Ami összeköt

Az Újszövetség alakjai közül tarzuszi Pál élete hitelesíthető legjobban történeti forrásokkal, s talán ennek is köszönhető, hogy könyvtárnyi irodalma van a megfutott pálya rekonstruálásának. A dominikánus Murphy-O’Connor a különféle idő- és térbeli tények csontvázára próbálta meg ráépíteni az izmokat és szöveteket – ahogyan saját maga nevezte rekonstrukciós kísérletét. Könyve ezért nem száraz tudományos munka, hanem a tudományos eredmények mindenki számára élvezhető taglalása. A hús-vér ember élete úgy jelenik meg előttünk saját korába helyezve, hogy a szerző igyekezett felhasználni a maga tapasztalatait, mindazt, ami egyetemesen emberi.
Persze az örök emberi vonások mellett figyelembe kellett vennie mindazt a különbséget is, ami elválaszt minket valakitől, aki csaknem kétezer évvel ezelőtt élte le életét. Ez nem csekélység, hiszen egy ókori ember egészen más ritmusban és más léptékben élte le életét. Pál nagy formátumú ember volt, és a hatalmas munka, amelyet elvégzett, a sok ezer bebarangolt kilométer, a rengeteg eltérő kultúra és szokás, amellyel találkozott, óhatatlanul arra ösztönzi életének harmadik évezred eleji vizsgálóját, hogy hasonlóságokat találjon a ma emberével. A dominikánus szerző azonban ellenállt a csábító kísértésnek, igyekezett mindvégig Pál-centrikus maradni, mindenkor írása alanyából, annak életkörülményeiből kiindulni. A hasonlóságok és különbözőségek felfedezését inkább olvasóira bízta. Bár a rekonstrukcióban óhatatlanul sok a feltételezés, Murphy-O’Connor legfőbb igyekezete az volt, hogy az esetlegességet minimálisra csökkentse, hogy ne regényt írjon, hanem sok évtizedes kutatásait összegezze népszerű, mindenki által megérthető módon.
(Jerome Murphy-O’Connor: Pál története. Ford.: Liska Endre. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2007. Ára: 3200 forint)