A kivetett kiváltságos

Mintha áramütés érné az embert – ilyen színpadi pillanatokkal ajándékozta meg a közönséget Fülöp Viktor táncművész is, aki most lenne hetvenkilenc éves. Aki látta, sosem felejti el. Aki nem látta: tudhat a hiányáról. Fülöp Viktor legendája apáról fiúra, anyáról leányra él tovább a balettszeretők körében.
Fülöp Viktor legendáját élteti tovább egy gyönyörű könyv is, amely P. Török Margit Anna szerkesztői munkáját dicséri. A pályatársak, kortársak visszaemlékezései, az interjúk nemcsak Fülöp Viktor alakját rajzolják meg, hanem sejteni engedik, miből fakadhat egy-egy nagy egyéniség színpadot betöltő megjelenése, a híres prézansz, ami egy-egy előadást a katartikus pillanatokhoz segít. Mert ehhez a kisugárzáshoz nem elég az adottság, a tehetség, a szorgalom, a technikai felkészültség – egyfajta égi kiváltság, amely keveseknek adatik meg.
Sehol sem, még a színpadon sem lehet hazudni – újra csak erre a felismerésre jutunk a könyv olvasásakor. Bár a zsöllyében a taps sokszor csattan, a maszk sokat elfed, a színpadi csoda és a szemfényvesztés akkor sem ugyanaz. – A művészi teljesítmény és az emberi tartás elválaszthatatlan – mondja Fülöp Viktor egy helyen, aki nem csupán az igaz, nagy erő igénybevételével csalta ki magából estéről estére a csodát, egyenes jellemével, tiszta erkölcsiségével teljes valójában hős volt a színpadon. Őszinteségét, kompromisszumra nem hajló maximalizmusát, megalkuvásra képtelen klikken kívüliségét, zavaró, zavarba ejtő példamutatását büntették. Bár társulatot és repertoárt lehetett volna építeni rá, és jócskán neki is köszönhető, hogy 1956 után a magyar balett eljutott külföldre, szent szörnyetegnek kiáltották ki, és száműzték az operából. Évekig vízvezeték-szerelőként tengette napjait, már majdnem a víz alá nyomták, mégsem hajolt meg a dereka. De ha beugrani hívták, alázattal ment. Nem csinált semmit, csak felvette a rongyait. És Spartacus halálában is feltámadt.
Markó Iván egyik elévülhetetlen érdeme, hogy hosszú évek kihagyása után, számkivetettsége ellenére Fülöp Viktort Győrbe hívta. Visszatérése igazi, felejthetetlen diadal volt.
(P. Török Margit Anna: Fülöp Viktor élete és pályafutása 1929– 1997. Papirusz Duola Kiadó, 270 oldal, 2006.)