Úton a gondolatbűn felé

Ha valaki bánt egy másik embert, akkor ez a tette életre hívja azokat a kognitív folyamatokat, amelyeknek az a célja, hogy igazolják a kegyetlen cselekedetet – írja Eliott Aronson amerikai tudós A társas lény című könyvében. – Vagyis, amikor bántunk valakit, akkor kognitív disszonanciát fogunk átélni. Az a tudattartalom, hogy „bántottam tüntetőket”, összeegyeztethetetlen azzal a tudattartalommal, hogy „tisztességes, józan gondolkodású, jó ember vagyok” – fogalmazott.
Gergényi Péter, Budapest főrendőre egy parkettacsíkos öltönyben arról győzködte a sajtó képviselőit, hogy beosztottjai törvényesen és szakszerűen jártak el a 23-án, amikor békés embereket vertek és lőttek félholtra. A főkapitány szerint a beazonosíthatósághoz szükséges jelzés egyszerűen leszakadt az összecsapások hevében a rendőrökről. Tegyük hozzá, mindegyikükről, hiszen ilyet egyetlen hatósági személyen sem lehetett látni. Arról, hogy milyen összecsapásokról beszélt, szintén nem lehet pontosan tudni. A rendőrök ugyanis főképpen gumilövedékkel és a könnygázgránáttal lőtték a tömeget. Dulakodás éppen ezért nem sokszor volt. A küzdelem ekkor is egyoldalú volt, hiszen gumibottal és viperával ütlegelték az arra járókat. A vipera és a maszk használatára a mai napig nem adott elfogadható választ Gergényi, aki azt is tagadja, amit mindenki tud: a rendőrök tudatosan terelték az Astoriánál lévő százezres tömeg felé a már kellően indulatos, eredetileg a kiürített Kossuth térre tartó tüntetőket. A főrendőr olyan határozottan hárította el a jogsértésekről szóló kérdéseket, hogy láthatóan már maga is elhitte saját, nyilvánvalóan hazug szavait.
Aronson egyébként úgy véli, a disszonancia csökkentésének hatásos módja, ha valamiképpen meggyőzzük magunk arról, hogy amit egyes személyek ellen elkövettünk, az nem is volt olyan tisztességtelen, értelmetlen és rossz. Tehetjük ezt úgy – írta –, hogy nem veszünk tudomást egyes személyek jó tulajdonságairól, és csak a hibáit hangsúlyozzuk; vagy meggyőzzük magunkat: az illetők szörnyű alakok, akik megérdemelték, hogy bántottuk őket.
A kormánypárti politikusok és a rendőrség illetékesei megállás nélkül azt az érzést keltik, hogy Budapest utcáin kizárólag randalírozók tartózkodtak a rendőrattak idején. Sem Gergényi Péternek, sem Gyurcsány Ferenc kormányfőnek nem jutott eszébe, hogy elnézést kérjen azoktól, akik kimentek meghallgatni néhány ünnepi beszédet az Astoriához, majd ezek után megtámadták őket a rendőrök. Bár Gergényi magára húzna minden felelősséget, azt is tudja mindenki, hogy csupán a gyurcsányi hatalom meghosszabbított keze volt hétfőn a budapesti rendőrség. A miniszterelnök megint – immár sokadszorra – hibázott. A jobboldal egésze iránt érzett gyűlölete elvakította, és képtelen volt reálisan gondolkodni. Ennek meglesz az ára, hiszen túl sok olyan ember van Magyarországon, akinek ismerőse vagy családtagja kapott legalább egy kis – a jelek szerint lejárt szavatosságú – könnygázt a rendőrségtől. Gyurcsány Ferenc akkor járt volna el helyesen, ha felmentette volna a főkapitányt, a rendészeti minisztert, és megköveti az ártatlan sérülteket, valamint azok családját. A miniszterelnök és a főrendőr magatartására a bűn közös elkövetésének terhe adhat magyarázatot. Pökhendi, lenéző nyilatkozataik ugyanis épeszű ember számára felfoghatatlanok.
Erre talán David Glass, Keith E. Davis és Edward J. Jones kísérlete nyújthat segítséget. A vizsgálat résztvevői pszichológiai vagy fizikai fájdalmat okoztak egy ártatlan embernek, aki őket nem bántotta. A kísérleti személyek ezután elkezdték lealacsonyítani az áldozatot, elhitetve magukkal, hogy az illető nem valami rendes ember, ezért meg is érdemelte, amit kapott. – Ez tényleg csökkenti a disszonanciát – nagyon helyes –, de aztán előkészíti a terepet a további agressziók számára, hiszen, ha egyszer már lealacsonyítottunk valakit, akkor annál könnyebb lesz bántani őt a későbbiekben – állítják a tudósok.
Hát itt tartunk most. Ha Magyarországon egy rendőr eltakart arccal, azonosítójelzés nélkül, nem rendszeresített fegyverrel büntetlenül békés embereket üthet, lőhet, akkor ez az erőszakszervezet annyira felbátorodik majd, hogy mostantól bármikor elszabadulhat a pokol.
Gergényi és Gyurcsány eközben a nyugalmat ünnepli. Nem árt azonban felidézni a főrendőr iskolai végzettsége kapcsán korábban kipattant ügyet. Gergényi azért nem lehetett országos rendőrfőkapitány, mert nincs egyetemi diplomája. A főiskolai végzettség is csupán úgy jött neki össze, hogy 1985 és 1987 között kiegészítő képzésen vett részt. Medgyessy Péter akkori kormányfő még a jogszabályokat is hajlandó lett volna módosítani csak azért, hogy ez az ember lehessen az ország első rendőre. Erre azonban már nem volt ideje: Gergényi Budapest nyakán maradt, így történhetett meg az, hogy a BRFK az október 23-ai zavargások kapcsán kezelt betegek személyes adatait, a hatályos jogszabályokat figyelmen kívül hagyva, egyszerűen bekérte az egészségügyi intézményektől. Még az adatvédelmi biztos is úgy véli, ezt nem tehette volna meg a Vasprefektus. Hová is vezethet ez az adatgyűjtés? Lehetséges, hogy annak az egyetemistának, akit a rendőrök eltaláltak egy gumilövedékkel, és néhány év múlva a közigazgatásban szeretne munkát vállalni, az orra alá dörgölik majd, hogy randalírozó, de legalábbis pszichikai bűnsegéd volt 2006. október 23-án, ezért nem kaphatja meg az állást? Korábban, még az önkormányzati kampány idején a szocialisták is azon ügyködtek, hogy beazonosítsák azokat a személyeket, akik fütyülni merészeltek Gyurcsány Ferenc szavai hallatán.
Ebben az országban lassan már mindenki szerepel valamilyen listán. Van, aki azért, mert MSZP-s törzsszavazó, egyesek, mert fütyültek, mások pedig azért, mert megjelentek az Astoriánál. A hatalom kíváncsisága nem ismer határokat, törvényi korlátokat: évekkel ezelőtt még azt is megtették, hogy az összes adózó – magánszemélyek és gazdasági társaságok – APEH-nél nyilvántartott adatait lemásolták maguknak. Érdekes lenne megtudni azt is, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat vajon hány személy telefonját hallgatta le ilyen-olyan ürüggyel az elmúlt időszakban.
Lassan ismét átélhetik a magyarok, hogy még a szomszéd is azt figyeli, ki, mikor és hová megy, mikor érkezik, volt-e nála zászló, és így tovább. A közgondolkodás alakulásáról árulkodik az a Népszabadságban megjelent hír, amelyben egyebek mellett a következők olvashatók: „Az állampolgári bejelentés alapján induló eljárások száma az APEH-nél egyébként nem kevés. Sőt amióta a kormány bedobta a köztudatba a vagyonosodás kiemelt vizsgálatát, nagyjából másfélszer annyi bejelentést regisztráltak, mint korábban. (…) Konkrét eljárás pedig a beérkezett észrevételek fele alapján indítható. (…) Arra mindenesetre érdemes odafigyelni: az APEH teljességi nyilatkozatot is kér a kiválasztott magánszemélyektől, vagyis ha az illető nem tesz említést mondjuk egy utazásról, ám arra később fény derül, azzal nem védekezhet, hogy kiment a fejéből.”
Rohamos gyorsasággal épül a rendőrállam. Jó irányba halad az ország az orwelli Gondolatrendőrség felállítása felé. A gondolatbűn elkövetése a pszichikai bűnsegédlettől csupán egy lépésre van.