Hovatovább olyan lehetetlen helyzetbe lavírozza magát a kormány, mint amilyenben a német hadsereg volt a második világháború végén. Az egész fronton hátrálásra kényszerültek, a rádió mégis állandóan győzelmi híreket harsogott, úgy mint „teret nyertek a németek Ukrajnában”. Valahogy hasonlóan nyer teret a második Gyurcsány-kormány is, a média egy része szégyenszemre éppúgy kontrázik, rózsaszín felhőbe vonja az embertelen balfácánkodásokat, életellenes intézkedéseket, mint tette azt a tömegkommunikáció egykor. Az idegeivel is csatázó hobbi-miniszterelnök számára azonban egy még újabb, talán az eddigieknél is baljósabb front nyílik. Saját pártján (vagy inkább pártjain?) belül is vákuumba, légüres térbe kezd kerülni, amit egyre kevésbé tud elfedni a mind gyatrább minőségű kommunikációs védőgyűrű. Már nehezen tudják palástolni, hogy a szemlőhegyi üdvöskén kezdenek elhatalmasodni a fáradás egyértelmű jelei.
A milliárdos számára ennél is kellemetlenebb fejlemény, hogy az MSZP még kitartó szimpatizánsai, illetve saját párttársai is kezdenek belefáradni abba a vesszőfutásba, amelybe a sikertelenséget sikertelenségre halmozó pártelnök-miniszterelnök hajszolta őket. Nyilvános rendezvényein megszűnt az a tumultuózus sündörgés a környezetében, ami nemrég még jellemezte a volt KISZ-vezér nyilvános fellépéseit. Figyelmeztető lehet egy látszólag apró momentum is Gyurcsány számára hivatalos helyettesével kapcsolatban. Kiss Péter repetázó, vagyis visszatérő kancelláriaminiszter – minő furcsa véletlen – éppen akkor megy szabadságra, amikor elöljárója, a kormányfő. Túlontúl logikusan adja magát a következtetés: nem akarja, hogy háta mögötti praktikákkal vádolhassa a paranoiára hajlamos főnöke. (Kiss egy újságcikk nyomán nemrégiben szükségét érezte, hogy határozottan visszautasítsa a sejtetést: ő áll a botrányos őszödi beszéd kiszivárogtatása mögött.) Egy másik olvasat szerint felettébb kínos lenne, ha azokban a hetekben kevésbé hisztérikusan, csődhöz kevésbé közelien mennének a dolgok, mint a „rendes” gyurcsányi ügymenet közepette.
Nem övezi egyöntetű hozsannázás a multi-miniszterelnök minden rezdülését, zavaros félmondatát az utóbbi időben amúgy sem, s ez nem jó ómen a baloldali munkásmozgalmi annalesek tanúsága szerint. Lehetetlen nem észrevenni, hogy már kisebb felhördülés kíséri holdudvarban, pártban, sajtóban, ha valakik mernek demonstrálni, horribile dictu fütyülni, ha a pártelnök-kormányfő egy rendezvényen megjelenik. Az is szokásba jött a szocialistáknál, ami eddig szinte elképzelhetetlen volt: napvilágra kerül a párton belüli torzsalkodás, viszály. Az egyenetlenkedés Pécsett egész háborúvá fajult az MSZP-n belül, a Rákosmentén pedig egyenesen szakadásba, más pártba való átlépésbe torkollott. A hírek szerint az MSZP frakciója korántsem teljes harmóniában, a pártvezetés iránti kincstári elégedettséggel ment nyári szabadságra. A képviselők frusztráltak attól, hogy puszta szavazógépnek tekinti őket Gyurcsány és csapata, ám véleményüket éppúgy nem hallgatják meg, mint a ritkuló fórumok gyérülő közönségének hangját. A lázongás szelleme nyilvánult meg a parlamenti kiszavazásokban is.
Furcsa világ a magyar szocialistáké – itt sok mindennek az ellenkezője igaz. Így a Fecseg a felszín és hallgat a mély verssornak éppen a fordítottja érvényes. Az MSZP-nél hallgat a felszín, ám fecseg a mély – hisz a kulisszák mögött sokkal jobban megnyílnak az utódpárti politikusok, mintha nyíltan kellene bírálniuk a pártvezetést. Lehet erre azt mondani persze, hogy régi, Kádár-kori beidegződés. Csakhogy mindez prímán működik, mint a három évvel ezelőtti miniszterelnök-buktató események igazolták. Pár nappal, pláne héttel Medgyessy Péter megpucs-csolása előtt még versenyt esküdöztek Lendvai Ildikóék, hogy a kormányfő iránt töretlen a bizalom, és éhes ellenzéki disznó, aki mást gondol. Aztán ugyanezek a politikusok egy-két nappal a leváltás után már mint logikus, humánus fejleményről számoltak be Medgyessy knockoutolásáról. Nyilván tisztában van ezzel az álságos mozgalmi kamarilla-politikával Gyurcsány Ferenc is, ezért igyekszik minden alkalmat megragadni az összetartó kapcsok erősítésére. Mivel az a tapasztalat, hogy az egyre több érdeksérelmet elszenvedő MSZP-tábort a közös ellenségképtől való félelem, illetve az ellenzék iránti gyűlöletkeltés tartja életben, a milliárdos mindent meg is tesz az ilyen irányú érzelmek felkorbácsolására. Így válik érthetővé, miért kellett szemforgató módon kitüntetésre felterjesztenie az ellenforradalmár múltú Horn Gyula volt miniszterelnököt, s miért kellett látványosan, provokatívan kiállni a melegek érdekeiért. A Sólyom László elleni felülről vezényelt uszítás éppúgy része ennek a stratégiának, mint az az egyre erőltetettebb, átlátszóbb acsargás, amit Orbán Viktor bálványosi szereplése ellen művelnek. A jelek szerint azonban nem működik már párton belül sem ez a figyelemelterelés, hiába riogatnak a szélsőjobboldali mumussal, Árpád-sávosra pingált ördögökkel. Vidéki MSZP-s tagozatok, platformok és az országgyűlési képviselőcsoport jelentős része berzenkedik a több-biztosítós, privatizált modell, valójában az állami egészségbiztosítás szétverése ellen. Az ingatlanadó mániákus erőltetése szintén aggodalommal tölti el az MSZP-s politikusokat, hiszen tudják: rajtuk fog csattanni az ostor, a jogos lakossági felháborodás politikai jövőjüket is tönkreteheti. Mindeközben történelmi mélységi rekordokat döntöget a párt népszerűsége. A Medián elemzői legfrissebb kutatásuk alapján egyenesen katasztrofálisnak ítélik az MSZP kilátásait, hiszen maradék támogatói körük választási hajlandósága is minimálisra csappant. További rossz hír a szocialisták számára, hogy állandó szövetségesük, az SZDSZ most már tartósan elmarad a parlamenti küszöbtől, így egy választáson könnyen tartalék nélkül maradnának. Kóka János alig pár hónapja megválasztott pártelnökkel már levonatták a konzekvenciákat, aki be is jelentette időzített lemondását miniszteri posztjáról. Ugyan mi indokolja, hogy Gyurcsány Ferenccel szemben ne elégelnék meg a funkcióhalmozást a tőle egyre tisztesebb távolságot tartó vezetők? Főként akkor, ha a nyári offenzíva kifulladni látszik, s helyette csak újabb konfliktusok teremtek a mobilpatikától kezdve a magánbiztosítóknak tervezett állami garanciáig? A mágnás egész metakommunikációja azt tükrözi, hogy fogyóban van az oxigén körülötte. Kóka már csak telefonon jelentette be neki közelgő lemondását, amit ő szó nélkül tudomásul vett, s látványosan nem kommentált. Minap Gyurcsány az SZDSZ-es Horn Gábornak a magánbiztosítókkal kapcsolatos szavait cáfolta. Nyilván az sem tett jót a koalíciós együttlétnek, hogy az SZDSZ nehezményezte a milliárdos asszisztálását ahhoz a büntető akcióhoz, amit az orosz elnök az észtek ellen rendezett.
Gyurcsány egyszerre keresi és kerüli az újabb és újabb konfliktusokat. Nemrégiben mosonmagyaróvári cégéhez csak inkognitóban merészkedett le egy kis ünneplésre. Előtte Veszprémbe látogatott el titokban úgy, hogy a helyi kulturális intézménybe még az alpolgármestert sem engedték be. Intő jel lehet, hogy a legvérmesebb MSZP-szimpatizáns fellegvárban, a rózsadombi nyugdíjasok körében is kellemetlen kérdéseket kapott a kormányfő, amelyeket hiába próbált elhárítani. Legújabban Malina Hedvig ügyének fordulata kelthet ellentétet a párt és elnöke között. Gyurcsány elhárította a megvert magyar lányért való kiállást, míg az MSZP szolidaritást vállalt az áldozattal. A legfrissebb fejlemények azt bizonyítják, hogy a szlovák értelmiség, de még az ottani hatóságok is toleránsabbak, mint a részvétlen magyar kormányfő.
Pár napja a Hírszerző Megállíthatatlanul olvad a szocialista szavazótábor címmel indított. Ma már ki is tehetnék a táblát a kancelláriára: Reformok miatt a kormányzás szünetel. Kérdés: meddig tűrik a koalíció háza táján a kettős – kormányzati és népszerűségi – sikertelenséget?
Franciaország
Vizsgálat indult Franciaországban a X ellen, mert az algoritmusa alkalmas lehet külföldi beavatkozásra
