Kisvárda délkeleti szomszédja, a ma kétezer lakosú Anarcs pár esztendő híján nyolc évszázada jelen van írott történelmünkben: 1212-ben Onorcz formában említi oklevél. A szabolcsi falu neve az etimológiai szótár szerint aranyat jelenthet. Egy 1270-ben kelt irat Szent László titulusú templomáról szól, ami azért különös, mert 1339-ben és 1374-ben az akkor már két részből álló település egyikén, Nagyanarcson Pál apostolnak szentelt kőegyházról, míg Kisanarcson ismeretlen patrocíniumú fakápolnáról írnak. A XIX. század végi Borovszky Samu-féle Szabolcs vármegye monográfia IV. (Kun) László király (1278–1290) idejében épült Szent Péter apostol plébániai egyházról tud – ember legyen a talpán, aki ezekből az egymásnak ellentmondó adatokból kihámozza a tényeket.
Annyi bizonyos, hogy – amint a környék településeinek zöme – Anarcs is a Gutkeled nemzetség felső-Tisza-vidéki birtokai közé tartozott. Első, román kori templomát az ebből a családból származó, a Báthoriakkal rokon Anarcsiak építették át gótikus formában Hunyadi Mátyás uralma alatt, 1470 és 1490 között. Szentélyének északi oldalán egy – rangos mecénásról árulkodó – két méter magas, keresztvirágos tornyú, szamárhátíves oromzatú szentségtartó fülke faragott kőgyámján ott látható az Anarcsi família sárkányfogas címere az elkészültét jelző 1475-ös évszámmal.
A szép arányú, keletelt tengelyű épület téglány formájú hajóból és kissé nyújtott, a nyolcszög három oldalával záródó hajóból áll. Eredetileg bordás kőboltozatáról csak a lépcsőzetesen kilépő saroktámpillérek tanúskodnak, csupasz fiókos dongái az újkori átalakításkor keletkeztek. Déli oldalán öt, utólag bővített csúcsíves ablak bocsátja be a világosságot. A hajó nyugati végéhez vaskos, négyszög alaprajzú torony kapcsolódik, földszintjén átjáróval a bejárathoz. A hajó sarkain látható haránttámpillérek is jelzik, hogy a templom középkori oromfala elé csak később, 1856–58-ban emelték a barokk harangtornyot. Az említett szentségházon kívüli másik becses műrészletet a hajó déli falán figyelhetjük meg: a faragott kőkeretes kapuzat stílusa érdekes művészettörténeti tanulsággal szolgál. A Mátyás korabeli érett magyar gótika jól ismert – Pozsonytól Budán át Kassáig, Kolozsvárig és Brassóig mindenütt látható – formaelemeit felvonultató fali fülke elkészülte után alig negyed évszázaddal, az 1500-as esztendő táján már teljesen letisztult, egyszerű mértani formát mutató, szinte a falba simuló oromdíszt faragott az ismeretlen mester. A lapos pálcatagozatok még a gótika szabályait követik, ám a derékszögekre szerkesztett klasszikus arányú, letisztult szemöldökkeret már az antik építészet formavilágának újjászületését, a reneszánsz művészet beköszöntét jelzi e falusi templom kapuján. (Követve a nyírbátori ferences, ma református templom frissen elkészült reneszánsz díszítő részleteit.)
Nem sokkal később, a XVI. század derekán reformátusok vették birtokukba a régi egyházat. Belsejét több lépésben átalakították a protestáns liturgia kívánalmai szerint. Fakarzatot ácsoltak a szentély keleti végébe, festett asztalosmunkákkal, padokkal rendezték be a tágas teret. A templom legújabb kori újjászületése a magyar millenniumhoz kötődik: 1998 és 2000 között példásan helyreállították a műemlék épületet.
Az ezredforduló óta örvendetesen felélénkült az Anarcson élt különc költőnő, Czóbel Minka (1855–1947) kultusza. Weöres Sándor az Arany és Ady közötti időszak legmodernebb, legmerészebb hangú magyar poétájának ítélte a világszínvonalú műveltségével és szecessziós művészetével a vidéki magányba visszavonult lírikust. Művei hosszú idő után újra olvashatók, s talán megmenekül a pusztulástól a Czóbel család 1820-ban épült kúriája, könyvtára. Az „anarcsi boszorkány” halának ötvenedik évfordulójára tudományos emléküléssel és irodalmi ünnepséggel emlékeztek április közepén.
origo.hu
Itt van, amit mindenki várt: ünnepel Szoboszlai Dominik és Buzsik Borka – fotó
