Visszafejlődő grúz demokrácia

Grúzia nem védekezhet a köré emelt orosz zárlattal, amikor megpróbálja elhallgattatni belső ellenzékét – mondta lapunknak adott interjújában Thomas O. Melia, a Freedom House nemzetközi szervezet igazgatója, aki elmondta, az Egyesült Államokat vajmi kevéssé kötik a demokratikus aggályok szövetségesei kiválasztásakor.

A Freedom House ez évi jelentése kiemelten foglalkozik a szovjet utódállamok visszaeső demokratikus teljesítményével, különösen Grúziával, de Ukrajnában is alkotmányos aggályokat keltett a parlament tavalyi feloszlatása. Visszafordulóban lenne a trend?
– Az Oroszországgal határos államokban általában nehézségekbe ütközik a demokrácia fejlődése. Szinte mindegyiküknél megfigyelhető, hogy Moszkva akadályokat gördít a valódi demokratikus fejlődés elé. Az orosz befolyás országonként eltérő, Grúziában mindig több sikerrel kecsegtet, mint Ukrajnában, ahol viszont kevésbé éri el célját Közép-Ázsiához képest. Letagadhatatlanul van azonban számos belső ok is. Másrészt viszont ha Oroszország kétségkívül zsarolja is Grúziát a kezében lévő minden eszközzel, Tbiliszi akkor sem mutogathat ujjal a Kremlre, amikor szükségállapottal töri le a legitim polgári engedetlenséget, és megkísérli felszámolni a független grúz médiát. Nem hiszem, hogy bármely ország a külső fenyegetéssel igazolhatná belső ellenzéke elhallgattatását.
– Ezért is meglepő, milyen visszafogott hangú kritika kíséri a grúz elnök újraválasztását, Moszkvára viszont a Nyugat kórusban zúdítja a bírálatokat.
– Én személy szerint úgy vélem, a jelenlegi orosz kormányzat diktatúrát akar kiépíteni. Moszkva évek óta tudatosan arra törekszik, hogy lépésről lépésre korlátozza a szólásszabadságot, a választási lehetőségeket és az alapvető emberi jogokat. Bár Oroszország nem a Szovjetuniót idéző totalitárius rendszer, nyilvánvalóan nem demokratikus állam, hanem valami a kettő között.
– Vlagyimir Putyin azonban elsöprő támogatottsággal bír Oroszországban, ami Mihail Szaakasviliről Grúziában már korántsem mondható el.
– Ez igaz, de az ellenzék Grúziában vagy Ukrajnában korlátozás nélkül szólalhat fel.
– Ennek épp ellentmond a grúz médiával szembeni kormányzati erődemonstráció.
– Oroszországban a kritikus hangok kevésbé jutnak nyilvánosságra, mert az emberek nem tudják, milyen választási lehetőségek előtt állnak.
– Nem azért, mert az orosz ellenzék gyenge?
– Vitatkozhatunk azon, hogy az orosz ellenzék milyen alternatívát és milyen minőséget képvisel, de ez egy másik beszélgetést kíván.
– A nyugati típusú demokrácia olyan korábbi zászlóvivőjének elestével, mint Grúzia, gondolja, hogy a posztszovjet régióban beválhat ez a modell?
– Az ott élő embereknek maguknak kell felépíteniük a saját demokráciájukat. Nem hiszem, hogy ennek pont a nyugati típusú demokráciának kell lennie. De van különbség a valódi demokrácia és az áldemokrácia között, Oroszország pedig az utóbbiak közé tartozik. Nyitva lévő kérdés, hogy Grúzia vagy Ukrajna az-e.
– A Nyugat kritikája mégis mintha kettős mércével mérne. Az Egyesült Államok soha nem kíméli nagyhatalmi vetélytársát.
– A washingtoni kormányzatot elég homályos érdekrendszer vezérli, amiért nemegyszer képmutató politikát folytat, például a Kaukázusban is. A Freedom House-t azonban szerencsére nem érdekli az energiapolitika vagy a hadi együttműködés. Mi ugyanazon a szemüvegen keresztül nézünk minden országot. Igen, szükségünk van a szaúdi olajra, és megható látni, ahogy George W. Bush elnök a szaúdi királyt ölelgeti, de ettől még Szaúd-Arábia a demokrácia szempontjából évről évre az utolsók között kullog az országok sorában, az Egyesült Államok húsz fő szövetségesének több mint felével karöltve.