Szeptember végén a környezetvédelmi minisztérium közleményében elismerte, a tavaly májusban kezdődött szakértői tárgyalások eddig szerény eredménnyel zárultak. Persányi Miklós tárcavezető ígéretet tett arra, hogy a tárgyaló küldöttség megkísérli rávenni a szlovák felet, hogy a hágai ítélet végrehajtását az európai közösségi jogra alapozzák; szerinte az uniós előírások alkalmazása megoldás lehet a bős–nagymarosi vízlépcsőrendszerrel kapcsolatos jogvita rendezéséhez. A magyar–szlovák tárcaközi bizottság múlt heti plenáris ülésén a szlovákok sem vitatták, hogy az 1997-es hágai ítéletet mielőbb végre kell hajtani, abban viszont már nem sikerült megegyezni, hogy az alsó, dunakanyari duzzasztó nélkül miképpen javítható az érintett folyamszakasz hajózhatósága. Míg hazánk a közös államhatárt alkotó teljes rész (az elterelt Duna régi medrébe visszatérő pontjától, a Bős alatt fekvő Szaptól az Ipoly Szob fölötti torkolatáig terjedő szakasz) környezeti hatásvizsgálatát szorgalmazza, a szlovák fél azt a Duna Pozsony és Budapest közti szakaszára terjesztené ki, beleértve Nagymarost is.
A magyar küldöttséget vezető Erdey György, a környezetvédelmi minisztérium helyettes államtitkára úgy véli, a duzzasztáson kívül más megoldás is létezik – derül ki az MTI tudósításából. Ezt az álláspontját a magyar fél a Horn Gyula-féle kitérőt követően, 1998 óta hangoztatja, hozzá kell tenni, joggal, hiszen a hágai döntés kimondja: Magyarország nem kötelezhető duzzasztómű építésére. Szlovákiának az a célja a dunakanyari gátról szóló meddő vita fenntartásával, hogy azalatt továbbra is az Öreg-Duna vízhozamának több mint nyolcvan százalékát a Szigetközből a bősi víztározóba terelhesse, működtetve vele az erőmű turbináit. Ismert: mielőtt a Medgyessy-kormány jegelte volna a megegyezési folyamatot, hazánk a víz kétharmadára tartott igényt. Nemzetközi jogi szakértők szerint a vízmennyiség felét mindenképpen visszaszerezhetjük Szlovákiától, ha ezért Magyarország hajlandó megfelelő lépéseket tenni.
Jánossy András, akit a civil szervezetek országos találkozója választott delegáltnak a magyar álláspontot kidolgozó tárcaközi bizottságba, különös levelet tett közzé a napokban: ebben a környezetvédelmi tárca www.bosnagymaros.hu című honlapjára feltett tárgyalási jegyzőkönyvekből azt a következtetést vonta le, hogy a magyar delegáció ismét felvetette a Duna Szap és Budapest közötti szakaszának energetikai célú hasznosítását, amit nehéz másként értelmezni, mint egy vízlépcső esetleges felépítését. Sőt elfogadhatónak nevezte a bősi erőmű csúcsra járatását. Ha az erőmű így üzemelne, a Duna főváros fölötti szakaszán állandó vízszintingadozás lenne tapasztalható, amely jelentős turisztikai károkat okozna, hiszen a naponta kicsapódó bűzös rothadék és a kialakuló ingovány elriasztaná a turistákat a folyótól. Ezért a tárgyalást követően több civil szervezet nyílt levélben szólította fel a kormányt, hasson oda, hogy a kétoldalú egyeztetések során a zöldtárca és a kormánymeghatalmazott határozottan képviselje a magyar érdekeket, és ha szükséges harmadik felet (például uniós szakértőket) vonjon be az egyeztetésbe.
A környezetvédők szerint a társadalmi részvételt erősíteni kell, fel kell hagyni azzal a téves gyakorlattal, hogy a független szakértőkkel nem konzultálnak. Azt is kérik a kormánytól, hogy a természeti rehabilitációs és területfejlesztési beruházások terveit készítse el, amikhez forrást is biztosítson a II. Nemzeti fejlesztési tervben.
A zöldek körlevele leszögezi: a kormány szólítsa fel Szlovákiát, hogy a jelenleg jogsértő módon elterelt Duna Pozsonynál mért vízhozamának 95 százalékát engedjék viszsza a régi Duna-mederbe. Úgy vélik, ha két hónapon belül nem intézkedne ennek megfelelően a szomszéd állam vagy a tárgyalásokon továbbra sem közelednek az érdekek, úgy hazánk jogorvoslatért, illetve a korábbi ítélet végrehajtásának meghatározásáért ismét a hágai Nemzetközi Bírósághoz fordulhatna.
origo.hu
Nyilvánvalóvá vált: összedolgozott a Tisza Párt és az ukrán titkosszolgálat
