Méregdrága kormányzati negyed

A Magyar Nemzet július 20-i számában a tervezett új kormányzati negyed kivitelezésének problémáiról jelent meg ismertetés. Az ellenzéki bírálatra a kormányszóvivő egyebek között ezzel reagált: „A Fidesz is tudja, hogy a kormányzati negyed megépítése hoszszú távon a kiadások jelentős csökkenésével jár.” E kijelentést nem támasztja alá az egyik gazdasági lap nemrég napvilágot látott közlése, hogy az állami apparátus elhelyezése jelenleg évi 12 milliárd forintba kerül, s ez az új kormányzati negyed esetében 8-9 milliárdra mérséklődhet majd. A szóban forgó fejlesztési program költségét ugyanezen közlés szerint 150 milliárd forintra becsülik, amin érdemben az sem változtat, hogy a várható „árlejtés” nyomán ez a beruházói várakozás szerint esetleg 120 milliárd forintra is redukálódhat.
Mi látszik tehát a (fél)hivatalos adatokból? Az évenkénti (reménybeli) három-négy milliárd forintos működési költségmegtakarítással szemben áll a szerény becslés szerint is 150 milliárd forintos fejlesztési program. Eszerint negyven-ötven éves megtérülési idő adódik! Ám egy beruházás költsége a fejlesztési cél jóváhagyása után, az egyre kidolgozottabb szakmai elgondolás különböző fázisaiban radikális növekedésen megy keresztül. A jelenleg még csak a fejlesztési célkitűzés szintjén létező kormányzati negyednek nem ismerjük a jóváhagyott műszaki terjedelmét, az elfogadott igényszintjét, technológiai megoldásait (toronyépületek vagy legfeljebb középmagas irodaházak), a kapcsolódó egyéb infrastrukturális vonzatait. Így hát akár egy újabb nyilatkozatháború is kezdődhet. Hiszen a költségvonzatok a mai várakozások szerint, úgynevezett folyó áron (a kivitelezés során ténylegesen jelentkező valamennyi költség beszámítása után) az üzembe helyezéskor 200–250 milliárd forint között szóródhatnak majd. Ily módon, ha a kormányzati adatok szerint is szerény működési költségcsökkenést állítjuk szembe a várható fejlesztési költségkiadással, a racionális megfontolás legalábbis újabb vizsgálódások igényét veti fel.
Az a kormányszóvivői felvetés pedig, hogy az Orbán-kormány évekkel ezelőtt tanulmánytervet készíttetett egy új kormányzati épületegyüttes megvalósíthatóságáról, semmit sem bizonyít. Legfeljebb azt, hogy egy nagy horderejű döntés előkészítése évekig tartó mérlegelést igényel. Most éppen az ellenkezője érzékelhető: erőltetett ütemű előkészítést és kapkodó kivitelezést próbálnak megvalósítani, a szakmai, szervezési, jogi, környezetvédelmi, építészeti és finanszírozási kérdésköröket magába foglaló problémahalmaz átfogó elemzése helyett. A kormányszóvivő által említett, független szakértőkből álló bizottság érdemi hatáskörrel nem rendelkezik, legfeljebb bizonyos „jószolgálati” szerepet tölthet be. Ebből e helyzetből egyenes út vezet ahhoz, hogy egy újabb Bős-Nagymarosra vagy egy világkiállítási fiaskóra emlékeztető helyzet jöjjön létre. Emiatt is nagy szükség van az érintettek önmérsékletére, az érdemi párbeszédre. Elengedhetetlen követelmény a ma még hiányos szakmai, pénzügyi és jogi elemzések kiegészítése is a felmerülő aggályok eloszlatása érdekében. Ez garantálhatja, hogy ne következzen be újabb, csak a költségeket emésztő felsülés. Bízzunk abban, hogy végül felülkerekedik a józan belátás.
Temesszentandrási Pál
közgazdász