Beköszön a Távol-Kelet

O L V A S Ó

A tigris és a nyúl című kötetben koreai mesék, legendák, mondák negyven év után először jelentek meg magyarul. A könyv anyagát Yoo Jin-il és Szűts Zoltán fordította, válogatta, szerkesztette. A szerkesztésen erősen átüt a két emberi arc, tisztán érezzük a szeretetteljes, de egyáltalán nem tolakodó szándékot arra, hogy a magyar olvasó magához közelinek érezze a meséken keresztül a tigrisek, rókák, szerzetesek, mágusok, boldogulásukat kereső szegény emberek járta koreai tájat bambuszültetvényeivel, különös nevű gyümölcseivel, falvaival, templomaival, folyóival, tengerpartjával. Hiszen ott nagyon hasonló dolgok történnek, mint a mi meséinkben. Arrafelé is sok a különleges képességű, magányosan élő öreganyó, aki segíti a mesehőst, a nagyon magas fákról arrafelé is az égbe lehet jutni, ott is ismerik a meseszámokat, és ha nem is mindig, és nem is olyan gyakran, mint a magyar mesékben, de győz a szegény ember fia, elnyeri a tündér vagy a királylány kezét, vagy éppen gazdagsághoz jut.
A felkészültebb felnőtt meseolvasó némelyik koreai történetből arra is tud következtetni, hogy egy-egy történetet személyes sorsmeseként mondhatta el valakinek egy-egy kis közösség megbecsült mesemondója, más, kozmológiai mesék a csillagok, az égitestek keletkezését, a kozmikus jelenségeket öntik emberekkel, állatokkal benépesített mesékbe. Akadnak helyi legendák, példabeszédszerű tanító történetek is, s még olyan halottfeltámasztásról, ördögök légiói elleni harcról szólók is, amelyek az európai keresztény olvasó számára újszövetségi történeteket idéznek. Az állatos mesék között a címadó történet vándormese, amelyet a világ szinte minden táján ismernek, az emberré változó, emberbe szerető, veszedelmes, ám tragikus sorsú ragadozó állat motívumát inkább nyugati közvetítéssel, az angolszász és francia szépirodalomból ismerheti a magyar olvasó.
A magyar meserajongó némiképp sajnálja, hogy a koreai mesék koráról, keletkezésük körülményeiről, a közösségekről, a történelemről, amelyet tükröznek, nem tud meg a beköszöntő szavainál többet, bár érezhető a büszkeség, amellyel a szerkesztők tudtunkra adják, hogy a koreai népmesék lejegyzését már hétszáz éve megkezdték a buddhista szerzetesek.
De hát éppen az lehetett a közreadás legfőbb célja, hogy megéhezzen a magyar olvasó a koreai kultúrára, még akarjon olvasni a hősökről, akik közül sokan még a magyar mesehősöknél is többet szenvednek, többet éheznek, ám a rájuk kiszabott sorsot szelíd derűvel, bölcsességgel, az egész teremtett világ, az ősök, a szülők, gyerekek és az Isten iránti odaadó szeretettel viselik.
(A tigris és a nyúl – Koreai mesék és történetek, Ráció Kiadó – 2007, 1890 Ft.)