Eső és bor, rozsdafolt

Első alkalommal rendezték meg az egri Templom Galériában az országos akvarelltriennálét. Az egyik legrégebbi képzőművészeti műfaj azonban nem új keletű vendég a szőlő és a bor városában: korábban, 1968–2006 között húsz alkalommal biennálerendszerben, azaz egymást kétévenként követő kiállításokon mutatkoztak itt be a vízzel festés magyar mesterei.

Ha valahol, akkor éppen itt, a szőlőtáblákkal kerített barokk városban lehet értékelni mindazt a szépséget, amely egy-egy színárnyalatban, az árnyalatok összhatásában rejlik. A szőlőszemből kibuggyanó mélykék, lila nedű, a bikavér sötét vöröse, a megkopott házfalak egymáson áttűnő színrétegei akár még ihlető erőt is jelenthetnének egy-egy új kompozícióhoz. Van olyan mű a kiállításon, amely a művészettől oly idegennek hitt folyamatokra utal, például Julius Gyula Rozsdaakvarell című munkája, s olyan is, amely a vízfestést mintegy természeti képződményként mutatja be: Olajos György Esőben című alkotása, amely úgy keletkezett, hogy az alkotó a zuhogó esőben kicsit „megáztatta” (egyébként pontosan megtervezett módon) a nagyméretű papírlapot.
Ennél persze sokkal látványosabb produkciót is létrehozott már a „vízzel való festés” művészete, Schwierkievicz Róbert például egy alkalommal a Dunában úsztatta meg alkotásait, s az eredmény valóban látványos képsorozat lett. Minderről azért érdemes szót ejteni az egri triennále kapcsán, mert azt példázza, hogy amilyen ősi, éppen olyan megújulásra képes ma is az akvarell művészete, ahogyan azt a nagy nemzetközi vásárok, kiállítások kínálata és kereslete is mutatja.
S mutatja jó néhány alkotás Egerben is. Például Kentaur Sacrifi-ce című, hatrészes, mintegy színpadképként összeálló műegyüttese, Földi Gergely, Krajcsovics Éva, Mayer Berta, Pató Károly, Rákóczy Gizella, Stroe Krisztián nagyméretű lapja. A táblaképméret és a funkció iránti igény évek óta jellemzi az egri kiállítókat, de most az ellenkező folyamatnak is tanúi lehetünk Újházi Péter sokszereplős lapjait szemlélve. Jövő van!, mondja egyébként nem kis iróniával a sorozat címe, amire – mintegy a jelenlegi politikai gyakorlatot szemléltetve – Stefanovits Péter munkájának a címe így felel: Légy te a miniszterelnök! Akkor már inkább a Patkánykirály – jut eszébe a nézőnek a kortárs művészet egyik nagy hatású műve, akinek alkotója, Katharina Fritsch előtt a triennále fődíjasa, Szily Géza két műve tiszteleg. Apropó, tisztelgés. A triennáléval párhuzamosan rendeztek kiállítást a legutolsó biennále fődíjasa, Bikácsi Daniela műveiből, az egri várban pedig a két közelmúltban elhunyt, akvarellben is jeleskedő mester, El Kazovszkij és Tolvaly Ernő emlékét idézi meg a Magyar Vízfestők Társasága csoportos tárlata.
(I. Országos akvarelltriennále, Eger, Templom Galéria, szeptember 18-ig.)