Milliárdok kétes értékű beruházásra

A kormány 246 milliárd forintot költ az ivóvíz minőségének javítására, amelynek jó részét az uniós előírás szerinti arzénmentesítés teszi ki. Az önkormányzatok többsége a kötelező víztisztítást alvállalkozókkal végezteti majd, így várhatóan a vízkezelésben is a külföldi vállalatok lesznek a meghatározók. Mindez nem segít a tanyavilágban élőkön, ahol nem a víz szennyezettsége, hanem a hiánya a fő probléma.

Sajátossága a hazai vízellátásnak, hogy kétharmad részben sérülékeny vízbázisokra – karsztvízre, talajvizekre, parti szűrésű vizekre – épül. A leggyakoribb veszélyforrásnak ezért a túlzott vegyszerhasználat, a bányászat, a nem megfelelő hulladékelhelyezés, a csatornázatlan települések, az állattartó telepek, illetve katonai és ipari létesítmények számítanak.
Több mint húsz évvel ezelőtt ismerték fel, hogy az ivóvízként hasznosított rétegvizek arzéntartalma Magyarország számos településén – főleg a Nagyalföld déli és keleti részén – az akkor érvényes egészségügyi határértéket többszörösen meghaladja. Akkor mintegy hatszázezer ember ivott ilyen vizet. Több évtized alatt arzénmentesítő eljárásokkal és az arzénmentes területekről csővezetéken szállított víz hozzákeverésével szinte mindenütt sikerült az ivóvíz arzéntartalmát a magyar határérték alá csökkenteni. Időközben azonban beléptünk az Európai Unióba, és ezért az ivóvíz megengedhető arzéntartalmát kénytelenek vagyunk literenként tíz milligrammban maximálni.
– A Gyurcsány-kormány tavaly decemberig 147 településen 400 ezer embernek tett ígéretet, hogy javítják a vízminőséget, ehhez képest 32 településen indult el valamilyen kezdeményezés, de egyet sem fejeztek be – adott hangot
felháborodásának Nagy Andor (KDNP) október végén a parlamentben.
A kereszténydemokrata képviselő szavait a környezetvédelmi és vízügyi államtitkár válasza követte, amelyben Kovács Kálmán elismerte, hogy az Európai Unióban előírt szintet jelenleg nem tudja biztosítani a hazai ivóvízbázis.
Földtani kutatások szerint hazánkban jóval magasabb az arzén koncentrációja a több száz négyzetkilométeres, összefüggő területeken a talajban és a felszín közeli, laza üledékekben, mint az Európában szokásos.
Emellett pedig arzén élelmiszerekkel is kerül az emberi szervezetbe, legnagyobb arányban tengeri halak, kagylófélék és egyéb tengeri eredetű táplálékok fogyasztásával. A tengeri halat fogyasztó országokban így az arzénbevitel többsége a halakból származik. Az unióban azonban számunkra ugyanakkora az arzén literenkénti meghatározott határértéke, mint például Dél-Franciaországban.
Mórahalom első embere attól tart, hogy a fejük felett döntenek az arzénmentesítés-kérdésben, figyelmen kívül hagyva az érintett települések adottságait. – Méregdrága technikát kell alkalmaznunk, ami ihatatlanná, vegyipari termékké teszi az ivóvizet – mondta Nógrádi Zoltán. A polgármester kiemelte: a legnagyobb gond, hogy sok tanya és háztartás esetében még arzénos víz sincs, nemhogy arzénmentes.
Hasonló a helyzet a Kecskemét melletti tanyavilágban és falvakban. Itt azonban az is kérdéses, hogy az arzénmentesítés kapcsán az önkormányzat tudja-e teljesíteni a meghatározott harmincszázalékos önrészt, amit a korábbi tíz százalékról emelt fel a kormány.
És ki végzi majd az arzénmentesítést? Az önkormányzatok döntő többsége alvállalkozókat lesz kénytelen megbízni a víztisztítással, a piac sajátosságaiból adódóan így külföldi cégek kezébe kerülhet a vízkezelés.
A hazai körülmények között abszurdnak tűnhet az ivóvíz arzénmentesítésének kérdése, amire az állam az ivóvízminőség-javító program keretében összesen 246 milliárd forintot költ. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium tájékoztatása úgy szól, hogy mintegy 908 település és több mint 2,5 millió ember ivóvize szorul minőségi javításra. Az arzénprobléma a szaktárca szerint a települések mintegy felére, a lakónépesség hatvan százalékára terjed ki. Az elmúlt három évben tizenkétmilliárd forint összértékben már elkészültek beruházások, de a tervek egésze csak 2012-re fejeződne be.
Az európai uniós csatlakozással azt vállaltuk, hogy a víz arzéntartalma nem haladja majd meg a literenkénti tíz milligrammot. A harminc milligramm arzéntartalmat meghaladó vízzel ellátott települések 2006. december 25-ig kaptak haladékot, tíz és harminc milligramm közötti szennyezettség esetén pedig 2009. december 25-ig kell gondoskodni a szabvány szerinti ivóvízről.
Mivel lassan egy évvel vagyunk túl az első ütem határidején, a környezetvédelmi minisztérium határidő-módosítási kérelmet nyújtott be az EU-nak.