Számtalan tanulmány

Nagy kő esett le a szívemről: Gyurcsány Ferenc átmeneti miniszterelnök nem ír könyvet a magyar gazdaság állapotáról. Budai Bernadett kormányszóvivőt még a két ünnep között sem engedték picit ellazulni a hatalom zsoldjában lévő hiperlojális médiamunkások, pedig ebben a temérdek verbális kreativitást igénylő munkakörben ez nyilván ráférne. Budai szerint félreértésen alapulhat a Népszava információja, hogy a kormányfő a magyar gazdaság állapotáról szóló kötet összeállításán dolgozik. Az affér több mint kínos. No nem az, hogy a Népszava kevéssé van köszönő viszonyban a valósággal – ennek még nem lenne hírértéke. Annál aggasztóbb, hogy a kormányzathoz és a vezető kormánypárthoz igen-igen közel álló lap (Gál J. Zoltán sajtócézár itt húzta főszerkesztő-helyettesként az igát) vezető munkatársai már az eligazításokon sem figyelnek rendesen, gondolataik elkalandoznak, aztán kész a félreértés. Szerencsére jön az ügyeletes szóvivő, hogy – minimalizálva a veszteséget – semlegesítse a közös teherautó platójáról lehullott aknát. A túlbuzgó szerkesztő valószínűleg méregdrágán előállított 2008-as tematizálási akciót sütött el könnyelműen a karácsonyi hírmizériában, amit a januári politikai uborkaszezonra terveztek időzíteni a mi adóforintjainkból. Miközben Gyurcsány Bulgáriában ortodoxkarácsonyozik, a médiája szerint éppen gazdasági kiskátét állított volna össze. Most aztán árgus szemekkel figyelhetjük: képesek lesznek-e előállni a döglött aknával.
A veszteségminimalizálás ennél a kormányzatnál rendre veszteségfelhalmozás is. Így történt ez a mostani Budai-féle magyarázkodás esetében is: a kormánypropaganda csak még mélyebbre süllyedt a slamasztikába. A szóvivő elismerte: igaz, hogy a kormányfő és munkatársai számtalan tanulmányt gyűjtöttek be, ám ezekből nem készül könyv. Így az sem igaz, hogy a miniszterelnök már az új évben dönti el, milyen formában publikálja munkáját. Engedjük el most kicsit a fülünk mellett, hogy Gyurcsánynak miért Szófiában, súlyos balkáni gasztronómiai fogásoktól eltelve kellene döntenie országos magyar kérdésekben: figyeljünk inkább a serény munkatársakra. Azokra, akik lankadatlanul tanulmányokat gyűjtögetnek. Nem egyet-kettőt: számtalant.
Még nem volt olyan rég, hogy egy kancelláriai államtitkárnak épp egy ilyen kétséges hasznú kamu tanulmány miatt kellett repülnie: a végrehajtó hatalomhoz feltehetőleg láthatatlan fonalakkal kötődő szakértő még arra sem vette a fáradságot a vaskos milliókért, hogy az alanyt az állítmánnyal egyeztesse, vagy a dátumokat átigazítsa. Ha komolyan vennénk, hogy a Gyurcsány-kormány ilyen fércelt dolgozatok alapján hozza meg gazdaságpolitikai döntéseit, cinikusan azt mondhatnánk: lám, nem is csoda, hogy ennyire kutyaütő a jelenlegi hivatalos magyar gazdaságpolitika. De nem vesszük komolyan. Eddig legfeljebb azt gondoltuk: a tanulmányipar csupán afféle kifizetőhely a csókosoknak. A választási kampányokban példásan viselkedő nagy halakat kormánymegbízásokkal elégítik ki – a kis halakat például tanulmányíratással. Formailag minden a legnagyobb rendben van; az életben le nem buknának, ha legalább a legelemibb látszatra adnának valamicskét. Még a számvevőszék sem igen firtatja, hogy egy sikeresebb kormányzást segítő szakértői dolgozatra voltaképpen szükség van-e – legfeljebb azt vizsgálja, létezik-e a dolgozat, ki lehet-e pipálni.
Ennél azonban minden bizonnyal bonyolultabb a helyzet. Budai Bernadett számtalan begyűjtött tanulmányra tett utalása ugyanis azt látszik alátámasztani: az ideiglenes miniszterelnök offenzívába lendült a közgazdasági látszatipar frontján. Megbízásokat ad boldog-boldogtalannak: fejtse ki álláspontját a gyurcsányilag szakadékba taszított magyar gazdaság állapotáról – az sem baj, ha némi ökonómiai üdvtan is keveredik a szivárványos kínálatba. Ennek a számtalan műhelymunkának dupla haszna van. 1. Ily módon tettestársként lehet bevonni a tanulmányíró közgazdászokat a gazdasági mélyrepülésbe. 2. Aki a kormányzatnak feltehetőleg busás ellentételezésért ilyen segédkezet nyújt, aligha nyitja ki pörös száját az országot uniós sereghajtóvá züllesztő gazdasági kormányzat kézenfekvő bírálatára. Akár lélektanilag, akár anyagilag sikerül megvesztegetni a közgazdászszakma megvesztegethető részét, az mindenképp haladék a kormányzásképtelen gyurcsányi kormányzat számára.
De feltételezzük a legjobbakat Gyurcsányról és az őt körülvevő gazdaságcsinálókról: például azt, hogy e temérdek külső dolgozatot a küszöbönálló töredelmes, átfogó önkritikához gyűjtik munícióként a nehezen összekuporgatott közpénzekből. Ha volna bennük ilyen hajlam az önkritikára, egy kiforrott jogállamban már a puszta három statisztikai adat (az elképesztő európai csúcsokat döntő államadósság és infláció, illetve az uniószerte legalacsonyabb gazdasági növekedés) haladéktalan lemondásra, időközi választások kiírásának kezdeményezésére sarkallná őket: csinálja jobban, aki tudja. Ilyesmi azonban fel sem merül egy olyan országban, ahol Nádas Péter forradalmian új ethosza az irányadó: eszerint a politikának ab ovo nincs köze az erkölcshöz. Nádas, a kurzus-írófejedelem (a Heti Hetesből kiemelt újdonsült Nemzeti Színház-igazgató közpénzből máris drámát rendelt tőle) köti az ebet a karóhoz: a parlamenti többség uralma egy jogállamban mindent felülír – ha a morálisan érinthetetlen Gyurcsánynak egy szép napon kedve támadna félmillió polgárt bevagoníroztatni, s mindezt formálisan megszavaztatja a vazallusaival, akkor is ki kéne várnunk a népítélettel a négyéves ciklust, s addig legfeljebb értelmiségi aláírások garmadáját gyűjtögethetnénk. Ha pedig a közpénzből finanszírozott újabb hazugságok újabb sikeres népámításhoz vezetnek, várjunk még négy évet vagy még negyvenet. (Egyszer már bevált; persze már akinek.) Kétségkívül Nobel-díjas fikciós teljesítmény: igazán kár, hogy egy kismesterrel már jó időre kimerítették a német irodalmi kvótát.
De ne kalandozzunk a szellemóriások felségterületére: maradjunk a prózai, reménytelenül materialista gazdaságnál. Képzeljék: Draskovics Tibor is évet értékelt! Igen, ő az, nem tévedés: a csúfosat bukott pénzügyminiszter. Azt a tárcát vezette, amelyről a bíróság a minap mondta ki, hogy törvénytelenül kötött útilaput Mellár Tamás talpára, mert sehogysem hajlott a statisztikák kormányhű kozmetikázására. Draskovics megítélésem szerint (ami nádasilag idejétmúltnak tartott morális ítélet egy gyakorló politikus fölött) a közszolgálat, de főképp a közpénzek tájára sem mehetne ezek után, de a kormányzati igazgatás összehangolásáért felelős miniszterként (becsületszóra: van ilyen) már megint évet értékelt. Ki nem találnák, szerinte milyen volt a 2007. esztendő a kormányzás szempontjából: hát persze hogy sikeres. Az MTI-nek adott interjú szerint a költségvetésiegyensúly-teremtés és a reformok szempontjából is eredményesnek tartja az eltelt esztendőt. Most képzeljék el, mi volna a Mellár-mentesített statisztika szerint a költségvetéssel, az egyensúllyal és a reformokkal, ha nem lettek volna ilyen elképesztően eredményesek! Hol állna az MSZP népszerűsége? Négy százalékon? Persze ugyebár a népszerűtlenség a következetes reformpártiság miatt van. (Aki tud mondani a tb-kassza lenyúlásán kívül valóságos reformot, annak szívből gratulálok.) Draskovics azért elismerte: a kivitelezésben voltak hibák. A kommunikáció volt a rossz a hárommilliárd ellenére is: nyilván ezért kell a számtalan tanulmány.
A kormányzat a jelek szerint az idén is folytatja a hazudozást.