Az ünneptelenekről is szól a karácsony

Sokan, sokféleképpen fogalmazták meg az év vége felé: nehéz most átélni a magasztos ünnepet. A küszöbönálló karácsony alkalmából szólaltattuk meg a három tradicionális nagy egyház egy-egy képviselőjét.

Katolikus részről Veres András, a szombathelyi egyházmegye püspöke megérti azokat, akik keveslik magukban az ünnepi érzületet. A főpásztor lépten-nyomon azt tapasztalja, hogy az emberek nagyfokú elszegényedési spirálba kerültek, s ennek lelki következményei is vannak. Rámutatott, hogy az erkölcsi amortizáció súlyos foka a harmadik nagy országos gond. Visszatekintőleg megállapította: a politika az idén is próbálkozott az egyházellenesség kártyájával, akár az egyházi közintézmények finanszírozása, akár a Magyar Gárdával való hírbe hozás terén. – Ilyen körülmények között nem kis feladat volt helytállni 2007-ben – jegyezte meg, hozzáfűzve, a hívek ezek ellenére is tudtak örülni mindannak, amit a Szent Erzsébet- és Szent Imre-év, illetve az ötven éve meggyilkolt vértanú pap, Brenner János emlékéve jelentett. A katolikus püspök tapasztalata szerint mind többen az egyháznál keresik azt a stabilitást, amelyet elveszni látnak a társadalmi földcsuszamlást tapasztalván. Nagyobb városok plébániáin csoportosan történik a szentségek vételére való felkészítése azoknak, akiknek korábban nem volt semmiféle kapcsolatuk az egyházzal. Kérdésünkre, nem tartja-e úgy, hogy a porig alázó megszorító intézkedésekre elégtelen a társadalom reakciója, Veres András azt felelte: az emberek már abban sem hisznek, hogy egyáltalán demokráciában élnek. Hangsúlyozta, hogy az egyházaknak a párbeszéd útján kell megmaradniuk, természetesen a leghatározattabban kiállva azok igazsága mellett is, akik nem tudják saját igazságukat megvédeni.
– A szolidaritásról kell, hogy szóljon 2007 karácsonya – vélekedett lapunknak Fabiny Tamás, az északi evangélikus egyházkerület püspöke. Megvilágította: a szolidaritás az egyházak szótárában is ott van. Az egész Szentírás erről tanúskodik. Az emberi szolidaritás mögött forrásként ott az isteni szolidaritás, az egyház prófétai szolgálatához pedig hozzátartozik a vigasztalás. Mindez a püspök szerint most különösen időszerű. – Mély válságban van az egyház hagyományos kereteihez leginkább kötődő parasztság, napi megélhetési gondjai adódnak a gyülekezetek gerincét alkotó középosztálynak, de az egész ország, nemzet is vigaszra szorul – fogalmazott. Kinyilvánította, hogy már csak azért is felháborítónak tartja az egyik nagy áruházlánc ünnepi reklámját („Hülye, aki nem ünnepel!”), mert igen kevesen tudnak ma bensőségesen ünnepelni. – Ennek a konzumidióta szólamnak a kiagyalói átlépnek azokon, akik az aluljárókban fetrengve töltik a karácsonyt, akik annyira elszegényedtek, hogy sem karácsonyfát, sem tűzifát nem tudnak vásárolni, ráadásul értéktelennek tartják azt az embert, aki nem hajlandó parancsra cselekedni – mondta Fabiny Tamás. Azt javasolta: mi annál inkább gondoljunk az ünneptelenekre és arra: az első karácsony, ama „csendes éj” nem ünnepi csillogások közepette zajlott. Már Jézus élete hajnalán igaz volt, amit ő felnőttként így fogalmazott meg: „A rókáknak barlangja van, az égi madaraknak fészke, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.”
Arról, hogy mit is jelent az egyházi szolidaritás a gyakorlatban, az evangélikus püspök kifejtette: a karácsonyi örömhír mindenkié. Ezért tart az egyház sok istentiszteletet kórházban, börtönben, hajléktalanszállón, ezért látogatnak meg sok elesett embert is. Karácsonykor pedig meghirdetik az „apróval az aprókért” akciót. Vagyis a tavasszal az amúgy is bevonásra kerülő 1 és 2 forintosokat a következő hónapokban gyűjteni fogják a templomokban, s ebből az evangélikus óvodáikat fogják támogatni.
Amikor a Református Iszákosmentő Misszió vezetőjét, Némethné Balogh Katalint felkerestük, éppen karácsonyi levelek feladásával foglalatoskodott. A címzettek: akik valaha igénybe vették vagy jelenleg is igénybe veszik a misszió segítségét szenvedélybetegségük leküzdésében. A buzdító levél a rehabilitáció tartósságát célozza. Mintegy 3000-en vannak, akikkel ez a református szolgálati ág kapcsolatot tart. Balogh Katalin tapasztalata az, hogy egyre többen vannak az olyan nehéz helyzetű emberek, akiknek pszichiátriai diagnózisuk is van. Közöttük rengeteg a pszichózisba, depresszióba hulló, küzdeni nem képes, harminc év körüli fiatal. Ennek okai többek között: létbizonytalanság, értékválság, hitetlen, csonka családi háttér, alkalmi párkapcsolatokban, új vallási mozgalmakban való megmerítkezés. – A gyógyulás útját együtt járjuk a függőségből szabadulni akarókkal, hiszen mi is rászorulunk annak a megújító erejére, aki karácsonykor elérkezett a világba – tett bizonyságot a Megváltó mellett a református misszióvezető.