Rituális áldozat a bronzkorból
Egy fej nélküli szamár maradványaira bukkantak izraeli régészek egy bronzkori ház alatt, Tell esz-Száfi területén, az egykori Gát város romjai között. A körülbelül 5000 éves, nőstény szamár lábait összekötözték, fejét pedig levágták és gondosan a testével ellentétes irányba, a hasára helyezték. A szamár mellett három másik, hasonló módon eltemetett szamarat is felfedeztek.
Ezek az állatok nem voltak lefejezve, de mindegyikük koponyája kelet felé nézett, valószínűleg a napfelkelte irányába. A kutatók szerint ez is a rituálé részét képezte.
A fogzománcuk izotópos elemzése alapján a szamarak a Nílus völgyéből, vagyis Egyiptomból származtak.
Ezt már korábban is kimutatták az elsőként megtalált állat esetében, de Elizabeth Arnold, a Grand Valley State University antropológusa sürgette a kutatókat, hogy további példányokat is keressenek. Az újabb leletek megerősítették a feltételezést: mind a négy állat egyiptomi eredetű volt.
Miért áldozták fel őket?
A kutatók nem tudják pontosan, miért kellett elpusztulniuk ezeknek a fiatal, munkára alkalmas nőstény szamaraknak a bronzkor idején (Kr. e. 2900–2550).
Arnold szerint az áldozat a gazdagság, illetve a társadalmi státus látványos kifejezése lehetett.
„Egy ilyen fontos állat feláldozása túlzó demonstráció lehetett, amellyel a tulajdonos a gazdagságát vagy presztízsét hangsúlyozta” – írta Arnold a Live Science-nek. Szerinte az egyiptomi származás hangsúlyozása ráadásul a kulcsfontosságú kereskedelmi kapcsolatokra is utalt.
Kánaán és Egyiptom kereskedelmi kapcsolatai
A feláldozni tervezett állatok kiválasztása nem lehetett véletlenszerű. Egyiptom az Óbirodalom idején, Kr. e. 2649 és 2150 között rendkívül erős hatalom volt. A vele való kapcsolat kiemelése presztízst jelentett, különösen egy olyan kereskedővárosban, mint Gát.
A helyszínen talált többi állat – juhok, kecskék, és egy másik szamár – többsége helyi eredetű volt, kivéve egy kecskét, amely szintén Egyiptomból érkezett. Ez megerősíti, hogy a térségben élő közösség kereskedelmi kapcsolatban állt az Óbirodalommal.
Az áldozat értéke
A nőstény szamarak különösen értékesek voltak. Nemcsak teherhordóként szolgáltak, hanem utódaik révén is fontos szerepet töltöttek be a gazdaságban. Arnold szerint éppen ezért lehetett jelentős áldozat őket kiválasztani egy ilyen rituáléhoz. „A legjobb korban lévő szamarakat áldozták fel, ráadásul mindegyik nőstény volt – ez szándékos választás lehetett, mivel ők további szamarakat adhattak volna a közösségnek” – tette hozzá.
Az új felfedezés nemcsak a kánaáni vallási szokásokról árul el többet, hanem az ókori nemzetközi kapcsolatok és a kereskedelem történetéhez is új adalékot nyújt.
További történelmi témájú cikkeket a Múlt-kor történelmi magazin weboldalán olvashatnak.
