Gazdasági blokádban

Hiába az urándúsítást elítélő ENSZ-határozatok, a diplomáciai zsarolás, a Perzsa-öbölben tartott, látványos USA-hadgyakorlatok: a színfalak mögött dúló amerikai–iráni gazdasági háború okozza a legtöbb vérveszteséget Iránnak. A nyugat-európai és japán bankok, olajvállalatok – amerikai nyomás alatt állva – egyre kevésbé hajlandók Iránnal üzletelni.

Még a csaknem két évtizedig tartó amerikai szankciók sem tudtak annyit ártani az iráni gazdaságnak az utóbbi egy esztendőben, mint a pénzügyi körök elfordulása – az USA nyomására – a perzsa államtól. A legtöbb sebet a költségvetési bevételek mintegy felét adó energiaszektor külföldi befektetőinek eltűnése ejtette Iránon: a régi és kevéssé termelékeny olaj- és gázmezők korszerűsítéséhez, a kitermelés fokozásához dollármilliárdokra lenne szüksége az országnak a jövőben. A világ negyedik legnagyobb olajexportőrének számító Iránban a múlt héten bevezetett benzinkvótarendszer azonban jól mutatja, mekkora problémákkal kell szembenéznie az egyre inkább elszigetelődő országnak.
Az iráni energiadilemma lényege, hogy egyrészt az országnak a fizetési mérleg rendben tartása miatt a napi négymillió hordónyi olajkitermelés több mint felét külföldön kell értékesítenie, másrészt viszont belpolitikai érdekből a fennmaradó rész jelentős állami ártámogatással kerülhet a hazai fogyasztókhoz. Az alacsony, államilag dotált árakat kihasználó csempészet, valamint a nem hatékony olajkitermelés miatt ma Irán évi négy-öt milliárd dollárért kénytelen olajat importálni, ami a több mint húsz százalékos inflációval és hatalmas munkanélküliséggel küszködő ország vállára óriási terheket rak. A kiutat az energiaszektorba fektető külföldi nagyvállalatok és a fejlesztéseket finanszírozó bankok jelentenék, amelyek azonban az amerikai– iráni viszony kiéleződésével enyhén szólva sem tolonganak a lehetőségért.
Az amerikai pénzügyminisztérium nem is tagadja, hogy különleges megbízottai informális csatornákon keresztül igyekeznek jobb belátásra bírni a szövetséges államokat, hogy a Hamászt és a Hezbollah-szervezeteket nyíltan finanszírozó rezsimet egycentnyi befektetéssel vagy hitellel se támogassák. A „meggyőzés” egyik jó példája az Irán egyik legfontosabb külföldi partnerének számító Japán, amely a múlt héten jelentette be: legnagyobb bankjai nem vesznek részt iráni programokban. Sőt a szigetország gazdasági minisztériuma a legbefolyásosabb japán vállalkozói csoportokat „morális ráhatással” térítette el attól, hogy a perzsa állammal kereskedjenek. Hank Paulson amerikai pénzügyminiszter elismerte, hogy a japán döntés mögött amerikai nyomás is áll.
Az amerikai pénzügyi hadviselés minden jel szerint sikerrel jár. Hollandiától Svájcon keresztül Kanadáig bankok, befektetőházak és olajvállalatok százai mondanak fel korábban már aláírt iráni szerződéseket, illetve egyáltalán nem kötnek újakat. Elemzők szerint a terrorizmus támogatása és az állítólagos illegális atomfegyverek előállítása mellett Irán legnagyobb gazdasági „vétke” a petrodollárok elleni küzdelem meghirdetése, amelynek nyomán az ország az év elejétől áttért az euróalapú elszámolásra, és a kizárólag dollárért vásárolható olajat immár euróért és kínai jüanért is kínálja. Kérdéses azonban, hogy a válaszként hamar érkező nemzetközi pénzügyi nyomást meddig bírja az amúgy is gyengélkedő iráni gazdaság. Pótolja-e a kiesést a bővülő kínai és orosz külkereskedelmi ügyletekből befolyó eurótömeg, és érkezik-e más forrásból a perzsa államba elegendő befektetés az olaj- és gázmezők felújítására – a válaszoktól függ nagymértékben az iráni gazdaság jövője. A látványos amerikai hadgyakorlatok, az ENSZ-határozatok és a növekvő diplomáciai nyomás porondja mögött élesben lőnek a piac fegyvereivel.