Az jó hollandusokrúl (1.)

Mint neoavantgárd költőt hívtak meg az amszterdami világfesztiválra 1983-ban. Ekkor már Por című regényemen dolgoztam. Befejezése után szinte minden évben Hollandiába látogattam, mert ott európainak érezhettem magam, minden további nélkül. London lenéz, Párizs leköp, hiába tudod magas fokon a nyelvüket, kultúrájukat. Amszterdam szép és kicsi. Nem kell tudni hollandul. Elég pár udvariassági kifejezés meg az angol. Beleszerettem. Egy csomó jó barátra tettem szert. Most megpróbálok néhány tipikus holland szokásról, módiról, gesztusról, úzusról beszámolni.

Tolerancia

A múlt század nyolcvanas–kilencvenes éveiben sokkal türelmesebb volt az ország az idegenekkel, mint manapság. A derék hollandok se szeretik, ha túl sokáig hülyének nézik őket. A béketűrés, az elfogadókészség az egész világon kisebb lett. Tudjuk, miért. Nem a németalföldiek tehetnek róla, az biztos.
A „gedogen” holland ige alig fordítható le. Az eltűr, elszenved alig közelítik meg a jelentéstartományt. Holland ez az ige, amely Hollandiában működik igazán.
A tolerál szó a tűr, elvisel, kibír, megenged szavakhoz áll a legközelebb, de csak a középszótártól felfelé. A tolerál valamiképp passzivitást sugall, de a „gedogen” nagyon is aktív. Nyitott szeműen, de engedékeny. A törvénysértés ott is az, de valahogy jobban tűrik.
Ha egy társadalmi ügyre, jelenségre nincs pontos szabály, a hollandok jóindulatúan elnézőek a kérdéssel kapcsolatban. Mint a házfoglalók esetében. Még ama világfesztivál központja is egy ilyen átmenetileg üres, így aztán elfoglalt házban volt, és ezen rajtam kívül senki se lepődött meg. Mert hát én voltam, aki a ruszki, a komcsi blokkból jött.
A szelíd elnézésre a példákat a prostitúcióból és a könnyű kábítószerek megtűréséből hozzák az idegenek. Pedig a lányok esetében a piros lámpás negyedek kirakatáig, a fűből meg a hasisig elnéző a törvény, ha engedély van rá. Az utcai cirkálók abszolút törvényellenesek, kivéve a zónán belül. Összpontosítsd, és jobban ellenőrizheted, ez áll e józan megfontolás mögött. Meg az élni és élni hagyni pragmatikus eszméje. A szex és a drog ott is sokaknak csípi a szemét. A kisvárosokban, falvakban ki nem állják. De Amszterdamban, ahol vagy másfél száz nemzetiség él, amint egy holland barátom mondá, „nem legális, de nem is illegális”. Hát ez van.

Bicikli

Egy olyan országban, amely végig lapos, eszményi közlekedőeszköz. A tizenhatmillió hollandnak (körülbelül annyian vannak, mint mi, csak túlnyomórészt egy országban) tizenhatmillió kerékpárja van. Régen a magyar Alföldön is többet használták: Kiskunfélegyháza tipikusan az a város volt, amelyet biciklin könnyebb volt bejárni, mint kocsival. Csak veszélyes volt, nem lévén kerékpárút. Attól meg az isten mentsen meg bárkit is, hogy egy falun áthajtva Józsi bácsi – kivilágítatlanul és részegen – a kocsija elé kacsázzon.
Hollandiában mindenütt van bicikliút, még a fél biciklikerék szerkezetű Amszterdam grachtjainak úgy négy méter széles partjain is, mindkét oldalon. Sárga vagy vörös csíkok jelzik őket. Ha valaki nem figyel a biciklisekre, jó esetben durva csengetésre számíthat, rossz esetben sérülésre. A biciklinél csak a villamos az erősebb a városokban. A kocsikat egyre kijjebb szorítják a belvárosból. Egy vezérigazgató ugyanúgy biciklivel jár munkába, mint egy takarítónő. Tehát ha mondjuk Osdorpban lakunk, nyugatra a belvárostól, a Vondelparkon át kell hajtani, és/vagy az 1-es (kék) villamosra szállni.
Volt, hogy biciklit béreltem A’damban. Sötétbarna volt, mint a legtöbb testvére, csöves váz, egyenes kormány, komoly lökhárító, három sebváltó fokozat, kézifék; a láncot és a fogaskerekeket védi, de az eső fölcsapódásától is megóv a fémborítás. A hátsó keréken is fém sárhányó. A szivárvány összes színében. Beépített zár az ülés alatt, na és persze többnyire hátul a pogygyásztartó, amelyen legtöbbször egy édes teher ül keresztben, egy szép lány. Esetleg fiú.
A zár, függetlenül a kerékpár minőségétől, nem óvja bicajunkat attól, hogy valaki úgy, ahogy van, elvigye. De ha le se zárjuk a gépet, az felhívás keringőre. Vannak sasszeműek, akik csak ezt figyelik a különben nem olyan lopós A’damban. Ez van. Autót nem lopnak, mert az bonyolult, nehéz vele közlekedni – maximum a rádiós magnót lopják ki belőle a dzsánkik.
Utáltam azt a kütyüt ott az ülés alatt. Ezért a kulcsot pillanatragasztóval rögzítettem, majd kölcsönbe vettem egy kábelzárat, amellyel valamely tárgyhoz rögzítettem a bicót. A tolvaj meglepődhetett a bicucli kulcsa és zárja láttán. A kábelzáram kölcsönbe volt, egy nap vissza kellett adnom. Aznap nem tudtam szerezni másikat. Azután már nem volt miért. Egy biciklistának számolnia kell az ilyesmivel. Senki nem sajnált érte.

Lezárt utak, utcák

Volt, hogy aznap érkeztem A’damba, amikor a Leidsepleinig lezárták a kocsik útját. Öt percre szaladtunk fel az óvárosban Joke lakásába, mire leértünk, a kerékbilincs már rajta volt a kocsin. A sunyi bilincsnök ott lapult egy bódéban, bemondta a címet. Rengeteg arabbal, feketével álltunk sorba. A tisztviselő olyan korú volt, mint mi, megpróbáltam kidumálni magam. Meg hát az első nap, csak néhány órája jöttünk… Jéghideg arccal söpörte be a pénzt. Úgy százötven guldent.
Különben a fémrudak, kikötői cölöpök még keskenyebbé teszik az utat. Bárhol lehet felújítás, szerelés vagy egy nagyobb bútor behelyezése a ház csipkés homlokzatának kőkampójára akasztva az ablakon át, kötél vagy acélsodrony segítségével. És akkor annyi. Hátra nincs hová. Vagy csak úgy. Egyszer ott van az „Afgesloten” felirat, látható ok nélkül. Út lezárva, mondá az Úr. Hátulról persze beléd hajtanak. Ha nem akarsz balhét, kiszállsz, és intesz a mögötted levőnek, hogy hátra. És ha mind a tíz mögötted lévő is ezt teszi, akkor mázlid van. Befarolhatsz egy mellékutcába. De onnan hová? A következő „Út lezárva” tábláig.

A hollandok testbeszéde

A holland egyenes nép, az igen igen, a nem nem. A szemükbe kell nézni, különben azt hiszik, simlis vagy, esetleg lenézed őket.
Ha a mutatóujjával a homlokára koppint a holland partnerünk, azt jelenti, „stom”, vagyis gyagyás, akiről szó van. Ha a mutatóujját a halántékához érinti, azt jelenti, „slim”, vagyis okos, firnyákos. Ha fölemeli a mutatóujját beszéd közben, azt jelenti, hogy most fontos dolgot mond. Ha oldalról meglengeti a kezét lazán, a tenyér az arc felé néz, azt jelenti, „lekker”, vagyis kiváló, jó, ízletes. Közben a hang: Mmmmm!
Ha hirtelen felemeli az állát beszélgetőpartnerünk, és hátrafelé bólint, azt jelenti, „na, mi van?”. Egy kicsit durva, ellenséges jelentése van.
A kéz elmozdítása a homlok egyik oldalától a másikig, miközben szétnyitjuk ujjainkat, majd összecsukjuk a fejünk mellett, azt jelenti, „whew”, az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz.
„Kussen”: vagyis puszi, nagyon közeli ismerősök, rokonok esetében, férfi és nő, illetve két nő közt. Bal, jobb, bal.
Amerikai hatás: a nagyujj fölfelé tartva (nyomd föl magadnak). Ha az egyik kart a másik karhoz ütjük a könyökhajlatnál, az a legdurvább szexuális inzultus.
Ha véletlenül egy másik emberbe botlasz az utcán, vagy ne mondj semmit, vagy maximum azt, hogy „op”, de ne kérj bocsánatot.
Nem kell az ajtót nyitva tartanod a mögötted érkezőnek.
Ne add a pénzt a csapos kezébe, csak tedd a pultra, mindjárt tudja, hogy nem vagy turista.
A „je” lazább az „u”-nál, ha azt akarjuk kifejezni, hogy „te”. Az utóbbi „ön”-t is jelenthet.
A bólintás ugyanaz, mint nálunk, a fejrázás is. De ha közben messzire nézel, szomorúságot is kifejezhet.
A kacsintás nem jó, egyenjogúság van. De még mennyire!
Szemkapcsolat és kézfölemelés az éttermekben, „ober” pincér, illetve „mevrouw” asszonyom megszólítás, ha fizetni szeretnénk. Ha a kiszolgálás benne is van az árban, szokás kis borravalót hagyni.
Ásítás közben, akár nálunk, kéz a száj elé. Tüsszentéskor azt mondjuk: „proost”, „gezondheid”, vagyis egészségedre.

Café

Én ugyan nem iszom kávét egyáltalán, de a holland kávézókban sört is kapni, kicsit olyanok, mint egy kocsma. Legalább három sörcsap van, bort, sőt olykor töményet is kapni. Oude vagy jonge jenevert, a kedvenc borókapálinkámat, nem. A teájuk jó. Üdítők: nem tudom. A kávéról dunsztom sincs, de a sör pocsék. (A kávéhoz néhol csoki, süti is jár.) Menjen kocsmába az ember, ha sört akar inni. Fű: nyet. Szinte mindenütt van terasz. Ha kétasztalnyi, akkor is. Kábé dél, egy körül nyitnak, a felszolgálás is laza, vontatott. Ha sietsz, nem a jó helyen vagy. Lehet újságot olvasni. A pincér nem jön vissza az asztalhoz, ez a normális. Több órát is eltölthetsz, nem néz ki senki. Igaz, nem is hoz senki semmit, hacsak nem kéred külön. Szóval nyugi.

Coffeeshop

A kávéhoz kevés köze van. Kávéivó barátaim szerint legalábbis. Viszont sokféle tea van, hűtött és nem hűtött gyümölcslevek, dzsúszok, ásványvizek. Pia: nyet. A fő portéka persze a szívnivaló. Külön lapon sorolják fel őket, mint az étlapon az étkeket.
Ha bejössz, és csak egy teát iszol, nem gáz. Szívhatod a saját bagódat is a saját zacskódból. Valamit venned kell, ez benne van a játékban. A „Consumptie verplicht” legalábbis valami ilyesmit jelent. Az ablakokon a fű jele, hogy a hülye is tudja, ez nem kávéház. Elaludni tilos. Van, ahol nem odabenn, hanem egy pincelejáróban a bejárat mellett árulják a füvet és a haskát, néhol szédítő választékban. Közben azért le is fényképezik a vásárlókat. Magot inkább a hasis-, marihuána-, kendermúzeumból szerez be az idegen.
Ha megkérdezzük a pincnököt, hogy melyik a legjobb, csak nevet. Nem ismerheti az ízlésedet. Az árak eléggé beszédesek ebben a kérdésben. Ugyanabból többféle erősségű is van, sőt naponként más minőségű is lehet. Mivel lokálpatrióták, az amszterdamit ajánlják, az garantáltan friss, és több jó fajtából keresztezett. Kezdőknek nem ajánlott.
A kedvenc coffeeshop nem azt jelenti, hogy ott töltöd az egész délutánt, annyira nem jó hely. Időpocsékolás. Csajt fölszedni lehet; egyedül vagy kettesben ülnek, és várják, hogy valaki meghívja őket egy spanglira, vagyis egy mariskás cigire. A kedvenc coffeeshop az, ahol az idejáró megveszi az anyagot. (A hasis a választóvonal, onnan nincs pardon.) Van, ahol előre tekert jointot adnak újrahasznosítható szipókával. Van, ahol tisztán hozzák a füvet cigarettapapírok nagy választékával. Akad egy-két pipa és legalább egy vízipipa is. Ez utóbbit nem nagyon tisztítják, büdös. Egykori vendégek hagyták itt, akik nem merték átvinni a vámon. Jól tették. Sütiket is árulnak, a fű édesít. Nagyon nem ajánlott kezdőknek, mert lassan hat, és ha az illető lenyelte, nem tud már mit tenni. Ha sokat evett, mert kezdetben nem érzett semmit, már ott is a majom a hátán. Óverdóz. Bár még pszichedelikus utazásban is része lehet.
A hollandok nem szólnak, ez is olyan hollandos. Majd megtanulod, hogy vigyázni kell. Amellett fölöttébb rühellik, hogy országukról a tulipán, a fapapucs, a malmok és a sajt mellett mindjárt a könnyű kábítószer jut mindenkinek az eszébe, és ezen a rengeteg – általuk megvetett – német, angol, francia drogturista ellenére is nincs mit csodálkozni.
A központi helyeken át is verik őket rendesen jó erős holland dohánnyal, azt állítván, hogy fű van benne, vagy őrölt bakelitlemez és teheneknek való nyugtató keverékével kínálják őket. A marihuánadilettánsok átszellemült arccal szívják, aztán csodálkoznak, hogy napokig fáj a fejük.
Folytatjuk