Újabb erőművita

Hazánkban a fővárosi közművek és a Mátrai Erőmű után a Zemplénbe tervezett szivattyús energiatározó erőmű esetleges beruházásában is szívesen részt venne az RWE cégcsoport – tudta meg lapunk a konszern egyik németországi vállalatától. Az Aranyos-völgyi tározós erőmű ötlete hallatán Sólyom László köztársasági elnök már korábban tiltakozott, és az illetékes szaktárcák álláspontja sem világos, egyes szocialista érdekcsoportok azonban aktívan érdeklődnek a háttérben.

Nincs rá szükség. Az Energia Klub Környezetvédelmi Egyesület kiadott véleménye arról, szükséges-e Magyarországon egy szivattyús energiatározós erőmű – egyértelmű. Álláspontuk szerint hazánkban a megújulóenergia-felhasználás eddigi és várható bővülése nem teszi szükségessé egy 600 megawatt teljesítményű tározós erőmű építését. Az egyesület szerint természet- és környezetvédelmi szempontból káros egy ilyen méretű erőmű. A megújuló energiaforrások használatának bővülése pedig nem indokolja egy ilyen kapacitású tározó szükségességét. Emlékezetes a Power Consult Kft. tavaly májusban készített, A szélenergia-termelés beillesztése a magyar villamosenergia-rendszerbe című tanulmánya a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium részére. A cég szerint egy feltételezett elvi 1000 megawattos kapacitás is csak a hazai energiaigény mintegy négy százalékát lenne képes megtermelni. Az eddigi engedélyezett 330 megawattos kapacitásnak pedig csak az ötöde üzemel. A szélfarmok átlagos összesített kihasználtsága így jelenleg alig közelíti meg a húsz százalékot.

Szocialista érdekeltségi körökben nagy az érdeklődés egy hazánkban létesítendő szivattyús energiatározós erőmű iránt, amelyet a felröppent hírek szerint a Zemplénben építenének meg. Erről a beruházásról azonban a világörökséggé nyilvánított tokaji borvidéket érintő, nagy botrányt kiváltó szalmaégető híre elterelte a figyelmet. Pedig lapunk értesülései szerint több szocialista érdekcsoport is érdeklődik a tározós erőmű iránt.
A szivattyús energiatározós erőmű lényege, hogy a már megtermelt, ám felhasználatlan (szél-, vízi, ritkább esetekben atomerőművekben) energiát tárolja. A berendezés mindezt úgy teszi, hogy szivattyúként működve az átmenetileg fölösleges árammal felnyomja a mesterségesen kialakított tóból a vizet egy felső tározóba. Ha hirtelen áramra lenne szükség, akkor turbinaként működik, felhasználva így a tárolt víz energiáját. Ezen erőművek célja elméletileg, hogy ahelyett, hogy korlátoznák például a szélerőművek teljesítményét, azok pluszkapacitását tárolják. Egyes elképzelések szerint egy efféle tározó jól jönne például a paksi atomerőmű „kiegészítéseként” is, akkor ugyanis annak kapacitását nem kellene éjszakára visszafogni. A HVG értesülése szerint a szivattyús energiatározós erőmű építését az a szocialista körökhöz közel álló Hujber Ottó kezdeményezte, aki a szerencsi szalmaégetőt is szívesen látná a borvidéken. Ők egy hatszáz megawattos – később ennek duplájára bővíthető – tározót építenének. Ezen terv közigazgatásilag Tállyát és Abaújszántót érintené, amelyek képviselő-testülete is támogatja a beruházást.
A RWE cégcsoport, amelynek kezében van a fővárosi gáz-, víz- és villamosenergia-szolgáltatás, valamint a Mátrai Erőmű szintén érdeklődik a zempléni beruházásról. A cég német vállalata, az RWE Power úgy nyilatkozott: ha kiírják a pályázatot, ők is részt vennének benne.
Megnéztünk számos Németországban évek óta működő szivatytyús tározós erőművet, amelyek többségének kialakításakor drasztikusan beleavatkoztak a természet körforgásába. Goldisthal, amely Türingia tartomány északi részén található, már a kilencvenes évek közepén is kiszemelt helyszín volt. A sűrű erdőséggel borított területen 1994-ben kezdték el kivágni a fákat, az építkezés által lefedett terület nagyságát azonban elszámolták, ezért annak befejezte után újratelepítéssel kellett fásítani a tar földeket. A Goldisthalban működő tározós erőmű teljes kivitelezése a tervezési munkákkal együtt öt évet vett igénybe (ez erős kormányzati szándék nélkül normális esetben 20-25 év átfutási idő), és összesen 660 millió eurót emésztett fel. Az erőmű két mesterséges tava közül az egyiket a helyi 15 kilométeres folyóból duzzasztották fel, míg a másikat a hegy tetejének kivájásával alakították ki. A természetbe való beavatkozás kompenzálása pedig kevés sikerrel valósult meg.