Cukor kell az ősfáknak

Húsz tonna, egyébként megsemmisítésre váró elkobzott cukrot ajánlott fel a Vám- és Pénzügyőrség a tavalyelőtt Bükkábrányban feltárt, majd a miskolci Herman Ottó Múzeumba szállított mocsári ciprusok tartósítására. A pénzügyőrök egyelőre keresik azt a jogi utat, amely lehetővé tenné az adományozást.
Mint arról beszámoltunk, a miocén korból származó mocsári ciprusokból és mamutfenyőkből álló erdőmaradványra a Mátrai Erőmű bükkábrányi lignitbányájában, hatvan méter mélyen bukkantak rá 2007 júliusában. A tizenhat ősfából hat szétporladt, hatot az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természeti Területre szállítottak, négy pedig a miskolci Herman Ottó Múzeum birtokába került.
Itt egy ősfát nátrium-karbonáttal és cemobicid-DP3 nevű anyaggal kezelt víz alatt tartanak, arra gondolva, hogy a jövőben felfedezhetnek egy megfelelőbb tartósítási eljárást; egyet műgyantával itattak át, hogy kiállítható legyen, kettőt pedig cukoroldattal konzerválnak.
Ismert, a feltárás után komoly civil összefogás jött létre a szükséges negyven tonna cukor előteremtésére és a felbecsülhetetlen értékű természeti kincs megmentésére. Többek között a szerencsi és a kaposvári cukorgyárak adakoztak, magánszemélyek kilogrammonként hordták a cukrot a múzeumhoz.
Bánfalvy Ferenc, a múzeum műtárgyvédelmi osztályának vezetője lapunknak elmondta: a cukoroldat, amelyben a körülbelül négytonnás fák áznak, mostanra már majdnem elérte az ideálisnak mondható negyvenszázalékos töménységet. Azonban még legalább négy évre és még több cukorra van szükség, hogy a fák teljesen átitatódjanak, s így megtartsák saját súlyukat, megőrizzék szerkezetüket.