Autónkkal Szerencsnél érkezünk a világörökségi terület helyszínére, az út két oldalán egy-egy több tíz méter magas alkotás látszik, úgymond a Hegyalja kapuja. A skatulyaszerű téglalapból kinyúló szálas takarmány a nagy képzelőerővel bíró emberek számára akár szőlővessző is lehet. Modern, mint ahogy az itt található Africafe kávézó is, amely kívül-belül kenyai szafarihangulatot áraszt a maga zebracsíkos radiátoraival, dobot imitáló ülőpuffjaival, zebrafejes kakaóscsészéivel, s mint valakitől megtudom, a tulajdonos maga a „kongói nagykövet”. Nem telik sok időbe, hogy megtudjuk, ennél azért árnyaltabb a kép, a közelben élő, Szerencsen elismert vállalkozó, B. úr a Kongói Demokratikus Köztársaság kijelölt tiszteletbeli konzulja. A kedves kiszolgálólányok pomponos tollal veszik fel a rendelést, s árulnak többféle tokajit is. A kávézó légkondicionált, van LCD-televíziójuk, „Karibi Coctail Show”-juk és régi örmény recept szerint készült, tejcsokoládés Marlenkájuk is. Maga a hely nívós, de kicsit mellbe vág minket a túlcsöpögő afrodizájn itt, a tokaji borvidék bejáratánál. Persze inkább ilyen legyen, mint semmi sem. Szerencsen találni kínai belvárosi bazárt, de örömhír, hogy most újítják fel a szecessziós fürdőépületet is. Rémséges viszont az, hogy a településen szalmaalapú erőművet szeretnének építeni, ahol a világörökségi területen átkamionoztatva naponta ezer tonna szalma eltüzelésével állítanának elő áramot.
Lenne mit tanulni
A főút szélén, Bodrogkeresztúr térségében egy régi bakterházból kialakított csárdába térünk be. Semmi luxus, semmi extra, mégis több autó parkol itt, mint az út szélén eddig látott borházas éttermeknél. Az egyszerű lócáknál üldögélő emberek csendben kanalazzák a babgulyást. A levesekbe hétféle betétet lehet kérni: cérnametéltet, eperlevelet, kiskockát, zabkockát, daragaluskát, csigatésztát és májgaluskát. Van itt minden, ami a magyaros konyhára jellemző: a Bakterház hallétől a kakaspörköltig, gombás libatokányig, káposztás cvekedlitől, a körömpörköltig. Az étlap végén a vélemények oldalon olvasom, hogy „jó volt Magyar bácsi történeteit hallgatni”. Nosza, kérem is a felszolgálót, hívja ide Magyar bácsit egy beszélőkére. Magyar Béla a vállalkozás gazdasági vezetője. Főz is, ami nem hátrány: 21 évig Németországban, egy Mannheim melletti településen népszerűsítette a magyar konyhát, majd Ausztriában, Kitzbühelben főzött hat évig, s két éve jött haza az olasz Alpokból, ahol szintén a magyar gasztronómia színe-javával ismertette meg az arra járó turistákat.
Ez az első évük itt, s nagyszabású terveik vannak. A csárdához több mint kéthektáros terület tartozik, nemzetközi tábort szerettek volna létrehozni faházakkal, de baj volt – mint mondja – az anyagi vonzattal. – Pedig az igényfelmérés már megtörtént, az interneten hirdettük a tábort, s ötszáz levelet kaptunk, még Észak-Spanyolországból is szerettek volna gyermekcsoportok ide jönni – mondja Magyar úr.
Hiányolja a pályázati lehetőségeket, a világörökségi borvidéket népszerűsítő kampányokat, szóróanyagokat. Német, svéd, dán, norvég, finn, holland és indiai vendégeik voltak az elmúlt napokban, és persze hazaiak Győrből, Budapestről és Debrecenből. Meghatározó a lengyel és szlovák vendég is, akik szinte kivétel nélkül a tokaji bor miatt érkeznek ebbe a térségbe.
A csárdában 250 forintnál kezdődik egy deci tokaji bor ára. Az egri borok már 150 forintért kaphatók. Magyar úr már megtette a magáét. Minőségi bort árul minőségibb árért. Ezt Tokaj-Hegyalján még nem mindenhol sikerült megvalósítani.
A tokaji borvidék 1737 óta élvez védettséget, amikor is egy királyi rendelet – a világon elsőként – zárt borvidékké nyilvánította. Az elmúlt ezer év alatt kialakult szőlőművelési hagyományok érintetlen, eredeti formában való továbbélése és a borvidék évezredek tartó egysége indokolta, hogy az UNESCO Világörökség Bizottsága 2002. június 28-án a tokaji borvidéket 2002-ben mint kultúrtájat felvette a listájára. A világörökségi helyszín összesen 132,555 négyzetkilométernyi magterülete megegyezik a magyar bortörvényben meghatározott Tokaj-hegyaljai borvidékkel, az ütközőzónába pedig 27 további település közigazgatási területe tartozik. A világörökségi terület része Sátoraljaújhelyen az Ungvári Pince, Sárospatakon a Rákóczi Pince, Hercegkúton a Kőporosi és a Gomboshegyi Pince, valamint Tolcsván az Oremus és a Tolcsva Bormúzeum Pince.
Az elmúlt években elkészült a világörökségi borvidék helyzetelemzése és fejlesztési stratégiája. Az értékelők szerint a jelen problémája az, hogy a turisztikai keresletre a nyárra koncentrálódó szezonalitás jellemző. Az adottságoktól és lehetőségektől messze elmarad a belföldi és a külföldi turisták száma, az általuk eltöltött vendégéjszakák száma, továbbá a térségben eltöltött átlagos tartózkodási idő.
A helyzetelemzés készítői nemzetközi példákat is megvizsgáltak, legfőképpen a Napa-völgy (USA), Burgundia, Saint-Emilion (Franciaország) és Cinque Terre (Olaszország) borvidékeit. Lenne mit tanulni. A tanulságok közül a tokaji borvidék számára leginkább ajánlják, hogy javítsák a vendégfogadás feltételeit, erősítsék a gasztronómiai kínálatot, s teremtsék meg a konferenciák lebonyolításához szükséges alap-infrastruktúrát, törekedni kell a turisták minél jobb és szélesebb körű tájékoztatására, s erős térségi együttműködésre és marketingre lenne szükség.
Szerintük ma még a térség több településén minimális a turisztikai vonzerő, összehangolatlan a termékkínálat, nincs kapcsolat az önkormányzatok, vállalkozók, nonprofit szervezetek között, kevés az egyedi hangulatú szálláshely, nincsenek kihasználva a bor melletti egyéb szabadidős adottságok (vízi turizmus, kerékpározás, ökoturizmus).
Eligazító táblák még alig vannak a Hegyalján. Kóborolhat a vendég a térségben, nem tudja meg, hogy hol milyen látványosságot talál. Így az úti jelzőtáblák hiányában akár el se juthattunk volna Hercegkútra, ahol a világörökségi listán található parasztpincék vannak. Rendezett utcák, takaros házak sorakoznak itt. Nem csoda, ez egy sváb település. Rák József polgármestertől megtudjuk, herceg Trautson János Vilmos 1748–49-ben telepítette a svábokat a Sárospatak közelében fekvő Nagy-Papaj és a Királyhegy közé eső völgybe.
Fejlődnek, de nem a támogatásokból
A világörökségi helyszínek, a gomboshegyi pincék a falutól keletre, a lakóházaktól mintegy 150-200 méterre találhatók a szövetkezeti borászat mögött. A jellegzetes, kőből rakott, háromszög alakú homlokzatok hat-nyolc méterre helyezkednek el egymástól. A polgármester a saját pincéjét is megmutatja, homlokfalból nyíló pinceajtó után viszonylag hosszú, tizenöt méteres lejáró, kőből boltozott pincetorok következik, amely enyhén lejt a pince felé. Csodálatos borok kerülnek az asztalunkra, a vendéglátó még a legféltettebb butéliákat is előveszi.
– Ha erre jár valaki, mindig meghívja valaki a pincéjébe egy kóstolóra – tudjuk meg a vendégszerető falu polgármesterétől. Hercegkút másik nevezetes pincesora, a Kőporosi a falu északnyugati részén, közvetlenül a házak felett található a domboldalban. A kőhomlokzatok címerkövén lévő évszámok közül a legkorábbi 1825-ből származik. A látványt nagymértékben rontják a betonoszlopról lelógó villanyvezetékek és a háromszögű homlokfal tetejére felszerelt vascsövek.
A polgármester szerint a világörökségi cím igazi kitörési lehetőség lehetne. – Sváb településként az általános rendet nézve nincsenek gondjaink. Van zöldterület-létesítési programunk, fejlesztettük a szabadidőparkot, s a sportöltözőre újabb szintet építettünk, s benne tizenhét férőhelyes vendégházat alakítottunk ki. Sárospatakra 150-200 ezer ember megy évente, ha ennek csak egy százaléka kijön a négy kilométerre található Hercegkútra, akkor elégedettek leszünk. A falu közepén található kiszolgált kultúrházat elbontottuk, s a helyére pihenőparkot s a Széchenyi-tervből turisták által is látogatható nyilvános illemhelyet építettünk. 2001–2002-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával tájházat építettünk, amelyet 2006-ban egy villámcsapás porig égetett. De mára újra felépítettük, a falu lakossága pedig ismét összehordta a kiállítási tárgyakat – szögezte le a polgármester, hozzátéve: ugyanakkor minden fejlesztésük független a világörökségi elismeréstől. Megtudom, hogy a pincék villanyvezetékeit szerették volna földbe helyezni, többször pályáztak is, de támogatást nem kaptak.
– A pincesorok a világörökségi cím odaítélésekor is elfogadható állapotban voltak. Kétségtelen, nem illenek oda a légvezetékek, s mobil vécét is szerettünk volna felállítani. Pályázatunkat a pályázat-előkészítő alaphoz első körben el is juttattuk, s ott voltam tizennyolcad magammal Medgyessy Péter miniszterelnök úr szobájában, ahol arra koccintottunk, hogy nyertünk. Nos, mire hazafelé jöttünk, már a 2,4 milliárdos keretből csak 1,6 milliárdos keret lett, amibe a mi pályázatunk már nem fért bele. Később a SAPARD- program pénzeire pályáztunk, de akkor már a mezőgazdasági gépártámogatást helyezték előtérbe, így megint nem nyertünk – summázza a sikertelenséget a települési vezető.
Kis település, kis gond, nagy település, nagy gond – mondhatnánk. Veszélybe kerülhet a település világörökségi címe, ha nem csökken a Tokaj belvárosán keresztülhömpölygő kamionforgalom – nyilatkozta nemrégiben a sajtóban Májer János, Tokaj polgármestere. Bár ő erre szerette volna a kormányzat figyelmét felhívni, az előre megbeszélt időpontban nem fogadta Felsmann Balázs, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium infrastruktúráért felelős szakállamtitkára. Egyszerűen nem ért rá, ezért Májert jobb híján egy osztályvezetőhöz irányították, de ezt meg a polgármester nem fogadta el, így eredmény nélkül tért haza.
A polgármester most is úgy véli, ha nem sikerül elterelni a városon áthaladó kamionforgalmat, az idei évben várható UNESCO-monitorozáson a kitüntető világörökség címet is elvehetik a neves borvidéktől. Az egész országra megszégyenítő lesz, ha visszavonják ezt a címet.
Májer János megkeresésünkre úgy vélekedett: – Minden bizonnyal el fog szörnyedni az UNESCO a megnövekedett forgalom és különösen a kamionforgalom láttán. Ez a helyzet nemcsak az utakat teszi tönkre, hanem a műemlékeket is, az ide érkező turistákat pedig elriasztja a borvidékről. Ezért Magyarország komoly figyelmeztetésre számíthat, még akkor is, ha a régió a probléma orvoslására egy új, 39-es néven nevezett, elkerülő út nyomvonaltervét elkészítette. Márpedig az út nem fog megépülni, s ez évtizedekre befolyásolhatja a borvidék jövőjét, konzerválja az egyre elviselhetetlenebb állapotot.
A polgármester azóta már találkozott az államtitkárral. – Az államtitkár a 39-es út megépítését elutasította. Ekkor közösen ránéztünk a térképre, s felsejlett egy olcsóbb, kevésbé értékes, de számunkra még elfogadható megoldás. Ez utóbbi képes lenne kezelni Tokaj, Bodrogkeresztúr, Tarcal problémáit. Nem kívánom ezeket a megoldásokat egyelőre taglalni, mert senkiben sem szeretnék jó előre illúziókat kelteni – vélekedett a városi vezető.
Tokaj polgármestere az előző ciklusban az Észak-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács javaslatára megbízást kapott arra, hogy generáljon egy olyan pályázatot, amelynek fő célja a világörökségi területen egy idegenforgalmi vonzerőt fejlesztő pályázat elkészítése. A projekt 15 település összefogásával készült. – A pályázaton az erre a célra létrehozott Tokaj Mikrorégiójáért Alapítvány konzorciuma 2 milliárd 160 millió forint támogatásban részesült. A pályázatban politikai felhangok nem kaptak létjogosultságot, mert ha összeszámoljuk a projektek részösszegeit, akkor az ellenzéki pártok irányítása alatt álló önkormányzatok elvitték a pénz hatvan százalékát – nyilatkozta Májer János.
Pénzeszsákon ülve
Számos jó terv készült, csak néhányat szemezgetnék: Szerencsen a világörökségi kapuzat mellett egy turisztikai fogadóépület épülne információs pulttal, kávézóval, vizesblokkal. Bodrogkeresztúron a főút és a Bodrog folyó közötti területen található volt zsinagóga épületében vízi és kerékpáros turisztikai információs centrum, Legyesbényén 60-70 fő befogadására alkalmas községi borházat alakítanak majd ki. Mádon a Szilvásfürdő pihenőparkot fejlesztik, Monokon a Kálvária és a zarándokhely környékét rendezik, szabadtéri misehelyet alakítanak ki, öntöttvas padokat helyeznek ki.
Egy úgynevezett Leader pályázaton az igencsak hiányos marketingeszközeik fejlesztésére, kiadványokra kaptak pénzt. A prospektusokat több százezres nagyságrendben kívánják szórni, hogy mindenkihez eljussanak. Elismerte, bár vannak térképeik, világörökséget hirdető tábláik, töredelmesen be kell vallani, hogy kevés van belőlük.
Mindenképpen sikerként értékelte, hogy az elmúlt öt esztendőben sok jól működő, igényes terméket nyújtó borászat épült a világörökségi területen. – Arra is büszkék lehetünk, hogy sok településen beépítették a településrendezési tervbe a világörökségi egyesület kezelési tervét. Elszomorít viszont, hogy van néhány település, aki ezt nem tette meg, s kibúvókat keres azért, hogy a területén olyan ipari beruházást valósítson meg, amely nem illik egy kultúrtájba, de főleg nem egy borvidékre.
Eredménynek ítélte, hogy visszaszorult az újgazdag barokk, s feltámadni készül az organikus építészeti stílus.
De a legfontosabb az, hogy az embereknek egy szemléletváltozáson kellene átmenniük. Nehéz megértetni velük, hogy egy pénzeszsákon ülnek, amit úgy hívnak, hogy világörökség. Ennek egyelőre csak azt az előnyét látják, hogy az ingatlanárakat az egekig emelték. – Én mindig arra hívom fel a figyelmet, hogy a jó tokajiak ne vendégnek, hanem házigazdának érezzék magukat a városukban. Vagyis jó gazda módjára igényes, szép boltokat nyissanak az ingatlanaikban. Például szolgálják ki a vendéget késő este is – szögezte le Májer János, Tokaj polgármestere.
Tokajban sétálva török ételeket is ehetünk, a hídnál található ajándékboltban pedig fából faragott egypúpú tevék sorakoznak. Az itt élők szemléletének is változnia kellene, de ehhez hosszú idő kell.
BMW M2 CS
A BMW M2 CS a leggyorsabb kompakt autó a Nürburgringen
