Ezt még Amerikában sem vezetnék be

Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvénytervezetről gyakran elhangzik, hogy a magyar egészségügyet az amerikai több-biztosítós modell felé viszi el; ezeket a megjegyzéseket a kormánykoalíció általában a leghatározottabban cáfolja. Érdemes tehát megvizsgálnunk, hogy a javasolt többpénztáras (lényegében több-biztosítós) magyar modell milyen bizonyítványt érdemelne az amerikai rendszerrel összehasonlítva.
1. A törvénytervezet elfogadása esetén az egészségbiztosítási pénztárak joga lenne a kevésbé jól teljesítő kórházakkal szerződést bontani. Ezzel lényegében a kollektív bűnösség elvét vezeti be, hiszen miből áll össze mondjuk egy sebészeti osztály műtétjeinek sikerességi statisztikája? Ezt természetesen az osztályon dolgozó sebészek egyéni statisztikáinak az általuk végzett műtétek számával súlyozott átlaga határozza meg. Azaz ha csak egy sebész valami oknál fogva alulteljesít, az már lényegesen ronthatja az átlagos minőséget. Ezt a tervezet nem veszi figyelembe, és a finanszírozás megvonásával lehetőséget ad az adott osztály teljes munkájának ellehetetlenítésére, ami adott esetben az összes ott dolgozó szélnek eresztéséhez vezethet. Ezzel szemben Amerikában a biztosítók az orvosokkal is kötnek szerződést, sőt az általuk preferált szolgáltatók listáján nem egészségügyi intézményeket, hanem orvosokat tüntetnek fel. Ezzel megvalósítják az egyéni felelősség elvét, azaz nem megfelelő eredmény esetén nem a kórházat vagy a járóbeteg-intézményt büntetik, hanem az orvost egyszerűen leveszik az általuk ajánlottak listájáról. Lényeges különbség!
2. Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvénytervezet szerint valamennyi pénztárban 49 százalékos kisebbségi magánrészesedés lesz, de Horváth Ágnes és Mihályi Péter nyilatkozatai alapján biztosra vehetjük, hogy a következő cél a többségi magánrészesedés lehetővé tétele. Bár az MSZP ezt szóban nem támogatja, érdekérvényesítő képességük a koalícióban eddig nem volt tökéletesnek nevezhető. Mindenesetre már a jelenlegi tervezet szerint sem maradna egészében állami tulajdonú biztosító, és a fentiek értelmében az is könnyen elképzelhető, hogy rövid időn belül az állam valamennyi pénztáron belül kisebbségbe szorul. Ez még a szabad verseny mintaképének számító Amerikában sincs így. Példának okáért a 65 éven felüli lakosok alapbiztosítását a 100 százalékosan állami tulajdonban álló Medicare nyújtja. Ez az egészségbiztosító egyébként mind szakmai, mind árpolitikai szempontból meghatározó tényező az Egyesült Államokban. Egy ilyen fajsúlyos állami szereplő létéről a magyar egészségbiztosítási piacon a februárban újratárgyalandó törvény eleve lemond!
3. A Gyurcsány–Horváth-tervezet kimondottan aszimmetrikus helyzetet teremt a kórházak és az egészségpénztárak között, hiszen e viszonylatban a kórházak lényegében ki vannak szolgáltatva a pénztárak döntéseinek. Az egészségügyi szolgáltatók nem véleményezhetik a pénztárak működését. Ezzel szemben az Egyesült Államokban az egészségügyi szolgáltatók lényegében viszontfelügyeletet gyakorolnak a biztosítók fölött. Dönthetnek elvileg úgy, hogy egy adott biztosítóval nem kötnek szerződést, azaz egyoldalú hatalmi függés helyett egy kiegyensúlyozottabb visszacsatolási rendszer valósul meg.
4. A kevésbé jól teljesítő kórházak financiális ellehetetlenítésével a magyar törvénytervezetben profitorientált kisebbségi magántulajdonosok döntenének állami tulajdonú intézmények létéről. Ez az alkotmányosság határait legalábbis súrolja, hiszen lényegében állami jogkör kerül privatizációra. Az Egyesült Államokban a biztosítóknak a szövetségi állam tulajdonában működő egészségügyi intézmények működésébe minimális a beleszólásuk, hiszen az állami ellátásra jogosult betegek nem tartoznak a több-biztosítós modellbe (természetesen a betegek rendelkezhetnek magánbiztosítással is). Így aztán Amerikában a biztosítók vágyálmaiban sem szerepel annak meghatározása, hogy mely állami egészségügyi szolgáltatók fogadhatnak egyáltalán betegeket.
Összefoglalásképpen: az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvénytervezet, miközben minden hatástanulmány elvégzése nélkül kíván bevezetni egy bizonyítottan költségesebb egészségügyet, működési antidemokratizmusával és kétséges alkotmányosságával magabiztosan és sikeresen alulmúlja az amerikai több-biztosítós rendszer szabályozását. Látva az amerikai egészségügy válságtüneteit, amelyek nagy részben egy önmagában messze jobban kigondolt több-biztosítós rendszernek a következményei, nem elképzelhetetlen, hogy elfogadása esetén a magyar törvénytervezet az egészségügyi ellátórendszer teljes működésképtelenségét fogja eredményezni.

A szerző orvos, PhD