló teljes politikai paletta egységes fellépésére a volt vizsgálóbíró végül kénytelen volt meghátrálni, de továbbra is fenntartja véleményét, hogy fontos bizonyítékok veszhetnek el a szalagok törlésével.