Stílusváltás közeleg?

Az amerikai demokrata elnökjelöltek kampánya alapján alighanem kétség sem férhet hozzá, hogy valamelyikőjük győzelme esetén 2009-től megváltozik majd az Egyesült Államok külpolitikájának stílusa. Furcsa módon ezt erősíti a két leginkább esélyes aspiráns, Hillary Clinton és Barack Obama aktuális vitája is.

Bár nem támadtak látványosan egymásra a YouTube videós weboldal és a CNN hírtelevízió által minap rendezett rendhagyó vitán, a volt First Lady és New York-i szenátor, illetve az üstökösként felemelkedett illinois-i fekete szenátor egy-egy válasza idővel súlyos feleselést indított el közöttük az ország követendő külpolitikájáról.
A polémiát kiváltó, interneten érkezett kérdés úgy hangzott, hogy elnökként találkoznának-e Irán, Szíria, Kuba, Venezuela és Észak-Korea vezetőivel. Obama szerint „szégyen, hogy eddig nem beszéltünk velük” és „nevetséges a jelenlegi kormányzatnak az a feltevése, miszerint ha nem tárgyalunk egy országgal, akkor az büntetés a számára”. Példaként még Reagan elnököt is felhozta, aki mint mondta, találkozott a szovjet vezetőkkel, miközben a Szovjetuniót a gonosz birodalmának nevezte. A politikus azt mondta, hogy elnökként egyik első diplomáciai utasítása az lenne, hogy küldjenek olyan jelzéseket, miszerint „beszélnünk kell Iránnal és Szíriával, mert feladataik lesznek, ha Irak összeomlik”. Clinton válaszul „élénk diplomáciát” helyezett kilátásba magas rangú küldöttekkel, ám kizárta, hogy elnöksége első évében a kérdéses országok vezetőivel találkozzon, nehogy „propagandacélokra” használják fel.
Az aspiránsok kampánystábja – talán érezvén, hogy álláspontjuk nem volt világos – a vitát követően nyilatkozatokat adott ki, amelyben egymást vádolták, de a két politikus egy iowai lapnak adott párhuzamos interjúban is egymásnak esett. A volt First Lady felelőtlenséggel és naivitással vádolta Obamát, amiért az első évében találkozna Castróval és Chávezzel, míg az illinois-i szenátor azzal vágott vissza, hogy „ha van felelőtlen és naiv dolog, akkor az George W. Bush felhatalmazása arra, hogy Irakba küldjön 160 ezer fiatal amerikait anélkül, hogy tudná, miként jönnek ki onnan”. Hillary Clinton ugyanis annak idején megszavazta az iraki inváziót, míg Barack Obama, aki akkor még nem volt a törvényhozás tagja, felemelkedésével párhuzamosan a háború ellenzőjeként vált ismertté. Ez a tény sokak szerint semlegesíti Clinton stratégiáját, amellyel magát a kül- és védelmi politikában tapasztalt jelöltnek állítja be a zöldfülű Obamával szemben.
Megfigyelők mindenesetre a vita ellenére úgy vélik, hogy a lényeget illetően mindketten ugyanazon az állásponton vannak: tárgyalni kell, még a „lator államokkal” is.