Gyárfás Tamás több funkciójából adódóan is rutinos közszereplő, ha már ő is azt mondja tévedésből – mint tette azt tegnap az eredetileg a péntektől vasárnapig Debrecenben zajló rövid pályás országos bajnokság apropóján összehívott sajtótájékoztatón –, hogy „antidopping-ellenes csoport”, az pontosan jelzi az általános hangulatot. Amelyet Turi György, Kovács Ágnes és a válogatott igen zaklatott edzője még tovább alapozott, amikor kijelentette: „Kérem, úgy írják le, ahogy mondom, Kovács Ágnes nulla százalékban hibázott. De ha bárhol megjelenik majd az utcán, a nevét összekapcsolják majd a doppinggal. Kovács Ágnes és a dopping mostantól együtt járnak.”
Bár azt természetesen kizárnánk, hogy a Magyar Antidopping Csoport (MACS) Kovács Ágnes bőrére utazna, vagy szándékosan csőbe húzta volna, ilyen előzmények után kellene ma meghoznia a fegyelmi bizottságnak azt a bizonyos, mindenki számára megfelelő határozatot. Valószínűleg felesleges már felidézni, pár szóban mégis kötelező, hogy az olimpiai, világ- és Európa-bajnok mellúszót október 30-án reggel a Kőér utcában akarta előre be nem jelentett ellenőrzés alá vonni a MACS két munkatársa, ám Ágnes nem szolgáltatott megfelelő mennyiségű mintát, majd egyéb elfoglaltságára hivatkozva – Roger Moore filmszínésszel találkozott, aki az UNICEF nagykövetének kérte fel – távozott, de előtte még aláírta a „Nyilatkozat doppingmintavétel megtagadásáról” fejlécű dokumentumot. Ezzel, maradva a hivatalos formulánál, „doppingvétséget megalapozó magatartást” tanúsított, amelyért alapesetben kétéves eltiltás jár.
Az ügy csak november 8-án került nyilvánosságra, a követendő taktika és stratégia azóta hazai úszóberkekben kikristályosodott: hiba lenne megpróbálni meg nem történtté tenni és megúszni az esetet, de a két évet úgy kellene mérsékelni, hogy Sydney bajnoka Pekingben búcsúzhasson, ne valamely bíróság előtt. Nem tudni, az amúgy természetesen független fegyelmi bizottság ma mennyire teszi magáévá ezt a vélekedést, az is kérdéses, hogy az elsőfokú határozat milyen reakciókat vált ki majd a különféle külföldi fórumokon: a kontinentális (LEN) és a nemzetközi szövetségnél (FINA), a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökségnél (WADA), esetleg a Sportdöntőbíróságnál (CAS).
A döntéshozatal formális útja ez lehet, ezt járják be a dokumentumok. Létezik azonban egy informális is, Kovács Ágnes védelmében ezen gyűlnek az írásos és szóbeli bizonyítékok, a tanúk. Ruza József főtitkár részletes anyagot készített az eljárási hibákról, Turi György felsorakoztathatja azokat, akik a Kőér utcában látták és hallották a két MACS-munkatárs bizonytalankodását, illetve azt, amint megnyugtatják az ellenőrzésre kijelölt úszót. Gyárfás Tamás elárulta, kísérletet tettek annak az állítólag hasonló tartalmú telefonbeszélgetésnek a megszerzésére, amelyet Güttler Károly edző folytatott Tiszeker Ágnessel, a MACS vezetőjével.
Mindebből összeáll majd egy most még pontosan felmérhetetlen erősségű és hitelességű bizonyítékhalmaz. A kérdés azonban az, a MÚSZ vezetőinek megvannak-e az eszközeik vagy a tőlük független hivatalos garanciák ahhoz, hogy a döntéshozók ezeket a körülményeket kötelező jelleggel mérlegeljék. Ha igen, akkor hajrá. Ha nem, akkor viszont arra kell-e hagyatkozni, hogy a MÚSZ elnöke, személyes kapcsolatait kihasználva, megpróbálja meggyőzni a LEN és a FINA tisztségviselőit arról, hogy na, ezt még olvassátok el, azt még hallgassátok meg? Ezt felvetettük Gyárfás Tamásnak, mire ő így válaszolt: „Nincsenek egyéb eszközeink. Folytattam már az ügyben néhány telefonbeszélgetést, a külföldiek álláspontja az, hogy amiben nem értünk egyet itthon, azt beszéljük meg mi egymással. Magyarok a magyarokkal. Óriási a felelősségünk, és nem tudom a kiutat.”
Ilyenkor pedig nincs más lehetőség, mint elindulni a legcélravezetőbbnek tűnő irányba. Aztán majd idővel kiderül, az volt-e a kiút. Illetve volt-e egyáltalán.
Vizsgálat indult Franciaországban a X ellen, mert az algoritmusa alkalmas lehet külföldi beavatkozásra
