Bakó Zoltán másfél hete rehabilitálta végleg, amikor kijelentette, immár ön is teljes értékű tagja a csoportnak. Hogyan tudott szűk fél év alatt kétévnyi kihagyást bepótolni?
– Amikor a nyár végén, szinte titokban ismét kajakba ültem, nem tudtam, mire leszek képes. Magam is meglepődtem, hogy minden egyes nap jobban ment az evezés. Mára ez a folyamat lelassult, de hetes szakaszokban még mindig érzem a fejlődést. Számomra az a legszembetűnőbb különbség a három-négy évvel ezelőtti időszakhoz képest, hogy minden edzést élvezek. Bár a kajak-kenu fizikai sportág, itt is fejben lehet igazán elfáradni, belefásulni a mindennapokba. A kétéves kihagyásnak köszönhetően én viszont nagyon friss vagyok.
– Az a hír járja önről, hogy különedzéseket végez. Korábban inkább ki-kihagyott egy-egy tréninget.
– A helyzet pedig ugyanaz. Akkor is tudtam, és most is tudom, hogy mire van szükségem…
– Azon túl, hogy könnyen végzi az edzéseket, jó erőben érzi magát, a felmérők is azt mutatják, hogy jó formában van?
– Hasonlóak az eredményeim, mint négy éve. Úszásban a tízszer vagy hússzor száz métert ugyanolyan időeredménnyel teljesítem, mint négy éve. Futásban szerintem még jobb is lehetnék, mert ilyen könnyű régen voltam télen, csak éppen mindig fáj a lábam. A kondizásban nehezebb az összehasonlítás, mert a korábban megszokotthoz képest Bakó Zoltánnál más módszerrel erősítünk.
– Miben rejlik a különbség?
– Általában mindenre igaz, hogy hosszabb résztávokat teljesítünk. A kajakosoknál a súlyzózáskor általában a fekvenyomás és a mellhez húzás hangsúlyos, Bakó Zoltánnál azonban ez nincs így.
– Már kész tényként kezelhetjük, hogy Storcz, Kökény, Vereckei, Horváth összeállításban vágnak neki a válogatónak?
– Igen, így készülünk. Számomra nem szokatlan, hogy én leszek a vezérevezős, mert 1998-ban is betöltöttem már ezt a szerepet.
– Az sem lepi meg, hogy a korábbi sztrókjuk, Kammerer Zoltán Kucserával és Benkővel négyesben is elindul a válogatón?
– Mivel párosban Kamerának és Kucserának nem kell indulniuk az Eb-n, logikus, hogy négyesben is felmérik magukat.
– S Kammererrel nem vették fel a kapcsolatot, hogy inkább üljön vissza az önök hajójába?
– Mindjárt az én helyemre, nemde? A tapasztalatok alapján egy négyes akkor lehet erős, ha a tagjai együtt készülnek. Zoli tényleg kiváló sztrók, de nehéz lenne vele összeegyeztetni a munkát. Annyira pedig egyikünk sem kiemelkedő képességű kajakos, hogy kijelenthetné, ő nélkülözhetetlen a hajóban.
– Három közös olimpiai aranyérem után tehát Kammerer az ellenfele lesz. Tőlük tart jobban, vagy a Gyökös, Sík, Csamangó, Boros egységtől?
– Mindkettőtől és egyiktől sem. Kemény riválisaink lesznek, de ha az a célunk, hogy másodszor is megvédjük olimpiai bajnoki címünket, akkor idehaza muszáj nyernünk, s lehetőleg minél nagyobb különbséggel.
– Amikor ismét belevágott a felkészülésbe, családos emberként gondolt arra, hogy többhetes edzőtáborokban is részt kell venni?
– Hogy egészen pontos legyek, öt és fél hétre utazunk Ausztráliába.
– Hogyan bírja?
– Nagyon jól. A családomat is befizetem az útra, ahogy Bakó Zoltán, Vereckei Ákos és Horváth Gábor is.
– Megismétlem az iménti kérdésemet: hogyan bírja? Ezúttal anyagilag értve, hiszen, ha jól tudom, saját zsebből fizeti a felkészülését.
– Igen, így vágtam neki. Ám amint látták, hogy nem csak fellángolásról van szó, többen a segítségemre siettek. A mostani repülőjegyemet a szövetség fizeti, s bírom a vezetőség ígéretét, hogy ha kijutok Pekingbe, akkor visszamenőleg megtérítik a felkészüléshez kapcsolódó költségeimet. Ezen felül a MOB-tól ösztöndíjat kapok, s újra támogat a régi szponzorom is. A háttéren tehát semmi sem múlhat. Csakis rajtam, rajtunk. Ebben pedig már van tapasztalatom, s jól viselem.
Rég nem volt ilyen sikeres felvételi
