Kivezetés az újságolvasásból (1.)

Nem mennék újra Mózesig vissza… Pusztán Petőfivel sem bújdosnék a pusztában. Lángoszlopnak sem képzelem magam, hogy én vezessem népem a Kánaán felé. Különben is hazugság, szemtelen hazugság – mint megtudtuk a XIX. század költőjétől –, hogy itt van már… Ezt még az átkosban sem állította Lujza-Psota Majornak a rádiókabaréban, hogy ezt írja az újság. Maximum 1991-ig mennék most vissza, akkor kezdtem először az újságolvasót kivezetni… De hova? Ide? Immár 2008-ba? S innen? Hova??? – és még egy párszor Szörényivel–Bródyval. De ténylegesen a mai napig sem tudom. (A Vörös-tengerből való kilábalást meg túl leegyszerűsített szóviccelődésnek tartom.)

A VILÁGGAL KÜLÖNBEN MÁR ANNYI MINDEN TÖRTÉNT
Velem még soha semmi sem.
(Még azt se tudom, hogy a történelem: történt-e velem?)

EGY NAGY TÁL FEHÉRCSERESZNYÉT TETT LE ANYÁM
valamikor régen a betegágyam mellé, meg egy Verne-kötetet, hogy nyugton maradjak, míg elmegy hazulról.

EZ SEM VELEM TÖRTÉNT MEG
Hanem a csodálatos Nemes Nagy Ágnessel.

A FEHÉRCSERESZNYE PONTOSAN OLYAN, MINT
A PIROS
Csak sárga.

NEM ETTEM MÉG FEHÉRCSERESZNYÉT,
ÉS NEM OLVASTAM MÉG VERNÉT
Ezeket nem én, ő írja. Vernét: Verne.
Mumpszom volt. (Nemes Nagynak.)
(Pé-vel.)
(Nem tudtam, hogy azzal kell...)
Anélkül is elég rossz.
Tudvalevőleg fájdalmas.
Különösen rágás közben.
A mumpszos gyerek alig eszik.

HA JÓL EMLÉKSZEM, MUMPSZOM
NEKEM IS VOLT.
ÉS VERNE-REGÉNYEM IS
Kinek adtam kölcsön?
De nem akkor volt mumpszom, amikor Verném. (Nem jött össze a kettő.)
Miközben sok minden összejött. (Kanyaró és Fagyejev.)

LEHET, HOGY VERNE MÁR NEMESTŐL KAPTA MEG?
Amikor egy tálból cseresznyéztek?
Mindenesetre most már a cseresznye és Verne mellé odakerült örökre Nemes Nagy Ágnes is.

A GYEREKBETEGSÉGEKET MEG MAJD KINŐJÜK
Az ifjú és idősebb gárdistákat.
(Mint jeleztem, 1991-ben vetettem ezt papírra.)

GYANÍTOM AZ ÍRÓI ANTISZÁNDÉKOT
Nyilván nem a cseresznyével próbálja – így utólag – fogyaszthatóvá tenni Vernét.
De nem is szándékozik Vernével kedvet csinálni a mumpszhoz. Viszont ha már van fehércseresznye – ami ritka –, azt ne lehessen csak úgy könnyedén megemészteni.
(Egy újságírói-olvasói érzéketlen, felületes negyedműveltséggel.)
Főleg ha vele – és a mumpsszal – szeretné az író Vernét megközelíteni. „A döbbenetesen üres cseresznyéstál közölte – ugyanis – velem először, hogy kicsoda Verne.”

DE NE UGORJUNK ENNYIRE ELŐRE A TÖRTÉNELEMBEN!
Jelenleg a tálban még ott piroslik a fehér. (Fekete szárú.)
(A tál színéről nincs említés.)
(Ha meg véletlenül eltalálom: cseréptörés.)
Mert Ágnes asszonynál tál csak cserép lehet.
Márainál meg az elporladt életforma egyik szimbóluma.
Mintha egy Tolsztoj- vagy Csehov-regényben olvasná gyerekkora történetét: „… a szobákat cserépkályhák fűtötték…”

EZ A „DÖBBENETESEN ÜRES CSERESZNYÉSTÁL…”
Ebből a „döbbenetes…”
Szerencsére nem csak egy háború lehet az.
Illetve az, c s a k az lehet.
Még ha lassan megszokjuk is.
(Már meg sem döbbenünk.)