Digitális kokain

Butaságokra használjuk az okostelefonokat – vonható le a következtetés, ha megnézzük a mobilokra letöltött programok toplistáját. Bár sok ezer valóban hasznos programocskát is vásárolhatnánk, a legtöbben mégis vicces, időnként idióta alkalmazásokat telepítenek méregdrága telefonjaikra.

Tavaly karácsonykor napi egymillió forintnak megfelelő dollárt keresett egy meglehetősen fura alkalmazás írója: az iFartnak „köszönhetően” ugyanis a telefon szellentéshangokat ad ki, ha nyomogatjuk a gombokat. A 99 centért árult programocskát a kibocsátástól számított első két hét alatt 114 ezren vásárolták meg, a csúcs karácsony két napja volt, amikor a forgalom megötszöröződött: majd hatvanezren fizettek a meglehetősen primitív alkalmazásért.
Mielőtt tovább boncolgatnánk az emberi butaságot, érdemes néhány mondatot szánni arra, hogyan is működik ez az egész. A napjainkban kapható okostelefonok tulajdonképpen teljes értékű számítógépek, így az alapfunkciókon túl (telefonálás, illetve sms-küldés) gyakorlatilag mindenre megtaníthatók, amit egy asztali PC tud. A sok tízezer forintba kerülő készülékek gyártói a programok fejlesztésébe bevonták a vásárlókat is, így aztán bárki írhat rájuk alkalmazásokat. A legnépszerűbb ilyen telefon az iPhone: az Apple készülékéből a világon eddig negyvenmilliót, Magyarországon hivatalosan negyvenezer körül adtak el, de nálunk még legalább kétszer ennyi más csatornákon beszerzett (külföldön vásárolt kártyafüggetlen vagy feltört) készülék lehet forgalomban. Az alkalmazásokat a cég egy Apps Store nevű virtuális boltban árulja, amely bizományi áruházként működik: a fejlesztő feltölti ide a portékáját, és ha vevő jön, minden elköltött dollár után hetven centet kasszíroz, a maradék pedig az üzemeltetőé. Nem minden programért kell fizetni – ha a szerző nem akar pénzt a termékéért, akkor ingyen is beküldheti a virtuális áruházba. Gyakorlatilag minden kapható: különféle játékok, a szórakozást megkönnyítő alkalmazások (például kedvenc tévécsatornáink programját rakja össze a telefon, és figyelmeztet, ha a megnézni kívánt műsor kezdődik), sporthírek, üzleti alkalmazások, fitneszedző, időjárás-jelentés, szóval bármi, ami ma a világhálón és az asztali számítógépen elérhető. Magyarok is fejlesztenek szép számban, így találunk hazai borkalauzt, virtuális bűvös kockát és sok száz más programot.
A vicces alkalmazások mellett tehát sok száz rendkívül hasznos és értelmes programot is lehet itt letölteni-megvásárolni (e sorok írója például egy euróért igen jól használható magyar–angol szótárt töltött le a telefonjára). Meglepő, hogy mennyi mindenre használható a telefon ezeknek az alkalmazásoknak köszönhetően: ha például rátelepítjük a Sonar Lunart, akkor a telefon távolságmérőként is üzemel. A működési elv egyszerű: a hangszórón kibocsátott kis kattanások visszaverődött hangját veszi fel a mikrofon, és az időkülönbségből kiszámolja a távolságot. Nem ezredmilliméterre pontos műszer, de optimális hőmérséklet és páratartalom mellett pár centin belül van az eltérés.
Fura módon nem a praktikus programok a legkelendőbbek: a toplistán találjuk például azt az alkalmazást, amely söröskancsóvá alakítja a telefonunkat: ha döntjük a készüléket, a képernyőn lévő virtuális korsóban vízszintes marad a folyadék szintje, és fogy belőle a sör. Lehet vásárolni mellrázogató alkalmazást (egy fotón minden félgömb alakú formát le-fel mozgat a program), arcot cserélhetünk bárkivel, különféle hajformákat próbálhatunk ki magunknak, vagy terminátorrá változtathatjuk egész alakos képünket. A felmérések szerint csak a pillanatnyi élvezetért fizetünk: a vásárolók zöme alig tíz percig használ egy ilyen programot (gyakorlatilag annyi ideig, amíg megmutatja az öszszes barátjának), aztán elfelejti, és letölt helyette egy másikat.
A kaliforniai cég szűri is az alkalmazásokat, az ordinárékat és a felnőtteknek szóló programokat például nem engedi a boltban árulni. Így aztán az egyik legnépszerűbbet, az iSnortot ott nem lehet megvásárolni. Ez a program lehetővé teszi a virtuális kokainfogyasztást: egy bankkártyával az érintőképernyőn „össze kell törni” az anyagot, hogy aztán egy feltekert bankjeggyel „felszívjuk” a csíkokat a monitorról. Meglehetősen élethű a látvány, nem csoda hát, hogy sok tízezren fizették ki a borsos, ötfontos árat, gazdaggá téve ezzel a programozót. A hivatalos boltból kiszorultak létrehozták az alternatív áruházat is Cydia néven. Itt is vannak szabályok: a náluk árult programokat kizárólag feltört telefonokra lehet telepíteni.