Nadal és Gyementyjeva diadala

T E N I S Z

A kínaiak adaptációs érzéke egyszerűen fantasztikus, s ennek bizonyítására kevés jobb példa akad, mint ami az olimpiai teniszküzdelmeken történt. No nem a pályán, hanem a nézőtéren. Az első napokban a helyi szurkolók azt sem tudtak, hogy eszik-e vagy isszák a sportágat, fogalmuk sem volt a szabályokról, akkor hördültek fel, amikor nem kellett volna, akkor örültek, amikor az még korai volt, zajongtak és jöttek-mentek a labdamenetek közben is. Szávay Ágnes első fordulóbeli kiesése kapcsán utalt ezekre a zavaró külső körülményekre, bár azt a drukkerek javára lehet írni, hogy biztatásukkal „beütöttek” néhány pontot a kínai Cseng Csie helyett is, a hangulatra tehát nem lehetett panasz.
Eltelt egy hét, a néha eső áztatta küzdelmek a végükhöz értek, s csodák csodájára a kínaiak megtanulták a szabályokat, a döntőkön mutatott viselkedésük pedig a legkényesebb wimbledoni etikettnek is megfelelt. Nem volt mászkálás szett közben, nem volt bekiabálás, nem volt reakció, amikor még csak az első szerva ment a hálóba, minden a helyére került. Maguk a kínaiak is, mármint a pályán, hiszen női párosban Cseng Csie és Jen Ce révén bronzérmet szereztek, női egyesben pedig Na Li (aki kiverte Sydney olimpiai bajnokát, Venus Williamset!) negyedik lett.
Ennek a számnak a dobogóját teljesen kisajátították az oroszok: Gyementyjeva lett az arany-, Szafina az ezüst-, Zvonarjeva pedig a bronzérmes. Ami a döntőt illeti, a több mint két és fél órás öldöklő és néha igen látványos küzdelmet hozott. Szafina kezdett jobban, s könnyedén megnyerte az első játszmát 6:3-ra, a másodikban viszont Gyementyjeva több mint egyórás szívós munkával, 7:5-tel egyenlített. Kezdődött minden elölről, ráadásul az izgalmakat fokozandó, rendre elnyertek a felek egymás adogatásait. Aztán Gyementyjeva 5:3-as vezetésénél szinte véletlenszerűen hozta a sajátját, s már ünnepelhetett is.
A férfiaknál Rafael Nadal diadalmaskodott egyesben. A spanyol fenomén jellemzően bő tíz perccel hamarabb végzett a chilei Fernando Gonzalezzel, mint ameddig a női finálé tartott, pedig az csak két nyert szettre ment, nem háromra. Elemezhetjük napestig a 6:3, 7:6 (7-2), 6:3-as meccs adatait, a lényeg, hogy Nadal végérvényesen megtanult játszani minden talajtípuson, s mostani kemény pályás teljesítménye a US Open előtt nem sok jót ígér a riválisoknak.
A közönség Pekingben „zabálta” Rafaelt, hatalmas ováció fogadta tízezer torokból, amikor Juan Antonio Samaranch, a NOB volt elnöke a nyakába akasztotta az aranyérmet. A bronzot a szerb Djokovics kapta, a negyedik hely pedig annak az amerikai James Blake-nek jutott, aki kiverte Roger Federert. A svájci klasszis párosban viszont örvendhetett Stanislas Wawrinka oldalán, de annak bizonyosan nem fog örülni, amit mától láthat majd az egyes világranglistán: 1. Rafael Nadal. 2005. február 4. óta Federer uralta a férfiteniszt, de a pekingi események is mutatták, új király született.
S ezt már a lelkes kínai szurkolók is megértették.