Német volt-e Skoda?

Nem csak királyokat és hadvezéreket tart számon a csehek történelmi emlékezete. Ott vannak a nemzeti dicsőségtáblán a vállalkozók is. Köztük a világban a két legismertebb név a cipőgyáros Tomás Batáé és az autómárkaként világhírűvé lett Emil Skodáé. A prágai Lidové Noviny november 6-i számában arról olvashatunk, hogy a szudétanémetek maguknak követelik Skodát. Egész sajtópolémia bontakozott ki a Skoda család nemzeti hovatartozásáról. Az egyik levelező a német sajtóban arra hivatkozott, hogy Emil Skoda németül beszélt, német iskolába járt, és német felesége volt. Végső bizonyítékként említi, hogy a második világháború végén a Skoda unokát Plzen (németül: Pilsen) felszabadítása után szudétanémetként internálták.
Az inkább érdekesnek, mintsem fontosnak látszó eset mögött ott van a cseh–német kapcsolatok sok vonatkozásban máig nem tisztázott bonyolult szövedéke. Az nevezetesen, hogy a történelmi cseh tartományokban – Csehország mellett Morvaország és Szilézia – tekintélyes számú német kisebbség élt. A XIX. századi cseh nemzeti mozgalom nem tartotta őket a nemzeti közösség részének. Idegen testként élt azután ez a népcsoport az első Csehszlovák Köztársaságban, és szívesen fogadta a hitleri harmadik birodalom csábító szavait. Amikor a nyugati hatalmak közömbössége mellett felbomlott a csehszlovák állam, a szudétanémetek a nácizmus ölelésébe kerültek, a háború után pedig a kitelepítés lett hárommillió német sorsa.
Németországban és Ausztriában – Csehországban is – újabban szívesen fedezik fel a csehországi németek történetét, néha azonban történelmietlenül. Joggal állítja ezért Vladislav Krátky, a plzeni Skoda-múzeum igazgatója, hogy a gyáralapító korában a műszaki felsőoktatás német nyelven történt, ami semmit nem változtat azon a tényen, hogy Emil Skoda ősei csehek voltak. Akkor, amikor Skoda született, egyáltalán nem vált el egymástól annyira a két népcsoport, mint később. Mondhatni, akár egyszerre lehetett valaki német és cseh.