Besurranó tolvajok

Repülős Gizi nyolcvanhárom éves, eddig 21 jogerős ítéletet hoztak ügyeiben a bíróságok. Nincs megye, ahol ne követett volna el bűncselekményt, és külföldre is el-elkalandozott. Abszolút profi. Jól szervezi az akcióit, parókáinak és öltözékének változtatásával, a bizonyítékok eltüntetésével, a zsákmány elrejtésével máig próbára teszi a nyomozókat. Szereti az aranyat. Tanári oklevele van, valamint orvosi papírja arról, hogy kleptomániája egy agyhártyagyulladás maradványa. Vagy következménye. Szent-Györgyi Albert azt írta róla, vagy zseniális tudós lesz, vagy zseniális bűnöző. Már gyermekkorában a kutyaól alá rejtette, amit ellopott. A tolvajlás egyébként nem családi vonásuk. A gyermekei becsületesek, soha senki sem előtte, sem utána nem volt büntetve.
Gizi eddig összesen negyven évet kapott, amiből vagy húszat le is töltött. Gúnynevét az ötvenes években kapta, mivel az akkor még létező belföldi légi járatokkal röpdösött ide-oda, és a gép indulása előtt még kifosztott egy-egy lakást. Legalábbis ez olvasható minden róla szóló írásban. Gizi ellenben azt mondta Farkas Erikának csütörtökön az Élhető világ című műsorban, hogy életében nem ült repülőn, fóbiája van a levegőben, a nevét onnan kapta, hogy a férje egyik repülőjegyét megtalálták a táskájában. Érdekes közlés. Most vagy szétpukkadt egy sajtó által hizlalt legenda, vagy B. Gizella nem tudja, mit beszél. Vagy mégis tudja. Néhány éve könyvet írt magáról, vagyis a tolvajok királynőjéről. Ebben olvasható: „De inkább folytatom egyéb érdekes mesékkel. A kis tolvajokkal, akik itt, a börtönben vannak! A nagy tolvajokról nem tudok írni, mert ők kint vannak!” Tegyük hozzá: és máig boldogan élnek.
Farkas Erika jó rádiós, az Élhető világ miatta jó műsor, még ha rossz is a címe. Az újságírószakmának ismérve, hogy a riporter kíváncsi (nem saját magára), és addig kérdez, amíg nem ért valamit. Repülős Gizi előtt Farkas Erika az új nyugdíjszabályokról kérdezte az illetékest, egészen addig, amíg ki nem derült, hogy semmi nem egészen úgy van, ahogy hittük. Vagyis úgy, csak egy kicsit még másként is. Magyarország így működik. Milliárdokat költenek kormányzati kommunikációra, közben elfelejtenek alaposan tájékoztatni minket az életünkbe vágó döntéseikről. Kommunikálni persze könnyebb, mint tiszta és világos törvényeket hozni. Tiszta és világos törvények esetén ugyanis nem maradna terük az ügyeskedőknek, de nem lennének vesztesek a bambák sem. A többségi bamba, aki negyvenöt év szocializmus alatt nem tanulhatta meg, hogy érvényesítse az érdekeit, mert arra nem is volt esélye.
Most meg csak néz. Megpróbálja követni a kezüket, de csak annyit lát, hogy mindent eltüntetnek: az iskolát, a kórházat, lassan a házát is. Elviszi a vagyonadó. A sajtónak épp ezeket a repkedő varázskezeket kell vagy kellene nagy figyelemmel követnie.
És talán be kellene nézni a kutyaóljuk alá is.
(Élhető világ, Kossuth rádió.)