Ötödik alkalommal rendezték meg június utolsó hosszú hétvégéjén a – hivatalos nevén – Balatoni hal- és borünnepet Balatonfüreden, valamint két szomszédos településen, Csopakon és Paloznakon. – Nagyszerű, példamutató, ahogy több önálló település ilyen természetesen és sikeresen össze tud fogni egy többnapos, sokszínű programsorozat lebonyolítására – állapította meg Bóka István, a város polgármestere nyitóbeszédében. Az ellenzéki politikus – aki az idén háromezer kollégája közül elnyerte az „Év polgármestere” kitüntető címet –, köszöntőjében azzal biztatta hallgatóságát, hogy „az ilyen nehéz időkben, amikor a kormány kemény gazdasági megszorító intézkedésekkel, pénzelvonással, kórházbezárásokkal, adóemelésekkel sújtja az ország polgárait, igenis kell ünnepelnünk, az embereknek szükségük van a vidám, tartalmas közösségi programokra, a kulturált együttlétre”. Majd Lasztovica Jenő, a Veszprém megyei közgyűlés fideszes elnöke üdvözölte a fesztivált és közönségét.
Az ünnep atmoszférája töltötte meg a füredi Tagore sétányt a péntek kora esti megnyitó idején: a tóparti promenádon az alkalomhoz illően öltözött helybéliek, hazai és külföldi vendégek múlatták az időt a borpavilonok előtti asztaloknál, ízlelgetve az ország különböző vidékeiről érkezett kiváló szőlészek-borászok termékeit.
Talán nem sokan gondoltak rá, amikor felcsendültek a Himnusz hangjai, hogy nemzeti ódánk keletkezése mennyire találkozik e hely szellemével, de iskolás gyerekeink is tudják, hogy az 1820-as évektől a magyar nemzeti progresszió egyik jeles helyszíne, a reformnemzedék kedvelt tartózkodási helye volt az akkori Balaton-part egyetlen „modern” települése. Fürednek kőszínháza, úri társasága volt; sokat időzött benne Deák Ferenc, Kisfaludy, Wesselényi, Vörösmarty, Csányi László, Felsőbüki Nagy Pál, Gyulai Pál; később itt lakott Jókai Mór, itt vendégeskedett Széchenyi István. 1846-ban az általa kezdeményezett és finanszírozott Balatoni Gőzhajózási Társaság első gőzösén, a Kisfaludyn érkezett a füredi kikötőbe a legnagyobb magyar. Kőbe faragott alakja ott áll most a színpad mögött, az öreg fák között.
Amikor a rendezvény lelki védnöke, Korzenszky Richárd tihanyi perjel végül megáldotta a hal- és borünnepet, szó esett arról is, hogy az idén éppen Péter-Pál napra esik a rendezvény, márpedig a bibliai apostolokat – különösen a halász Szent Pétert – éppen a halászok tisztelik védelmezőjükként. (Az évenkénti ünnep fővédnöke Mádl Ferenc volt köztársasági elnök, védnöke Liszkay Gábor, lapunk főszerkesztője.) Ezután a színpadon termettek a város néptánc-egyesületének ifjai, akik zenekaruk hangjaira frissen ropták a dunántúli táncokat. Egészen eredeti, méltán újdonságnak nevezhető műfajjal rukkolt elő a sétány kis színpadán a média „fenegyereke”, Sebeők János, aki úgymond „bordalokat” adott elő – köztük a „Balatonaligán, ha van elég maligán…” kezdetűt –, élénk tetszést aratva a hallgatóság körében. A médiasátraknál a Magyar Nemzet újságíróival, a Hír TV ismert arcaival és a Lánchíd Rádió hangjaival találkozhattak élőben a vendégek, amikor pedig a könyvbemutató asztal előtt már irdatlan hosszú sor kígyózott, az azt jelentette, hogy az olvasók Lévai Anikó különleges szakácskönyvét szeretnék a szerző kézjegyével még emlékezetesebbé tenni. Csütörtök estétől vasárnapig több helyszínen is voltak könyvbemutatók: Szőcs Géza Limpopó című új könyvével kezdődött a soruk a füredi Baricska csárdában – ahol másnap szerenád- és dalestet lehetett hallgatni –, a három résztvevő településen estéről estére egymást fedték a különböző kulturális és társas események. A zenei program a Kormorán együttessel indult és a Ghymessel zárult, sőt egy vállalkozó szellemű fiatalokból álló csapat Guinness-rekordot is felállított a folyamatos klasszikus gitárzenélésük időtartamával.
Pénteken Csopakon tartották a Magyar Nemzet főmunkatársainak és a környék közügyek iránt érdeklődő polgárainak találkozóját. A hűvös este dacára több mint száz vendég foglalt helyet Dobó József családi fogadójában. A beszélgetést vezető Stefka István a jelen idejű belpolitikáról kérte a lap újságíróinak véleményét. Kormos Valéria – aki már az 1990-es évek derekán cikksorozatokat és könyvet írt a Fenyő János nevéhez fűződő (média)jelenségről – most a gyilkossághoz kapcsolódó friss eseményekről és a tavaly őszi fővárosi rendőri erőszak következményeiről, illetve azok hiányáról beszélt. Ludwig Emil arról töprengett fennhangon, hogy a valóság mennyivel meglepőbb, kiszámíthatatlanabb tud lenni a fantáziánál, arra utalva, hogy éppen a forradalom ötvenedik évfordulóján történt a hatalom részéről az 1956 óta legsúlyosabb támadás a szabadságjogok ellen hazánkban. – Gondolta volna ezt valaki 1990-ben vagy 2000-ben? – tette fel a kérdést. Kristóf Attila egy kérdésre válaszolva képtelenségnek, tűrhetetlen bűnnek nevezte a kormány reform címén folytatott támadását az egészségügyi ellátórendszer ellen.
Nem mellékesen Kristóf Attila és Dobó vendéglős a 2003. augusztusban indult hal- és borfesztivál ötletgazdája, kezdeményezője és motorja. Közös munkájuk egyik szép eredménye, hogy egy Csopakon kifogott 54,5 kilós harcsából készült nyolcvanadagnyi, kapros-juhtúrós galuskával körített halpaprikással a legnagyobb sikert aratták egy bormagazin budapesti főzőversenyén. Jó étkekben és italokban most sem volt hiány: remek reggelik és vacsorák a Dobó családnál, vasárnap reggel horgászverseny, utána halászléfőző vetélkedés a Balaton partján. A változékony időjárásra – hűvösre, hőségre – a legjobb gyógyírnak bizonyult a paloznaki Jásdi-pincészet olaszrizlingje, szódával és anélkül.
Itt a bizonyíték Soros antiszemita tevékenységére
