Hang és hang

A villamoson olvastam el. És mialatt Kamilla, Eszter, Adél és Margit vagy társnőik kudarcát és kifulladását követtem a papíron, szemben ült velem Kamilla, Eszter, Adél és Margit. Magányos hölgyek és férjes asszonyok a leghétköznapibb valóságban. A szemükből láttam, amit egy első kötetes szerző novelláiból kiolvastam: a realitást, a magánélet mélypontját, amely ezeknek a nőknek az arcára volt írva. Íme a romboló társadalom kárvallottjai, az emberi kapcsolatok vesztesei. A nő tragikuma, aki a férfitól szálla alá a poklok fenekére. Felelőtlen, élvhajhász, szélhámos férfinép sebzi a nőt, aki naivul hisz a boldogságban. Erről szólnak a novellák. Az író oda kalauzol, ahol az emberi képzelet leginkább fél: az őszintétlenség kozmoszába. Rövid és frappáns történeteit az életből meríti. Ő is ott ül velem a villamoson, néz, lát és hallgatózik. S aztán fegyelemmel rajzolja meg a benne felfortyanó érzelmeket. De szikár marad, markánsabb és modernebb a megszokottnál.
Írói teljesítmény a novellában az, ha valaki a valóságot és a belső valóságot ötvözi egybe. Kazinczy Ferenc írta: „Gyönyörködni, hogy hang és hang mint csapnak együvé, s ellenkezve és hasonlítva a léleknek habzását festik.” Miközben sajnálkozunk és szomorkodunk, mert a bűn úgy terjed, mint a talajvíz. Nehéz védekezni ellene. Az erényes élet elfogadja a jelent, abban teljesedik ki, a bűnös vágyakozás mindig többet akar, békétlenséget szül és erőszakot. Hol jár ez az író, hogy a valóságot és a lelket ennyire ismeri? Hol mártózott meg, hogy így a szemünkbe vágja: modern életünk hitszegő és csalárd. Az emberi kapcsolatok megállíthatatlanul haladnak a maguk végzetes útján a drámáig. Hol tartunk? Hová jutunk? Mitől romlott el a társadalom?
Sajnáljuk Kamillát, Esztert, Margitot és Adélt, s a többi jóravaló teremtményt, mert nem ismerik a boldogságot. Pedig arra vagyunk teremtve. Mi a szelídek jutalma? Mint a féltékeny szerelmes a szerelmesét, úgy veszítik el azt, amiről hitték, hogy a kezükben van. Mert görcsösen kapaszkodtak belé. „…és csak futott, futott, és a kilenc hónap óta most először érezte úgy, hogy boldog, mert tudta, hogy még várnak rá a szerepek. Az igaziak.”
A sok keserű pohár után a vigasz. Amikor a nőt a futásába beépült vereség röpíti előre.
(Büky Anna: Kifulladásig. I. A. T. Kiadó, Budapest, 2007. Ára: 2480 forint)