Meztelen lovas szobor Gripennel

Kuratóriumi kollégám, Szabó László cikkének (Magyar Nemzet, 2007. 12. 19.) címe szerint meztelen lovas szobor az MTV elmúlt négy éve. Bár nem egészen értem, mit jelent négy év mint meztelen lovas szobor, az biztos, hogy a véleményünk nem esik egybe. De nem is lehet ezt az időszakot helytállóan értékelni, ha letagadunk evidenciákat, ha nem vagyunk készek önreflexióra, és ha legalább még négy évet nem megyünk vissza az időben. Ez utóbbit azért is érdemes megtenni, mert páratlanul érdekes két ciklus áll mögöttünk.
A természettudósoknak jó. Ők kísérletezhetnek: van egy folyamat, azt megismételhetik úgy, hogy megváltoztatnak egy paramétert, és megnézik, hogy milyen változásokat idézett elő a beavatkozás. A társadalom dolgai iránt érdeklődőknek nehezebb. A legritkább esetben van módjuk egzakt összehasonlításokat tenni és szinte laboratóriumi tisztaságú körülmények között vizsgálni mondjuk két politikai formáció viszonyát a valóság egy meghatározott szeletéhez.
De azért van ilyen izgalmas pillanat. Ha nem is olyan gyakori, mint amilyen sűrűn mondjuk a Halley-üstökös a Föld közelébe ér, de van, egyről például konkrétan tudok. Az eset a közelmúltban történt.
Mint arra a magyar átlagnál hosszabb emlékezetű olvasók talán emlékeznek, 1999 és 2002 között, midőn Magyarország a Fidesz vezetésével virágzott, az MTV tulajdonosi jogait a csonka kuratóriumnak nevezett képződmény gyakorolta. A magyar géniusz eme objektiválódott darabja úgy született, hogy Áder János korabeli parlamenti elnök, ne firtassuk, miért, nem bocsátotta szavazásra a korabeli ellenzék (MSZP, SZDSZ, MIÉP, de ez utóbbi csak csel) által a médiakuratóriumokba jelölt kurátorokat. Így aztán hiába áll a médiatörvényben, hogy a köztévét irányító testületbe a tagok felét a kormánypártok, felét az ellenzék jelöli, csak a kormánypártok, a Fidesz, a kisgazdák és az MDF jelölhetett. Mindennek tetejébe ez idő tájt az ellenzékmentesített kuratórium mellett ráadásul nem működött a médiatörvény alapján a testület tevékenységének törvényességét ellenőrizni köteles ellenőrző testület sem! Száz szónak is egy a vége, a korabeli kormánypártok azt csináltak a végrehajtó hatalomnak finanszírozási szempontból a törvény által egyébként is kiszolgáltatott MTV-vel, amit akartak.
Olyankor mutatkozik meg a maga tisztaságában, hogy ki mit gondol a világról, hogy kiben mi lakozik, ha nincs kontroll. Mi történt a Magyar Televízióban? Az intézmény finanszírozási problémáit a kormánytöbbség keleties módon kezelte, a médiatörvényből származó lehetőséget kihasználva kézből etette az MTV-t, meg sem kísérelte a finanszírozást a törvény adta szűk kereteken belül a kiszámíthatóság, a normativitás felé vinni. A nézettség soha nem látott mélységekbe süllyedt. A ciklus végére az intézménynek nem maradt ingatlanja. A köztévébeli fideszes (fides = hűség, mint tudjuk) kádereket a gazdálkodásban a hűtlenség eltűrése jellemezte, sőt! – nézzék meg a mérlegeket. Az attitűdöt jellemzi, hogy a csonka kuratórium fideszes erős embere Sopronba helyeztette át az MTV regionális stúdióját, merthogy ott lakott (no meg szerkesztői és humánpolitikai fronton is emlékezeteset nyújtott), a kuratórium titkárságvezetője pedig megtehette, hogy 2002-ben fideszes képviselőjelöltként bőséggel használta a közalapítvány forrásait. Az MTV választások idején mutatott kiegyensúlyozottságteljesítményét értékelni rangon aluli, akit cserbenhagyott a memóriája, olvasgassa az EBESZ-megfigyelők jelentését (http: //www.valasztas.hu/parval2002/index.htm). Végül tényleg csak a vicc kedvéért idézem a Hírszerző Napi nonszensz rovatából a csonka kuratórium által MTV-elnöknek választott Szabó László Zsolt (ma az Echo TV vezérigazgatója, nem tévesztendő össze vitapartneremmel!) egy minapi nyilatkozatát, csak hogy lássuk, miféle szerzet vezette akkortájt a közszolgálati televíziót: „Úgy gondolom, az Echo mostanra a jobboldal egyik meghatározó médiuma lett. Ez abban is jelentkezik, hogy olyan elismert műsorkészítők jöttek hozzánk, akik másutt már bizonyították kvalitásukat és elkötelezettségüket. Pörzse Sándor, Siklósi Beatrix, Matúz Gábor szellemisége az egész műsorfolyamra kihat.”
Aztán jött az ellenpróba. 2003-ban a Fidesz úgy döntött, nem jelöl tagokat a tévékuratóriumba (a miért hosszú, és tárgyunk szempontjából érdektelen). A másik ellenzéki párt azonban jelölt, s ekkor már működött a kuratóriumi működést felügyelő ellenőrző testület is, fideszes taggal. Vagyis kontroll volt, csak fideszes kurátor nem. Lássuk, mire használták a kontrollcsoport tagjai, vagyis a mostani koalíció és az általuk jelölt kurátorok ezt a helyzetet!
Amennyire csak a kétharmados médiatörvény lehetővé teszi, megszűnt az MTV kézből etetése: minden év végén tudni lehet, hogy a következő évben mennyi pénzből gazdálkodhat az intézmény, vagyis az MTV korábban puha költségvetési korlátját a kormánytöbbség 2007-re keménnyé tette. Van X forintotok, egy fillérrel sem több, ezt osszátok be, szólt az üzenet – figyelem, ez maga a rendszerváltás! A finanszírozási forradalom nem azért tört ki, mert a kormánypárti képviselők a sajtószabadság megszállottjai, hanem kisebbrészt, mert engedtek a kurátorok és Rudi Zoltán tévéelnök nyomásának, nagyobbrészt pedig, mert volt bennük annyi bölcsesség, hogy belátták, maguknak ártanak, ha ezzel a magyar társadalom testén éktelenkedő fekéllyel nem kezdenek valami épeszűt. Becsületükre legyen mondva, megtették, amit az adott törvényi keretek között tenni lehetett. Az MTV megbízható üzleti partnerré vált, annyit költ, amennyi a bevétele, nincsenek adósságai. Lopás sincs. Van pár elfogadható műsor, és épül a székház. Noha hat év alatt a magyar nyelvű csatornák száma megtízszereződött, az MTV nézettsége még kissé emelkedett is, holott számos ótvaros szórakoztató produkciót száműzött. 2006-os választási teljesítménye ellen kiegyensúlyozottsági kifogás nem merült föl (más vonatkozásban viszont az intézmény pocsékul teljesített: hagyta, hogy a pártok és a miniszterelnök-jelöltek versenyt hazudjanak, a Gyurcsány–Orbán-tévévita pedig nemcsak a résztvevők, hanem a közszolgálati televíziózás szégyene is). Röviden és visszafogottan: míg az MTV 2002-ben Magyarország rettenetes szégyenfoltja volt, ma nem az. Nem büszkeség, de nem is szégyenfolt.
Szabó László mérnökember, nem alanyi költő, tőle elvárható annak a fölismerése, ha a társadalomban valami szinte természettudományos egzaktsággal mérhető. Mérnökember, mégsem szorult bele annyi realitásérzék, mint a Gyalog-galopp harcosába, aki miután a küzdelemben minden végtagját elvesztette, felajánlotta, „egyezzünk meg döntetlenben”, hanem gondolatokban és képzavarokban („tárgylemezre helyezi a köztévé állapotát”, „teljes mellszélességgel szembefordul a médiatörvénnyel”, „a labda fel van adva” meg hasonlók) gazdag cikkében megpróbálkozik a valóság verbális fölülírásával.
Nézzük néhány megállapítását. Igaza van, Rudi Zoltán elnöki ciklusának lejártakor indokolt leltárt készíteni, megnézni, milyen állapotban van az intézmény. De hogy lehet az elnök munkáját értékelni akkor, ha meg sem kísérli rögzíteni a kiinduló állapotot? Sehogy. Kiváló képességű kollégám nem tudatlanságból vét alapvető gondolkodási szabályok ellen, hanem tudja: ha ezeket betartaná, nem alkothatná meg a szuggesztív képet az MTV-ről mint „üresen kongó, meztelen lovas szoborról”. „Az MTV Zrt. első ránézésre kétségkívül évről évre rendezettebb gazdálkodást mutat fel” – írja. Szerintem második ránézésre is, erről szóltak a fentebbi sorok, amelyeket a kuratóriumi jegyzőkönyvek tanúsága szerint a szerző is tud, csak nyilvánosan soha nem említ (vö. „nem bontja ki a valóság minden részletét”). Igaza van, „a mostani kormányzat milliárdos nagyságrendben engedett el az MTV Zrt. számára kifizetetlen bérleti díjakat”, de Szabó is tisztában van azzal, hogy az alulfinanszírozott intézmény konszolidációjához ezt az egyszeri akciót meg kellett tenni. „Ilyen adományokkal a kormányzat nem kedveskedett a többi közszolgálati médiumnak” – teszi hozzá. De miért is tette volna, amikor az MTV alulfinanszírozott, a többi meg nem, a Duna TV például még új, csak a menedzsment által nézett csatornát is képes volt indítani. Vagy Szabó úgy gondolja, hogy mondjuk egy rádió és egy tévé működtetésének költségigénye úgy aránylik egymáshoz, mint ahogy az MTV és az MR részesedik az üzemben tartási díjakból (1 az 1,5-hez)? Szerintem nem gondolja úgy, szerintem pontosan tudja, hogy mondjuk az országos kereskedelmi tévék és rádiók tekintetében ez a szorzó nem másfélszeres, hanem tízszeres.
Az épülő székház és gyártóbázis a magyar adófizetőknek 115 milliárd forintba fog kerülni, olvashatjuk. Azt viszont nem olvashatjuk, hogy 40 év alatt kerül ennyibe, szolgáltatásokkal (a kedves olvasóknak javaslom, látogassák a www.tvszekhaz.hu oldalt). A következőkben Szabó László megjövendöli, hogy a költözéssel majdan együtt járó létszámleépítés további politikai tisztogatásokra ad alkalmat. Kíváncsi vagyok, szerinte kik azok, akiket az MTV-ből politikailag tisztogattak ki, akikért a szíve fáj. Netán a Siklósi–Matúz duóra gondol? Legközelebb részletezhetné, mely kirúgottakat tart politikai merénylet áldozatainak. „Következzen az állítólag kiegyensúlyozott tájékoztatás ügye. A citált költségvetési mankókat nyilvánvalóan politikai okok miatt nyújtotta a köztelevízió számára a kormányzat.” Ha Szabó arra gondol, amit sejtet, téved. Az egyszer használatos mankókat nem azért nyújtotta a költségvetés, hogy a köztévé dolgozói jó mélyen benyaljanak, hanem mert el van cseszve a médiatörvény – de erről fentebb már volt szó. Kétségtelen, egyetlen kormányzat sem undorodik a felé közelítő nyelvek láttán, de a nyelvmozgások hevessége iránti igény tekintetében én szignifikáns különbséget látok a korábbi és a mostani kormányzó garnitúra között (lásd például az EBESZ idézett jelentését).
Szabó László az MTV Közalapítvány kuratóriumi elnökségének Fidesz által delegált tagjaként jegyzi cikkét. Hiba. A médiakuratóriumokba ugyanis a pártok nem delegálnak, hanem jelölnek. A jelölteket a magyar polgárok összességét reprezentáló intézmény, a parlament választja meg. Ezzel a jogi megoldással a törvényhozó azt kívánta szimbolizálni, hogy a közmédiumok elnökségi tagjainak nem az őket jelölő párt, hanem a köztársaság érdekét kell szolgálniuk – miközben persze megtartják feltételezhető liberális, szociáldemokrata vagy konzervatív értékkötődésüket, mint megtartom én is, de még mennyire.
Milyen Magyar Televízió szolgálhatja leghívebben a Magyar Köztársaságot? Egyetértek a szerzővel, hozzunk létre gyors, széles körű és interaktív tájékoztatásra építő, a digitális korra készülő televíziót, olyat, amelynek hírei zsinórmértékül szolgálnak. Az ezután következő szövegben viszont semmi nincs operacionalizálva, azt akár az MSZMP KB kultúrpolitikai munkaközössége is előállíthatta volna 1973-ban. Ezért konkrétumot javaslok. Állapodjunk meg abban, hogy az MTV elnöki tisztségére kiírt pályázatra érkező dolgozatokat aszerint vizsgáljuk, hogy melyik jelölt programjában szerepel a Gripen-ügy napirenden tartása, a mindenre kiterjedő, következetes és kitartó oknyomozás vállalása, hogy ne a svéd köztévéből meg az amerikai lapokból tudja meg a magyar közvélemény, amit a magyar sajtónak, mindenekelőtt az MTV-nek lenne kutya kötelessége kikutatni.

A szerző az MTV Közalapítvány elnökségének
az SZDSZ által jelölt tagja