A semmiből lett egy huszonnégy órás rádióműsor. Amikor az első napon belehallgattam a Lánchíd Rádió reggeli hírműsorába, akkor úgy tűnt, mintha már egy régen összeszokott rádiós gárda szólalt volna meg begyakorolt módon. Mi volt ennek a titka?
– Ez a rádió régebben is működött, csak akkor Kossuth rádiónak hívták. Ez, persze, némi túlzás, de velem együtt vagy húszan eljöttek a Magyar Rádióból. Sok tehetséges kezdő fiatal dolgozik nálunk, de azt tudtuk, hogy csak úgy indulhat el az új adó ilyen rövid idő alatt, ha régi rádiós profik is részt vállalnak a munkában. Igazából csak február 1-jén kezdtünk hozzá a technika telepítéséhez, az emberek kiválogatásához. Tehát sok olyan újságírónk, rádiós szakemberünk van, akik tudják a dolgukat maguktól is. Például a szignálvarázsló Jámbor Laci vezetésével elhoztunk öt technikust a Magyar Rádióból. Nagy előnyt jelentett, hogy nem kellett elmagyaráznom nekik, mi a teendő a keverőpult mögött. De nem kellett elmagyaráznom, hogy kell megszólalni a mikrofon mögött, hogyan kell műsort készíteni Vass István Zoltánnak, Papp Endrének, Földvári Gézának vagy Jónás Istvánnak, a helyettesemnek sem. Nem kellett a hírkészítés, a riportkészítés, a szerkesztés fortélyairól kiselőadást tartanom Varga Sándornak, aki a hírműsorok vezetője, vagy a tehetséges fiatal Szilvay Balázsnak és Szőllős István szerkesztő-műsorvezetőnek sem. Egyszóval olyan emberek jöttek ehhez a rádióhoz, akik tudtak rádiózni.
– Ugye nem azt akarja mondani, hogy a szakemberek elszipkázása miatt ült le a Magyar Rádió mostanában?
– Ezt nem állítom, és nem is örülök neki.
– Mégis, azért jött el a közszolgálati rádióból, mert az mélyrepülésben van?
– Azért jöttem el, mert ilyen ajánlatot nem lehetett visszautasítani. Legutóbb a Vasárnapi újság főszerkesztője voltam, de úgy érzékeltem, hogy ez a műsor zsákutcába jutott, mert ha az ember megpróbál a médiatörvény és a konzervatív elegancia között mozogni, akkor percenként lekommunistázzák. Ugyanakkor nem tudsz annyira korrekt lenni a műsorkészítésben, hogy időnként ne fasisztázzanak le a másik oldalról.
– Magyarán a többoldalú, pártatlan tájékoztatás sehol sem nyerő.
– Ez sem mindenhol igaz. De nem csak az előbbiek miatt jöttem el, még csak nem is a rádió elnöke miatt, mert Such Györgygyel jó munkakapcsolatban voltam. A legfőbb oka eljövetelemnek az volt, hogy itt a nulláról építhetek fel egy budapesti rádiót, amely, remélem, országos kiterjedésű adó lesz.
– Mondjuk azt, hogy szereti a kihívásokat. A rádiózás és a televíziózás szinte minden területén otthonosan mozog. Volt a Magyar Rádió pécsi tudósítója, az MTV hírigazgató-helyettese, a határon túli, kisebbségi, regionális műsorok főszerkesztője. Sőt a Duna TV elnökhelyettese is tíz hónapig. Ami jellemző önre, hogy előzőleg rádiót, lapokat alapított.
– Gründolós típus vagyok. Pécsett csináltunk A Helyzet címmel egy antikommunista újságot 1988–89-ben, amire máig nagyon büszke vagyok. Aztán részese voltam az Extra-hálózat megalapításának, amely Magyarország első ingyenes laphálózata volt, több megyében és a fővárosban is megjelent. 1997-ben újjáépítettem a Vasárnapi újságot, majd az MTV-nél létrehoztunk egy jól működő, sok magyar tévésnek kenyeret adó Kárpát-medencei hálózatot, amelyet azóta lepusztítottak, 2000-ben pedig ott bábáskodtam egy pécsi rádió születésénél. Vagyis: mindig szerettem a feladatokat, újításokat.
– Az megállapítható, hogy akik a Lánchíd Rádióban dolgoznak, azok valamilyen formában elkötelezettek a polgári értékrend mellett. A rádió mégis megpróbál tárgyilagos maradni, és nem tapasztalhatók a szélsőséges megszólalások. Mintha középen lenne. Rosszul érzékelem?
– Attól függ, hogy mihez viszonyítunk. Meg tudnék nevezni olyan rádiót, amihez képest világos lenne, hogy hová tartozunk. A konzervatív értékrendet vállaljuk, azon keresztül szemléljük a világ történéseit. A hír- és a szolgáltatóműsoroknál fontos a tárgyilagosság, de konzervatív gondolkodásunk például ott érhető tetten, hogy leadunk olyan híreket is, amelyeket baloldali szerkesztőségek talán nem.
– A Lánchíd Rádió kereskedelmi rádió? Függ a támogatóktól?
– Nem vagyunk kereskedelmi rádió, hanem közműsor-szolgáltatók vagyunk. Én a közszolgálatiság elkötelezett híve vagyok, nem is tudnék másféle rádiót csinálni. Amikor először tárgyaltam Liszkay Gáborral, akkor megkérdeztem tőle, hogy milyen adót képzelnek el. Mondtam, ha szájtépős kellene, akkor öt másik főszerkesztőt tudnék ajánlani. Én az előbb elmondott rádióhoz tudom adni a nevemet. Az kétségtelen, hogy szeretném, ha még markánsabb hangvétele lenne a Lánchíd Rádiónak. Szerintem jól indultunk, hamar összerázódott a társaság, de azon dolgozunk, hogy pergőbb, karakteresebb, érdekesebb rádiónk legyen. Remélem, hogy az év végére sikerül ezt kialakítani.
– Akkor készítsünk egy mérleget az elmúlt négy hónapról.
– Mint mondtam, meg tudtuk valósítani a zökkenőmentes indulást, nem estünk hasra a küszöbön, tehát egy konszolidált, tisztességes, jó hangvételű rádiót, műsorstruktúrát sikerült kialakítanunk. Egy házépítést nem lehet a harmadik emelettel kezdeni. Azt gondolom, hogy az alapokat leraktuk, a földszintet és az első emeletet felhúztuk, de a ház még nem kész. Nagyon fontosak a hírműsoraink és a szolgáltató műsoraink. A huszonnégy órában sugárzó Lánchíd hétköznaponként majd harminc alkalommal jelentkezik hosszabb-rövidebb hírösszeállítással, a szolgáltatósávot munkanapokon a Délelőtti és a Délutáni Kalauz jelenti. Beszélgetős műsorainkhoz olyan ismert embert sikerült megnyernünk állandó munkatársnak, mint például Kovács Kokó Istvánt, aki kiválóan teljesít ebben a szerepkörben is. Nagyon színvonalas a Szabad Gondolat című társadalompolitikai műsorunk, amely a Vasárnapi újság idejében hallható Szőllős István szerkesztésében és Földvári Géza műsorvezetésével. Célunk, hogy a Vasárnapi újság lemorzsolódó hallgatóit idecsábítsuk. Azt akarom, hogy legyen három-négy jól sztárolható munkatársunk és műsorunk. Egy rádiót nem lehet úgy egészében, általában futtatni, mindig ki kell választani azt a néhány műsorkészítőt és műsort, amelyek hordozzák a rádió hírnevét. Ezért ősztől beindítunk egy betelefonálós sávot, rendszeres fórumot szeretnénk biztosítani a civil jogvédelemnek, és megjelenünk egy kibeszélős, odamondogatós, remélhetőleg humoros műsorral.
– A liberális, baloldali média írott sajtója és az elektronikus médiumok összedolgoznak. A mondanivalónak, a tájékoztatásnak, az új információk áramlásának célzottan egymás erősítése mennyire jellemző a Lánchíd Rádióra, a Hír TV-re és a Magyar Nemzetre?
– Együttműködés van, a három intézmény munkatársai segítik egymást. Hírcsere, információátadás létezik, de átgondolt, hosszú távú, tudatos stratégiai együttműködés még nincs, ehhez előbb a Lánchíd Rádió arculatát kell alaposan megrajzolnunk, mert nem szeretném, ha ebben a folyamatban a rádió feloldódna. Fontos szakmai és gazdasági szempont a stratégiai együttműködés, de a Lánchíd Rádió a – mondjuk így – holding tagjaként önálló szakmai intézmény marad, önálló személyiségjegyekkel.
– A rádiózásban mi az alapelve? Mi az, amiben elvárja kollegái támogatását?
– Azt szeretném, ha a Lánchíd Rádió megszólítaná azokat is, akik nem politizálnak. Nyilvánvaló, hogy nekünk a törzsgárdához is szólnunk kell, a Magyar Nemzet olvasóihoz, a Hír TV nézőihez is, egyáltalán a konzervatív beállítottságú hallgatóinkhoz. Szeretnénk, ha a fiatalok ráhangolódnának a 100.3 hullámhosszra, ezért dallamos angolszász és magyar rockzenét sugárzunk, este nyolctól háromnegyed tízig pedig Jeszenszky Zsolttal, Bizse Ferenccel és Lentulai Krisztiánnal a Lánchíd junior szól. Az is lényeges, hogy például a Békásmegyeren lakók is találjanak érdekes mondanivalót műsorainkban: tudják meg, milyen árak vannak a piacon, mi a helyzet a gáz, a villany, a távfűtés árainak alakulásával. Egyszóval a közt akarjuk szolgálni azoknak a javára is, akiknek nincs határozott világnézetük, politikai meggyőződésük. Jelenleg hatvan belsős és mintegy tizenöt külsős készíti a műsorokat. A gárda még nem kész, de ha a fiatalok továbbra is fejlődnek, és – sportnyelven szólva – egy-két hiányposztra tudunk még igazolni, akkor a társaság alkalmas lesz mindezen feladatok elvégzésére.
– Kiket hívnak meg vendégként vitapartnernek?
– Igyekszünk, hogy a meghívott vendégeink ne csak abból a húsz ismert „sztár-” arcból, -hangból álljanak, akik reggel elindulnak, fellépnek az m1-esen, majd a TV2-ben, és este valamelyik politikai műsorban fejezik be nehéz munkájukat. A politikusi, szakértői skála sokkal szélesebb. Magyarországon nagyon sok hozzáértő, tehetséges ember van, akik nem nagyon kapnak szót. Mi ezek közül próbálunk válogatni jobbról is, balról is.
– Végül is mit üzen a Lánchíd Rádió?
– A Lánchíd Rádió létrejötte azt üzeni, hogy jó mecénások, jó tulajdonosok mellett a konzervatív sajtónak is van jövője, van lehetősége a növekedésre. Nem szabad feladni, kocsmákban búsongani, siránkozni, hogy tönkremegyünk, végünk van, és így tovább. Ha megnyílik a lehetőség, ha van valamennyi pénz, akkor azonnal neki kell állni, létrehozni lapot, rádiót vagy akár televíziót. A Magyar Nemzet, a Hír TV és a Lánchíd Rádió együttese jó példa erre. Ezen az oldalon is vannak már pénzemberek, van jó néhány tehetséges újságíró, riporter, operatőr, rendező, szerkesztő és szervező. Véget értek azok az idők, amikor egy konzervatív médium nem talált alkalmas munkatársakat. Nem kell félni: akár kormányon, akár ellenzékben, ma már létezik egy erős konzervatív társaság Magyarországon.
origo.hu
Jön az új KRESZ: végre szabályozzák az elektromos rollereket is
