Női történetek hangszerelve

Szinte minden évben kiáll valamivel, aminek nem sok köze van az eredeti fuvolairodalomhoz, monumentális előadásaival viszont rendre nagy sikert arat Horgas Eszter fuvolaművész, aki december elején újabb bemutatóra készül. A Charlotte-ban a sokféle női szerep után most a Carment, Normát, Violettát, Mimit és Delilát is magába foglaló nő alakja három, jelentősen eltérő férfialak mellett rajzolódik ki előttünk.

Rossini szombat esti szalonjába kalauzol el minket Horgas Eszter legújabb darabjában, amelyet december 4-én mutatnak be a Művészetek Palotájában. – A Charlotte-ban azok a dalok szerepelnek, amelyek a legtökéletesebben fejezik ki számomra, hogy mi a szerelem, a fájdalom vagy a magány. – Nagyon fontos, hogy ne múzeumba vigyem a hallgatóimat egy-egy ilyen darab eljátszásakor, hanem bebizonyítsam, hogy ezek az alakok, kurtizánok, cigánylányok, varrónők ma is aktuálisak – meséli a darabról a művésznő.
A színpadon ennek megfelelően két világ jelenik meg: Charlotte antik bútorokkal teli szobája mellett egy modern bár szolgál helyszínül majd a jeleneteknek, s emellett persze a grandiózus zenei stáb: 40 tagú kórus, 72 tagú szimfonikus zenekar és egy dzsesszegyüttes is helyet kap a pódiumon. – A 120 fős előadógárda minden tagja egyenrangú szereplője az előadásnak, fontos, hogy mindenki tisztában legyen azzal, éppen mi történik, mert érzelmi és szellemi kötődés nélkül csak egy matematikai képlet lenne az egész darab számukra. – Ez a minimális színészi játék nem tűnik fontosnak, de valójában nagyon sokat számít – magyarázza Horgas Eszter, aki csak a bemutató előtti tíz napon próbál együtt a teljes stábbal. Eddigi, az Arénában játszott bemutatóival szemben azért választotta a MüPa meghittebb környezetét, mert itt finomabb hangszínekkel, rendhagyó színpadképpel is fokozható a hatás. – Ez az előadás a nőről szól, az eddig játszott hősöket gyúrtam egybe, de persze én is benne vagyok, hiszen a dramaturgiát én írtam; ez az eddigi legszemélyesebb munkám – teszi hozzá a fuvolaművésznő.
A történet egyszerű: Charlotte felemás kapcsolatban él Alexanderrel (Cserhalmi Ferenc – basszus), aki kisajátítja, őrülten szereti őt; egy napon azonban találkozik az olaszos ragazzóval, Vincenzóval (Kató Zoltán – szaxofon) és az érzékeny, intellektuális Antonióval (Fekete-Kovács Kornél – trombita), akik vetélkedni kezdenek a szerelméért. A nő Antoniót választja, de Alexander visszatér, és megöli Charlotte-ot. A történet, mint az összes operáé, szappanoperába illő, a romantikus zene az érzelmekre hat. – Ezek az őszinte, felvállalt érzelmek a mai korból mintha hiányoznának, s a darab üzenete is az: kár, hogy sokszor úgy elrontjuk, ami szép és finom lehetne – mondja Horgas. Majd hozzáfűzi: hiszek benne, hogy az embereket ez megszólítja, hiszen ezek az igazán fontos motívumok; nincs mese, marad a szeretet, ennél jobbat még nem találtak ki.