Megint Ladányi-gól a hazai jégen

Éveken át tapsolhatott a magyar közönség Ladányi Balázs góljainak, a mostani idényben viszont december 16-ig kellett erre várnunk. A válogatott erőssége a miskolci jégkorong Pannon Kupán Japán ellen talált be, igaz, csapatunk 2-1-re kikapott, s így csak második lett a tornán. Ez Ladányit is bosszantja, azonban elégedett a sorsával. A nyár óta Vas Mártonnal és Szélig Viktorral a francia Briancon játékosa; s ahogy korábban idehaza, ott is húzóember.

Győzelmet arattak Ukrajna és Lengyelország ellen, ám kikaptak Japántól, és így elúszott a tornagyőzelem. Elégedett vagy csalódott?
– A vereség bosszantó. Ocskay Gábor és Palkovics Krisztián hiányát megéreztük, de jobban kellett volna játszanunk. Vasárnap már Pat Cortina szövetségi kapitány sem volt velünk, mert vissza kellett utaznia Innsbruckba, helyettese, Énekes Lajos lázas betegen vállalta a meccselést, talán ez is hozzájárult ahhoz, hogy nem voltunk kellően motiváltak. Ezzel együtt azok után, hogy az 57. percben kicsikartuk az egyenlítést, nem lett volna szabad fél percen belül gólt kapnunk.
– Ami azért is furcsa, mert a lengyelek ellen új arcát mutatta a csapat, az utolsó tíz percben fordított
1-3-ról 4-3-ra. A hajrában eddig inkább elvesztettük a mérkőzéseket.
– Így igaz. Bár különösen a „volánosok” eléggé fáradtak, úgy tűnik, mégsem haszontalan, hogy az osztrák ligában edződnek. A Japán elleni vereségen azzal teszem túl magam, inkább most kapjunk ki így, mint a világbajnokságon.
– Az ellenfelek milyen csapatokkal érkeztek a Pannon-kupára?
– Az ukránok közül tizenketten ott voltak az idei A csoportos vb-n, a lengyeleknél ha három játékos hiányzott, papíron egyedül Japán volt tartalékos. Ám náluk nincsenek igazán nagy egyéniségek, az ő erejük a gyorsaságukban rejlik, ebből a szempontból pedig előny, ha fiatalok szerepelnek.
– Horváth és Tokaji önnel játszott egy sorban, idén azonban az Alba Volán első sorában bekkelnek. Tartott attól, hogy a válogatottban is állandósul az új helyzet?
– Bíztam benne, nem így lesz. Végre olyan hátvédekkel szerepelhettem együtt, akik játsszák a hokit. Franciaországban a kanadai módi hódít, a hátvédek rendre belövik a korongot a támadóharmadba.
– Tehát nincs ínyére az ottani játék?
– Ezt azért nem mondanám. Vezetjük a bajnokságot, ahol 16 meccsen 17 pontot szereztem. Annak ellenére, hogy az edzőm többnyire jobbszélsőként számít rám.
– Ez már-már sértés…
– Harcolok is ellene. Remélem, már nem sokáig lesz így, s visszakerülök az igazi helyemre.
– A Volán vezetői többször elmondták, bánják, hogy nem ébredtek időben, s így lemaradtak az ön szerződtetéséről. Kölcsönös az érzés?
– Összességében elégedett vagyok a helyzetemmel. Brianconban tényleg csak a hokira kell összpontosítanom, a bajnokság színvonalas, nem vagyok biztos benne, hogy elmarad az osztrák ligától. A szerződésem az idény végéig szól, most még nagyon korai lenne arról beszélni, hogy mi lesz jövőre.