Csapdában az állatorvosok

Hónapokig is várhatnak a hazai élelmiszer-biztonságért is felelős állatorvosok, mire a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal kifizeti a szolgáltatásaik után benyújtott számláikat, miközben a munkájukhoz elengedhetetlen dologi kiadásaik után lényegében semmilyen költségkompenzációra nem számíthatnak.

Január elsejétől az újonnan felállított Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (MGSZH) alá vonták össze többek között a megyeszékhelyeken a földművelésügyi és vidékfejlesztési hivatalokat, a növény- és talajvédelmi szolgálatokat, az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomásokat, az erdészeti hivatalokat és lényegében minden, a mezőgazdasággal kapcsolatos hivatalt. Az állatorvosok – akik a hazai élelmiszer-biztonság letéteményesei – az átalakítások előtt sem voltak rózsás helyzetben, ugyanakkor a komoly elbocsátásokkal járó MGSZH-ba való beolvasztásuk után egyenesen lehetetlen helyzetbe kerültek. Legalábbis azok, akik úgynevezett jogosult állatorvosként végzik munkájukat. Ők azok, akik az élelmiszerlánc kontrollvizsgálataiban alapvető segítséget nyújtanak vidéken. A szorult helyzetben lévő szakértők, hivatkozva korábbi negatív tapasztalataikra, nevük elhallgatását kérve tájékoztatták lapunkat arról, hogy az MGSZH létrejötte óta az állam jellemzően három-négy hónapos késéssel fizeti ki számláikat, amelyeket az elvégzett vizsgálatok után nyújtanak be. A rendszer lényegében úgy működik, hogy az állatorvos, elvégezve egy üzlet vagy éppenséggel nagyobb állatállományok járványvédelmi szűrővizsgálatát, a rendeletben megfogalmazott díjat beszedi, amit kötelese továbbutalni az MGSZH-nak. A szakigazgatási hivatalnak ezt követően nyolc napon belül kellene az állatorvosnak kifizetnie a szolgáltatásért járó pénzt, ugyanakkor jellemzően 2-3 hónapos késéssel fizetik a gyakran 50-70 ezer forintos összegeket. Sőt akadt olyan állatorvos, aki arról számolt be, hogy neki közel féléves késéssel fizették ki nyolcnapos határidőre benyújtott számláját. Az MGSZH ilyenformán országos szinten hónapról hónapra valószínűleg mintegy százmilliós tartozást görget maga előtt. Tudni kell, hogy a jogosult állatorvosok végzik az állategészségügy területén a munka dandárját. Az állam által alkalmazott állatorvosok létszáma mindössze negyede lehet a jogosult állatorvosokénak. Utóbbiak arra is felhívták figyelmünket, hogy az időnként bejelentett „nagy fogások” is jellemzően a végvárakon dolgozó jogosult állatorvosok munkájának eredménye.
A késedelmes fizetéseken kívül nehezíti munkájukat az MGSZH bürokratikus volta is, noha valószínű, hogy a számlák kiegyenlítése is emiatt szenved késéseket. Mindemellett nemcsak a létszám, hanem az eszközellátottság is folyamatosan csökken, hiszen a cégszerűen működő jogosult állatorvosok lényegében semmilyen, a munkájukkal kapcsolatos kiadást nem számolhatnak el. Elmondásuk szerint bár saját autójukkal járnak be egy-egy rájuk bízott területet, ami esetenként 20-40 helységet is jelenthet, még megtett kilométer alapú költségkompenzációt sem kapnak. Nyilvánvaló, hogy egy nagyobb állatállomány szűrővizsgálatakor, például vérvételkor jól jönne a segédmunkaerő is, ám ilyenről álmodni sem mernek, hiszen az állam ezen szükségletet sem ismeri el. Sőt idén olyan is előfordult, hogy – szakítva az eddigi gyakorlattal – egy rendelettel minimális szintre csökkentették az egyik legfontosabb vizsgálat, a szarvasmarha-tbc- ellenőrzés finanszírozását. E rendelkezést a szakma felháborodása nyomán végül visszavonták, de a lapunknak nyilatkozó állatorvosok szerint ez is egyértelműen jelzi: az állam legfőbb célja, hogy a lehető legkevesebbet költse eme területre, noha így komolyan veszélyezteti az élelmiszer-biztonságot és a járványvédelmet is.