Centekre vagyunk a 100 dolláros olajtól

Minden eddiginél jobban megközelítette a hordónkénti 100 dollárt az olaj ára, s a szakértők elkerülhetetlennek tartják a további drágulást. A közeljövőben a 110 dolláros szint sem tűnik elképzelhetetlennek, de állítólag már 250 dolláros árfolyamon is köttettek opciós üzletek.

Tegnap világossá vált, hogy a sokáig misztikus mesének tűnő 100 dolláros hordónkénti olajár gyakorlatilag valósággá vált: a tengerentúlon irányadó olajfajta, a WTI árfolyama ugyanis – új csúcsot felállítva – 98 dollár felett állt már kora reggel, miközben az északi-tengeri Brent 95 dollár fölé kúszott. Ez a szint a WTI esetében az év elejéhez képest több mint 60 százalékos növekedésnek felel meg. Emellett a távirati iroda londoni tudósítója piaci beszámolókra alapozva azt jelentette, hogy 250 dolláros áron is tömegével vásárolnak olajat a további áremelkedésre spekuláló határidős kereskedők. Hogy várakozásaik beválnak-e, vagyis hogy tényleg felkúszik-e ilyen magasságokba a fekete arany ára, az egyelőre kérdés, a Barclays Capital elemzőház mindenesetre úgy tartja, hogy amíg nem válik egyértelmű kilátássá a kereslet és a kínálat közötti rés betömése, addig a piac egyenes úton halad a 100, majd a 110 dolláros olajárhatárok átlépése felé. Ez már olyan magas szint, ami az egész világgazdaságot is megrendítheti, aminek az exportra termelő, sérülékeny kis gazdaságok – mint amilyen például a magyar – lesznek a legnagyobb vesztesei.
*
Több ok is áll a hirtelen drágulás hátterében. Ezek közül az egyik a rossz idő: a Bloomberg hírügynökség szerint harminchat méteres hullámokat várnak az Északi-tengeren, s emiatt több fúrótorony legénységét evakuálták. A termelés ezeken a területeken leállt, ami napi több tízezer hordónyi kiesést jelent. Felfelé hajtja az árakat az amerikai tartalékok szintje is. A múlt héten az Egyesült Államok kereskedelmi nyersolajtartaléka 800 ezer hordónyival csökkent, és ugyanennyivel apadtak a benzintartalékok is, a méregdrága olajért azonban legfőképpen az amerikai fizetőeszköz, vagyis a dollár mélyrepülése tehető felelőssé. Egy euró mostanában 1,47 dollár körül mozog, ami – ellentétben az olajárral – negatív rekordnak számít.
A dollár látványos gyengülése mögött az áll, hogy az elmúlt öt hónapban a világ legnagyobb – 1430 milliárd dolláros – devizatartalékával rendelkező Kína mintegy öt százalékkal csökkentette az Egyesült Államok állampapírjaiban tartott eszközeit, s minden jel szerint tovább folytatják majd az eladást. A Bloomberg Cheng Siweit, a kínai pártkongresszus elnökhelyettesét idézi, aki a dollártartalékok átsúlyozását helyezte kilátásba. – Az erősebb fizetőeszközöket fogjuk előnyben részesíteni a gyengébbekkel szemben, és ennek megfelelően igazítjuk devizatartalék-kezelési politikánkat – fogalmazott az ázsiai ország politikusa. A kínai központi bank igazgatóhelyettese, Xu Jian ezt azzal egészítette ki, hogy a dollár épp elveszíti a globális piacon betöltött szerepét. Ez a kijelentés pedig a történéseket elnézve akár valósággá is válhat, bár akadnak olyanok, akik nem adnak túl sokat ezekre a kijelentésekre. Glenn Maguire, a hongkongi Societe Generale vezető közgazdásza szerint Siwei „nem mindig ad pontos kommentárokat, illetve jóslatai nem feltétlenül megbízhatók”.
A kialakult helyzettel kapcsolatban nem vár gyors változást Hegedűs Miklós, a GKI Energiakutató igazgatója. Szerinte idehaza az üzemanyagárak inflációt meghaladó növekedésére lehet számítani, komoly nyomást azonban ez mégsem jelent majd a pénzromlásra, legalábbis idén. A jövő évi várakozásokat viszont igencsak kedvezőtlenül érinti, hiszen az élelmiszerek magas ára már így is kérdésessé teszi az inflációs célkitűzések megvalósítását. – Az olaj kétségtelenül drága, ami nem jó hír az importáló országoknak, de azért ez még nem jelenti a világ végét – hangsúlyozta a szakember. Megjegyezte, a százdolláros szintnek nincs különösebb közgazdasági jelentősége, annak átlépése nem jelent lélektani határt. Bár a Mol éppen tegnap emelte négy forinttal az üzemanyag árát, Hegedűs szerint a 285 forintos átlagérték még mindig jelentősen elmarad a tavalyi árszinttől, ami szintén a dollár gyenge szereplésének köszönhető. Hozzátette, ugyanakkor tavaly ilyenkor már mérséklődtek az üzemanyagárak, idén pedig épp az ellenkezője látszik. – Nagy a bizonytalanság, egyelőre nem tudni, mennyire lesz tartós a mostani állapot, így nem lehet hosszú távú következtetéseket levonni – emelte ki az igazgató.
Volt azért néhány olyan bátor felmérés, amely megpróbált pár évvel előre látni – a nem túl rózsás jövőbe. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) szerint 2030-ra Kína és India kőolajigénye a jelenlegi négyszeresére növekszik, és a következő évtized közepére a kommunista ország átveszi az elsőséget az Egyesült Államoktól energiafelhasználás terén. Ebben az IEA tanulmánya alapján nagy szerepe lesz annak, hogy Kínában addigra hétszeresére nő majd a használatban lévő autók száma.
– Az ellátási oldal megroppan 2015 körül, ami hihetetlen mértékű emelkedést hoz magával a kőolaj árában – áll a jelentésben.