Kevesebb a pénzünk, mint a hitelünk

A magyar lakosság eladósodási folyamatában történelmi fordulópontot hozott 2007 harmadik negyedéve. A Magyar Nemzeti Bank friss elemzéséből ugyanis az derül ki, hogy a felvett hitelek nettó értéke most először meghaladta a megtakarításokét, s csak a forint erősödésének tudható be – az adósság zömét devizában halmoztuk fel –, hogy az összkép nem romlott drasztikusan, a pénzügyi vagyon viszont már jelentősen csökkent a harmadik negyedévben.

Az eladósodás tempója óriási. Míg 2005 elején 21 milliárd forintot tett ki a háztartásoknak nyújtott fogyasztási, illetve lakáscélú kölcsönök értéke, addig 2007 novemberében ez az összeg már megközelítette a 190 milliárd forintot. A magánszemélyek gépjárművásárlásra fordított tartozása 2004 tavasza óta megháromszorozódott, a lakáscélú hitelállomány 2004 óta pedig majdnem megduplázódott, így november végén több mint 3100 milliárd forintra rúgott. A háztartások teljes tartozása elérte az 5831,3 milliárd forintot, így egy év alatt 24 százalékkal nőtt a lakosság adósságállománya. Az adatokból kitűnik, hogy a lakosság már csaknem kizárólag devizaalapú kölcsönt igényel: a devizahitelek részaránya jelenleg 54 százalékos, tehát csaknem a duplája a két évvel korábbi értéknek.
*
Az állampolgárok vagyonvesztése mellett a vállalkozások finanszírozási igénye is megnőtt, különösen a hosszú lejáratú hitelek és az egyéb tulajdonosi tartozások emelkedése volt meghatározó. A vállalkozásoknak nyújtott hitelek összege november végére elérte a 6910 milliárd forintot, amely mintegy kétszerese a 2004 év eleji értéknek.
Az MNB szerint a legnépszerűbb megtakarítási forma tavaly az előtakarékosság volt közel 360 milliárd forintos gyarapodással, ezt a befektetési jegyek és az életbiztosítási díjtartalékok követték. A jegybanki tanulmány érinti a hitelek és a befektetések kamatait is: eszerint a folyószámlahitelek átlagos kamatlába múlt hónapban elérte a 22,13 százalékot. Hasonlóan drágák a fogyasztási hitelek, amelyek átlagos kamata ugyan 17 százalékos volt, ám a teljes hitelköltség-mutatójuk megközelítette a 25 százalékot. A legszerényebb kamattal lakáscélú hiteleket vehetünk fel: e kölcsönök hitelköltség-mutatója novemberben 12,4 százalékos volt. A pénzintézeteknél elhelyezett betétek kamatai ugyanakkor még az idei évre várt átlagos infláció mértékét sem érik el, többek között a kamatadó terhe miatt sem. A látra szóló és a folyószámlabetétekért a bankok átlagosan évi 2,68 százalékos kamatot fizettek, az éven belüli lejáratra lekötött betétek kamatlába pedig 6,9 százalékot tett ki.
A jegybanki kimutatás szerint az adósok a legfegyelmezettebben a lakáskölcsöneiket törlesztik, míg a legtöbb bedőlt hitel az árukölcsönöknél mutatkozik.
Az adatok szerint tulajdonképpen az is eladósodott, aki egy fillér kölcsönt sem vett fel, ugyanis minden magyar lakosra 1 643 000 forintnyi államadósság jut. A nemzeti számlák összesítéséből kiderül, hogy az államháztartás bruttó adóssága 2007 harmadik negyedévének végén már 16 428 milliárd forintra rúgott, amely az egész hazai össztermék kétharmadát teszi ki.
A központi kormányzat elsősorban betétei felhasználásával és tőzsdei részvényeinek eladásával fedezte kiadásait, így a finanszírozási igénye összességében csökkenő tendenciát mutatott, de továbbra is jelentős a külföldi tőkére való ráutaltságunk. A külföldiek a hazai pénzügyi számlák adatai szerint a GDP 7,2 százalékát finanszírozták, elsősorban lekötött betéteiket, hosszú lejáratú értékpapírjaikat és egyéb tulajdonosi követeléseiket növelték.
Az államháztartás mérlege ugyan javulást mutat a megszorítások következtében, ám eközben a lakosság drasztikusan eladósodik, és feléli megtakarításait – mondta lapunknak Suppan Gergely, a Takarékbank elemzője, aki kiemelte: ma a háztartásoknak már csak kevesebb mint egynegyede képes jövedelméből félrerakni. – A jegybank adatait egyébként is szépíti, hogy az árfolyamok a magánszemélyek számára kedvezően alakultak, vagyis egy esetleges forintgyengülés veszteségeit nem is kellett elkönyvelniük. A vállalkozói szféra eladósodottsága a beruházási hajlandóság olyan alacsony szintjét mutatja, amely még az amortizációt sem képes pótolni – fogalmazott az elemző. Suppan szerint a külföldi forrásoktól való függés mértéke még mindig jelentős, ideális esetben ennek az aránynak jóval kevesebbnek kellene lennie, mivel a forrásbevonás kamatterhekkel is párosul.