Főúri kincsek vándorúton

Miközben Budapesten a leglátogatottabb kiállítások közé tartozik az Iparművészeti Múzeum Esterházy-kincseket bemutató tárlata, a hercegi család gyűjteményeiből több újabb kiállítás is nyílt az utóbbi időszakban. Compiegne-ben II. Miklós herceg gyűjteményét mutatják be, Versailles-ban a királyi lakosztályban láthatók a fraknói vár ezüstbútorai. Folynak a tárgyalások egy olyan tárlatról is, amely a moszkvai Kremlben prezentálná az Esterházy-kincstár kiemelkedő értékeit.

(Párizs)
Útra kelnek a főúri kincsek, új korszak kezdődik Kismarton (Eisenstadt) és Fraknó (Forchtenstein) történetében. Az 1992-ben létrehozott Esterházy Alapítvány működésének köszönhetően újra előtérbe kerül a hercegi család művészetpártoló tevékenységének jelentősége.
Ebből a tükörből szemlélve is izgalmas megvilágítást kap az a kiállítás, amelyen más európai főúri, királyi udvarokból, múzeumokból származó műtárgyakkal együtt az Esterházyak műkincsei is szerepelnek. De talán még fontosabbak a nevezetes versailles-i tükrök, hiszen részben a híres Tükörterem ad helyet a napokban megnyílt nagy kiállításnak, az Amikor Versailles-t ezüsttel bútorozták című, 2008. március 9-ig nyitva tartó kiállításnak. XIV. Lajos király uralkodása alatt kezdődött az ezüstbútorok fénykora, az asztalok, karosszékek, gyertyatartók, kandallóernyők, balusztrádos korlátok a sok-sok gyertya fényében ragyogó fényességet varázsoltak a termekbe, pazar környezetet biztosítva mind az udvar számára rendezett fogadásokhoz, mind a kiemelkedően fontos diplomáciai eseményekhez, mint amilyen például a genovai dózse vagy a sziámi király követének látogatása volt 1685-ben, s a következő évben.
Három és fél mázsás asztalok, egytonnás balusztrád – a bútorok már méreteikkel is lenyűgözték szemlélőjüket, a Gobelin mesterei tudásának köszönhetően pedig esztétikai szempontból is a legmagasabb értékű műtárgyak emelték a királyi környezet fényét – mindaddig, míg a háború miatt pénzszűkébe került XIV. Lajos egy rendelettel be nem olvasztatta az udvarában található legtöbb ezüstbútort. Így történhetett, hogy a kiállításon elsősorban a dán királyi gyűjtemény, Drezda, Hannover és persze az Esterházyak bútorai reprezentálhatják az ezüstbútor fénykorát.
A Napkirály portréja megjelenik azon a kiállításon is, amelyet a Párizstól hetven kilométerre lévő Compiegne-kastélyában rendeztek Nicolas II. Esterházy, 1765– 1833 un Prince hongrois collectionneur (Esterházy II. Miklós, 1765–1833 egy műgyűjtő magyar herceg) címmel. Charles le Brun XIV. Lajos apoteózisa című, 1677-es festménye a budapesti Szépművészeti Múzeumból érkezett az egyik leghíresebb franciaországi királyi kastélyba, amelynek gyűjteményeit, uralkodói lakosztályait, híres parkját évente több százezren keresik fel. Aligha rendezhették volna jobb helyen a kiállítást, hogy széles körben megismertessék a franciákkal II. Miklós herceg gyűjteményeit, környezetét, a gyűjtő személyiségét. A festmények mellett gazdag grafikai anyag utazott a Szépművészetiből Compiegne-be, számos művet kölcsönzött az Iparművészeti Múzeum és az Esterházy Alapítvány is. A január 7-ig látogatható tárlat egy olyan sorozatba illeszkedik, amely az európai uralkodói, főúri mecenatúrát mutatja be, Emmanuel Starcky művészettörténész, a kastély igazgatója rendezésében.