Váltás farmer

Salzburgtól délre, a Grossglockner hegyeiben kétezer-négyszáz méter magasan a hőmérséklet legfeljebb hat fok lehet. Az eső szitál, felhőben járunk. Célunk a Kaiser Franz-Josefs-Höhéről, azaz a Ferenc József-magaslatról látható gleccser érintése. Ferenc József 1856-ban, huszonnyolc éves korában csodálta meg a jégfolyamot. Az idő itt fenn, a gleccservasút mellett most késő novemberi, lejjebb télbe vált át. A klímaváltozás miatt – Ferenc József látogatása óta körülbelül 1,6 fokkal emelkedett a hőmérséklet – a gleccser több mint fele elolvadt. Ha a felmelegedés folytatódik, nyolcvan éven belül az egész jégfolyam eltűnik. Ami azért is veszélyes, mert a gleccserek hatalmas mennyiségű édesvizet tárolnak. De ha sok eső hullik hó helyett, árvizek és sárlavinák keletkeznek, amelyek veszélyeztetik a környező településeket. Egyelőre azonban még itt a gleccser, az iszonyatos tömegű hó, amely évezredek alatt jéggé állt össze, és most saját törvénye szerint reped, olvad, mozog. A feljegyzések szerint Alfred Pallavicini őrgróf a XIX. század hetvenes éveiben hegyi vezetők segítségével ötvenkét fokos dőlésű jégfalon felmerészkedett a Glossglockner egyik tömbjére, amely azóta az ő nevét viseli. Biztosítás nélkül vágtak lépcsőfokokat a jégbe. Akkor sikerült a bravúros mutatvány, néhány évvel később azonban az egyik csúcs előtt leszakadt a hótaraj, s a csoport, köztük az őrgróffal, a jéghasadékokba zuhant.
Majd egy óra sétával a gleccsernél vagyunk, amely körülbelül háromszor olyan széles, mint a Duna. Előttünk figyelmeztető táblák: rálépni csak saját felelősségre! Alattunk folyóként zuhog a mélyben az olvadt jég, jéghídszerű képződményen állunk. Elmegyünk a táblával jelzett út végéig, némán állunk hosszú percekig. A felhők eltűntek, a nap kisüt. Borzongok a látványtól, mint később a Liechtensteinklammnál, majd a vízesésnél St. Johannban, ahol megszállunk.
A Grossglocknertől autóúton megyünk Wellness & Sporthotel Alpina nevű szállodánkba, St. Johann üdülőfalujába, Alpendorfba (www.sporthotel_alpina.com). Az autóutat 1930 augusztusában kezdték el építeni, bár a tervek már évekkel korábban készen voltak, csak a pénz hiányzott a megvalósításhoz. Az Osztrák–Magyar Monarchia területe az első világháborúban elszenvedett vereség miatt a hetedére csökkent. Ausztria is elvesztette legtöbb nagy piacát, az infláció elérte a tizenöt százalékot. Az utolsó lökést az építkezéshez az 1929-es nagy világgazdasági válság adta, amikor a munkanélküliség már oly mértékű volt, hogy ésszerűtlennek tűnt a Glockner út építésének halogatása. Az építkezés háromezer-kétszáz embernek adott munkát, öt évig tartott. A 2571 méteres Edelweisre vezető mindössze hét kilométeres leágazást 1935-ben kétezer-kétszáz ember építette erős havazások, ismétlődő hóviharok és nyáron is nullafokos hőmérséklet közepette. A kemény időjárás elrontotta az építkezés hangulatát, amely különben jó volt a magas fizetések miatt. (Egy tanár keresete egyharmada volt a Glocknerhez vezető utat építő kubikos bérének.) Az út elkészülte idején százhúszezer látogatóval számoltak, ám már 1938-ban csaknem négyszázezren, az eltelt több mint hetven évben pedig ötvenhatmillióan voltak kíváncsiak a Grossglocknerre és az ott található gleccserekre.
Az út mentén annyi a látnivaló, hogy csak késő este érünk a szállásunkra. Kétszobás az apartmanunk – már bánom, hogy nem jöttek velünk gyerekeink, annál is inkább, mert másnap kiderül, a szálloda kifejezetten családbarát. Van játszóház, a wellnessrészlegben gyerekmedence, az EU-konform játszótéren pedig igazi kisvasút. Reggel a teraszra kilépve a tájat, ha nem élne, giccsnek gondolnám. Vannak csipkézett hegyek, hatalmas fenyőfák, nyakukban rézcsengővel legelésző tehenek. Megnézzük Liechtensteinklammot, azt a vízesést, amelynél a helybeliek minden évben egyszer gyertyát gyújtanak, és dicsőítik a természetet. Ugyanezt teszi sok költő, akiknek néhány verssorát a vízesés melletti táblákra vésték. Áhítat. Némán kattogtatjuk fényképezőgépeinket. A kiránduláson velünk van ifjabb Erwin Schwarz, a hotel egyik tulajdonosa is, akinek a szülei kezdték fejleszteni a vendégfogadót. A kilencszáz méter magasan fekvő Alpendorf 1972-ben még mindössze néhány apró hotelből állt. A harminc vendéget befogadó Alpinában is Erwin édesanyja húzta át az ágyneműket. Az azóta hatszáz férőhelyes szállodává bővült létesítménynek síszezonban majdnem száz alkalmazottja van.
Alpendorf más szállodáiban is jó néhány magyar, horvát, sőt német vendégmunkás dolgozik. Például Erika, a német lány, aki otthon, a francia határ közelében nyolcszázötven eurót keresett, egy éve jött át ezerért – mosogatni. A százötven euró különbség miatt megéri neki, hogy Ausztriában lakjon, hiszen a lakbér itt is, ott is háromszáz. Zsolt és barátnője, Éva is ebben a szállodában alkalmazott. A magyar fiú szakácsként, a lány pincérként dolgozik. Zsoltnak hat éve lett elege Magyarországból. Eljöveteléhez az utolsó lökést az adta, hogy a balatoni vendéglő tulajdonosa, akinél dolgozott, féléves bérével adós maradt. A szállodában laknak, így lakbért és rezsit nem kell fizetniük, párjával most havonta hatszázezer forintnyi eurót tudnak félretenni. A divatra szívesen áldoznak. Zsolt vadonatúj márkás farmert visel, amelyet százötven euróért kínálnak. Szerinte itt a divat tényleg divat, nem úgy, mint Magyarországon. Aki valamit is ad magára, negyedévenként ruhát, telefont vált. Gábor, aki egy másik szálloda vezető pincére, egyszezonnyi időt tervezett a feleségével Ausztriában, tizenkét év lett belőle. Nyelvtudásukat szerették volna fejleszteni, de a jó kereseti lehetőség miatt itt ragadtak. Hogy mennyi az a „jó”, azt nem árulja el, csak az alapfizetéséről tájékoztat, az ezerháromszáz euró. Ezért és a nem tudni, mennyi pluszért hat napot kell dolgoznia egy héten, napi tíz–tizenkét órát. Ősszel két hét fizetett szabadság jár, tavasszal pedig öt hét fizetetlen. Akkor megszakítják a munkaviszonyukat, munkanélküli-segélyből élnek. Gábor és felesége már St. Johannban bérel szobát, osztrák rendszámú hatéves Jaguárral járnak, de van egy öregebb Toyotájuk is. Otthon egy kutya várja őket, gyereket nem terveznek.
A finom vörösbort ők is, mi is szeretjük, derül ki este a vacsoránál. Cukkinikrémlevest eszem füstölt lazaccal és zöldségágyon tálalt halat. Desszertnek a nagymama pudingját választom házi málnaszörppel. A mellettem ülő hölgy serpenyőben sült húst eszik gombamártással és vajban sült burgonyával. A receptjét elkérem. Serpenyős hús, ahogy az Alpina szakácsa készíti (szintén magyar fiú). Hozzávalók: 10 dkg pulykamell, 10 dkg bélszín, 10 dkg sertésszűzérme, 15 dkg gomba, 1 fej hagyma, 1 dl tejszín, só, bors, olaj, galuska, vegyes zöldség. Elkészítés: a húsokat érmekre vágjuk, fűszerezzük, kézzel kicsit kilapítjuk. Serpenyőben kevés olajat felhevítünk, beletesszük a húst, és ízlés szerint angolosra vagy félangolosra sütjük. Közben a hagymát apróra vágjuk, kevés forró olajban megfonnyasztjuk. A gombát is apró szeletekre vágjuk, hozzáadjuk a hagymához, és addig pirítjuk, míg a gomba levet ereszt. A levet elfőzzük, hozzáadjuk a tejszínt, fűszerezzük, majd egy kis kukoricakeményítővel besűrítjük. A zöldséget megpároljuk, a galuskát elkészítjük. Előmelegített serpenyőben tálaljuk úgy, hogy egyik részbe a zöldséget, másikba a galuskát, a harmadikba a gombaszósszal leöntött húst tesszük.