Hang a pincéből

Tucatnyi lelkes fiatal egy egri családi házban alkotta meg az első teljes egészében számítógépes animációval készült magyar mozifilmet, az Egon és Döncit. Bár nem támaszkodhattak több száz munkatárs közreműködésére, és költségvetésük is töredéke volt a Hollywoodban megszokottnak, a film a nemzetközi mezőnyben is megállja a helyét. A bemutató alkalmával Egerben beszélgettünk az Egon és Dönci alkotóival az animációs film magyarországi helyzetéről, a klasszikus rajzfilm jövőjéről és a valóra vált álmukról.

Hogyan rajzoltak a számítógéppel?

A komputeranimációs filmek készítése sok tekintetben hasonló a hagyományos filmforgatáshoz. Itt is vannak díszletek, háttér, szereplők, világítás, a rendezőnek pedig meg kell terveznie a kameramozgást. A különbség mindössze annyi, hogy ezek nem a valóságban, csak a számítógép képernyőjén léteznek. A munkálatok kezdete leginkább az építészeti tervezéshez hasonlítható, olyannyira, hogy a széles körben alkalmazott számítógépes programokat eredetileg háromdimenziós építészeti modellek létrehozására és formatervezésre fejlesztették ki, a technológia rohamos fejlődésének köszönhetően azonban ma már alkalmasak művészi célú animációk létrehozására is.
1. Első lépésként a rajzolók egy síkbeli látványtervet készítenek egy tárgyról vagy figuráról. Miután végrehajtották rajta a szükséges módosításokat, a modellezők a látványterv alapján elkészítik a tárgy, esetünkben Egon házának háromdimenziós modelljét. E folyamat során a számítógép a tervek alapján kiszámolja, hogy milyen látványt nyújthat a ház a térben, csakúgy, mint a valós épületek tervezésekor. Ez a modell azonban ekkor még szürke, felülete egyöntetű. A texturázók feladata ezután a tárgyak felületének létrehozása, színezése, apró jellegzetességeik kialakítása. Az Egon és Dönci alkotói ehhez sok digitális fotót használtak fel.
2. Ezután a storyboard (rajzos forgatókönyv) alapján berendezik a jeleneteket, az elkészült figurákat, tárgyakat elhelyezik egy virtuális szobában. A természetes látvány kialakításában fontos szerep hárul a világosítóra, aki meghatározza, hogy honnan érje a fény a tárgyakat, az milyen intenzitású és színű legyen. A program segítségével virtuális lámpákat helyez el a szoba meghatározott pontjain, majd a számítógép ezek alapján meghatározza a tárgyak felületét érő fény jellegét. Az így berendezett helyiség bármely irányba forgatható, a grafikusok szabadon ráközelíthetnek a tárgyakra. Ezen alapszik a kameramozgás megtervezése is, a számítógép előre meghatározott nézőpontok sorozatából számolja ki a látványt és a figurák egymáshoz viszonyított helyzetét.
3. Az objektumok mozgatása az animátorok feladata. Az elkészült figurák testében „ízületeket” definiálnak a grafikusok, amelyek mentén, hasonlóan a valós szereplőkhöz, elmozdulhat a testük, így természetes mozgás jön létre. Ezután a szereplők a számítógép egere segítségével is mozgathatók. Az élettelen tárgyak, falevelek, fűszálak, hullámok periodikus mozgatása véletlenszám-generálás segítségével történik. Nagyon zavaró lenne ugyanis, ha például egy fa levelei összehangoltan, párhuzamosan mozognának, hiszen ilyen sosem fordul elő a természetben. Az animátorok ilyenkor megadják a leveleket fújó szél irányát és intenzitását (vektorát), majd egy algoritmus segítségével esetlegességet visznek a rendszerbe. Ennek eredményeképp természetes mozgás jön létre.