Csúcsra tört a gázolaj ára

A dízelüzemű gépkocsik térnyerése miatt mostanra oda jutottunk, hogy egy liter gázolajért többet kell fizetnünk, mint egy liter benzinért. Persze a benzin sem olcsó, hiszen az olajpiacon egymást érik az újabb és újabb árrekordokról szóló hírek. Ma hetven százalékkal drágább az olaj, mint volt januárban, s a jövőre nézve nem túl biztató, hogy Kína és India még csak az elején jár a motorizáció elterjedésének.

Meglehetősen nagy médiavisszhangot kapott az a hír, hogy a gázolaj kisfogyasztói ára megelőzte a benzinét, holott aki nyomon követi a hazai üzemanyagárak alakulását, már jó ideje sejthette, hogy ez a pillanat előbb-utóbb biztosan bekövetkezik. Nagykereskedelmi szinten, vagyis adók nélkül a gázolaj már jó ideje drágább a 95-ösnél, s árelőnyét csak annak köszönhette, hogy alacsonyabb jövedéki adó terheli. Egy liter benzin árából 103,5, a gázolaj után viszont „csak” 85 forintot kasszíroz az állam ezen a jogcímen. A magyar üzemanyagtöltő állomások árainak összegyűjtésével foglalkozó Holtankoljak.hu portál legfrissebb adatai szerint a tegnapi háromforintos benzinár- és hatforintos gázolajár-emelés után a 95-ös benzinből 291 forintért vásárolhatunk egy litert, míg a dízelért 294 forintot kell fizetni. A legdrágább kúton tíz fillér híján 309 forintért mérik a gázolajat, a legmagasabb benzinár ettől öt forinttal marad el.
A gázolaj drasztikus áremelkedése a dízelüzemű gépkocsik elterjedésének köszönhető. A modern, turbódízeles motorokkal felszerelt autók főleg Európában hódítanak, s van olyan ország (például Ausztria), ahol már minden hatodik-hetedik új autó dízelüzemű. A dízelforradalom mostanra oda vezetett, hogy a kontinensen benzinfölösleg és gázolajhiány alakult ki. A feleslegtől az európai olajtársaságok döntően amerikai exporttal szabadulnak meg, a hiányzó gázolajat pedig a volt Szovjetunió területén lévő finomítóktól szerzik be. Ezt a gázolajat még tovább kell tisztítani, ki kell vonni belőle például a ként. Ha a gázolaj ára tartósan elhúz a benzinétől, elkezdődhet a gépkocsipark újbóli átrendeződése, de mert ez hosszadalmas folyamat, a dízelesek jobban teszik, ha felkészülnek: mostantól ők tankolnak drágábban.
Az általános üzemanyagár-emelkedés mögött persze nem a helyi sajátosságok állnak, hanem minden, ami a világpiacon történik. Amíg az olaj drága, a benzin sem lehet olcsó, s ha ebből indulunk ki, a közeljövőben aligha számíthatunk arra, hogy a jelenleginél jelentősen olcsóbban vásárolhatunk majd üzemanyagot. A nyugati féltekén irányadó WTI referenciakeverék ára többször is nagyon közel került a hordónkénti százdolláros szinthez, s noha ezt a lélektaniként emlegetett határt végül nem lépte át, a különbség valóban csak centekben volt mérhető.
Január óta az olaj több mint hetven százalékkal drágult, s bár az éppen aktuális áremelkedést az elemzők rendszerint valamilyen egyszeri, nem várt eseménnyel magyarázták, egy ennyire markáns folyamatnak biztosan vannak általános, mindenre kiterjedő okai is. Az egyik ilyen nyilvánvalóan a nagyon markáns világgazdasági növekedés, ami – bár a fejlett országok nemzeti jövedelméből ma már sokkal kisebb részt képvisel az energiaigényes feldolgozóipar, mint mondjuk húsz-harminc éve – automatikusan felfelé húzza az olajfogyasztást. Különösen igaz ez az óriási ütemben fejlődő és motorizálódó Kínára és Indiára, ahol családok milliói vásárolták meg mostanában az első autójukat, olyan keresleti nyomás alá helyezve az olajipart, amit az csak nagyon nehezen tud teljesíteni. Pedig a világ olajtermelése évi másfél százalékkal növekszik, ami megfeszített ütemű bővülésnek számít. A még ennél is nagyobb arányú növekedésnek már fizikai akadályai vannak – a háttéripar nem bírja a tempót. A piacon olyan nagy a kereslet az olajiparban használt eszközökre, hogy már egy új fúrófejre is több hónapos a várólista, egy új tankhajóra pedig évekig kell várni. Nem véletlen, hogy a reménybeli új olajmezők kitermelésének megindulása Alaszkától Oroszországig mindenhol késik, vagy jelentősen túllépte a költségkeretet, de leginkább egyszerre áll fenn ez a két körülmény.
Mindezeken túl az olaj azért is annyira drága, mert a kereskedők nagyon jelentős kockázati felárat fizetnek azért, hogy biztosan ne maradjanak szállítás nélkül. Ez azért alakult így, mert a világ olajtartalékainak túlnyomó része olyan országokban található, amelyek vagy politikailag rendkívül instabilak, vagy állandó háborús övezetnek számítanak, vagy pedig – mint Dél-Amerika egyes országai és kisebb részben Oroszország – állandóan államosítással riogatják a befektetőket. Mára gyakorlatilag Kanada maradt az egyetlen olyan ország, amely említésre érdemes feltáratlan olajkinccsel rendelkezik, s nem fenyegeti semmiféle negatív, a kitermelést potenciálisan megakasztó eshetőség. Hogy ez a helyzet pontosan hány dollárral drágította eddig az olajat, azt nehéz lenne megbecsülni, de a kockázati felár több tíz százalékot is kitehet az árból.