Gyurcsányt fogtak, de nem ereszt

Tényleg nem lassít a Magyar Szocialista Párt, illetve pártelnök-kormányfője. Egyre nagyobb iramban veszti el a polgárok bizalmát, mert az általa reformoknak titulált megszorító intézkedések valódi céljai mind világosabbá válnak. Ezt regisztrálják a friss közvélemény-kutatási adatok is, köztük a Gallup Intézeté. Beigazolódtak azonban a Századvég egy hónappal ezelőtt közzétett elemzései is, amelyek prognózisként vetítették előre a kormány makacs ragaszkodását az elhibázott, átlátszó, kormányzást helyettesítő kommunikációhoz. Valójában a Gyurcsány-kabinet úgy kapkod, mintha küszöbönállnának a választások, ám a szavazópolgárokat elidegeníti az állami zaklatás fogalomkörét kimerítő intézkedéseivel.

Ilyen sikertelen kormányzati első esztendőt még egyetlen demokratikusan megválasztott magyar politikai vezetés sem produkált – állítja a Századvég. Az idei év felén túl nyilvánvaló: kormányzás alatt nem az igazgatási munkát, hanem az emberek betörését érti az MSZP–SZDSZ-kurzus, miközben reformok címén a társadalom alapjait rombolja szét. A közvélemény-kutatási adatok visszaigazolják a Századvég elemzőinek előrejelzését: hovatovább az MSZP nagy pártból középcsapattá, az SZDSZ pedig parlamenten kívüli erővé válhat.
Az Őszöd árnyékában című Századvég-kötet megállapításai használati utasításként szolgálhatnak, amíg a jelenlegi kabinet regnál. Az élet minden területén kormánypárti „einstand” zajlik, és nincs olyan apró részlete a mindennapoknak, amelyet reformok címén ne akarnának feldúlni. A több-biztosítós egészségügyi modell erőszakolásának koalíciós tervezete, a kórházak, az oktatási infrastruktúra lepusztítása, a közlekedés ellehetetlenítése, az erőforrások önző központosítása olyan felháborodási és ellenállási hullámot váltanak ki, amely lehetetlenné teheti a hatalom megtartását. A beharangozott, feketegazdaság-ellenes és egyéb adminisztratív szigorítások, fenyegetőzések aligha hoznak sokat a népszerűségi konyhára. Immár nem is az a kérdés, mitől bukhatna meg a jelenlegi uralmi oligarchia. Sokkal inkább az: ugyan milyen csoda folytán tudná megőrizni a kontrollt egy olyan ország fölött, amelynek a támogatását elvesztette? Stumpf István, a Századvég Alapítvány elnöke szerint miniszterelnök még olyan gyorsan nem erodálta el politikai tőkéjét, mint Gyurcsány Ferenc. Mára világossá vált: nemcsak saját, de a kormányát alkotó pártok presztízsét is vészesen leapasztotta.
A milliárdos kormányfő többször kinyilatkoztatta: nem fognak lassítani, még kevésbé megfordulni az eddigi úton. Ez a kompromisszumképtelenség annak a sofőrnek a konokságához hasonlít, aki azon dühöng, hogy a sztrádán minden autó szembejön. Felrajzolódik egyfajta ördögi logika. A kormányzati agresszió őszi kicsúcsosodása, a lakosság elleni megtorló hadjáratok, a kizsebelő megszorítások a megelőzés, a preventív megfélemlítés jegyében történnek. Hogy eszébe ne jusson senkinek szembehelyezkedni a kormányzati diktatórikus intézkedésekkel. Szívósan fárasztják a társadalmat, hogy a Kádár-rezsim alatt kifejlődött megszokási reakció ismét váljon feltételes reflexszé. A Századvég jövendölése itt is bevált, hiszen érzékeltették: a tradicionális szavazóbázist, a kemény magot is elérte a kiábrándulás a baloldali karakterét elveszítő MSZP-ből. Az őszödi beszédben jelezte a kormányfő, hogy a saját tábor sarokba szorítása árán is keresztülviszi az átalakításokat. Az MSZP háza táján elégedetten nyugtázhatják: hebehurgya pártelnöküknek köszönhetően nemcsak a kemény mag indult oszlásnak, de a párt élembereit is atrocitások érik. Ilyen volt Horn Gyula volt miniszterelnök elráncigálása a születésnapi mikrofon mellől, amikor kritizálta a kormányfő tevékenységét.
Nem véletlen, hogy a bemutató óta érdemi reagálás nemigen érkezett a kormányzat részéről a Századvég megállapításaira. Az előre hozott választások felvetésére is alig, időbeni késéssel reflektáltak a kormánykörök. A helyzet egyre inkább úgy fest: a multi-miniszterelnök már megbukott ugyan, ám nehéz tőle megszabadulni. A koalíció elmondhatja: Gyurcsányt fogtam, de nem ereszt. Elnökük olyan pilóta benyomását kelti, aki időről időre beharangozza a felszállást, miközben a repülőgépet darabjaira szedi. A polgárok átlátják: nem lehet reformokról, haladásról papolni, s közben visszatérni a Kádár-rendszerbeli államhatalmi metódushoz. Az egykori pártfőtitkár azt vallotta: kezdetben kell keménynek lenni, hogy lehessen miből engedni. Az utódpárti tanítványok azonban még Kádárt sem értik, hiszen látszatgesztusokat sem hajlandók tenni a társadalom felé. Ha viszont nemcsak a tartalmát, de még az ütemét sem lehet befolyásolni a reformnak nevezett kormányzati felforgató hadműveleteknek, milyen tere maradhat a szakmai és társadalmi egyeztetésnek? Ha ennyire a diktátumokra alapozzák a hatalmat, miben különbözik a diktatúrától a jelenlegi rendszer?
Az Országgyűlés elnöke, Szili Katalin nem véletlenül ismerte el a kormánypárti politikusok közül elsőként: nem lehet a társadalomra ráerőszakolni a reformokat. Horn Gyula hiába próbált volna a maga módján figyelmeztetni a veszélyekre, Gyurcsány eltakarította az útból. A sztálini fokozódó osztályharc elmélete alapján már a párton belül is keresi az ellenségeket a kormányfő. Ez lesz a párton belüli erőszak.