Feszes idény előtt a kajak-kenusok

Olykor egyetlen gesztus többet elárul egy emberről, mint egy terjedelmes portré. Tegnap a Magyar Kajak-kenu Szövetség sajtótájékoztatóján Beé Istvánt hivatalosan is a sportág örökös bajnokai sorába emelték. (Ennek vagy az olimpiai, vagy öt világbajnoki cím a feltétele; a kajakos sprinter ez utóbbit teljesítette a tavalyi vb-n.) Miután méltatták, majd a már az ő nevével is ellátott tabló előtt köszöntötték, Beé csak ennyit mondott: „Egyvalakit kifelejtettünk azok közül, akiknek köszönettel tartozom. Séra Miklóst. Mind az öt aranyérmemet vele szereztem.” Az utolsó szavakat könnybe lábadt szemmel, elcsukló hangon mondta, majd kérdést, választ nem várva visszaült a helyére és magába roskadt. Beé István ezzel a néhány gondolattal minden utólagos elismerésnél méltóbban ápolta az ősszel elhunyt mester emlékét.
A robusztus termetű kajakos ugyanakkor előre is tekint, kajak kettes ötszáz méteren – Gyertyános Gergellyel – szeretne kijutni Pekingbe. Nem lesz könnyű dolguk, hiszen a Kammerer, Kucsera párost kellene legyőzniük. S nem is egyszer, hanem legalább kétszer. Hiába, szigorú a válogatási rendszer. Minden elemét még maguk a versenyzők sem értik, tegnap legalábbis ez derült ki. Az idény egyébként roppant feszes, az Európa-bajnoki, egyben Világkupa-válogatóval már május 10-én megkezdődik. Ezután lesz az Eb, majd az első olimpiai válogatónak is számító Vk, de aki kivárásra játszik, az ráér bekapcsolódni a hazai versengésbe június végén, a második válogatón, amit szükség esetén szétlövés követ.
Ez még odébb van, februárban a magyar kajak-kenusok kirajzanak a nagy világba, négy kontinensre (Ausztrália, Afrika, Észak- és Dél-Amerika) is jut egy-egy edzőtáborozó csoport.