Favilla, fakanál, fatányér, meghalunk a, meghalunk a Lokiért – ezzel a tagadhatatlanul kissé tájjellegű rigmussal köszönt be jó három évtizede az NB I-be éppen feljutott Debrecen maroknyi szurkolótábora a Ferencváros Üllői úti stadionjában, ahol szánakozó mosolyok fogadták a belépőt. Tegnap délután bezzeg már Magyarország vezető kereskedelmi rádiója játszotta Madonna és a Queen egy-egy slágere között a Tankcsapda Loki-indulóját, a Puskás-stadionban pedig több mint harmincezer drukker (azért ennyi, mert ennél többet momentán egyetlen hazai arénába sem lehet bezsúfolni, de ez más téma) várta az össznemzeti futballremények első számú letéteményesét, a DVSC-t.
A méltatást persze jobb a meccs utánra hagyni, erre Sarmov ballábas bombája már az 5. percben figyelmeztetett bennünket, hiszen akkorát csattant a rövid felső kapufán, hogy arra a hajdúsági különvonatból legaléltabban lekászálódó szurkoló is felriadt. Az ellenakcióból aztán Coulibaly veszélyeztetett, ám mielőtt felidéztük volna a „nem mindegy, ki rúgja az első gólt” klisét, akár azt is kívánhattuk: ha lehet, hát ezúttal ne rúgja senki.
A hajdani Dózsa-, Vasas- és Honvéd-szektort a DVSC kedvéért csurig töltő nép (a felső karéj, a ferencvárosi felségterület nagy része manapság tiltott terület) azonban parádéra vágyott, és már a 13. percben meg is kapta: Varga József ugyancsak a régi kettős rangadók művészeit idéző mozdulattal tekerte jó 18 méterről a bal felső sarokba a labdát. A 22. percben Polekszics egy lefelé csapódó szabadrúgás kiöklözésével őrizte az 1-0-t, aztán szerencsénkre Hrisztov tette ugyanezt, mert néhány grundcselért feláldozta a félig ziccerét. Hamarosan Sarmov fejelt lesről, de bántóan közelről és tisztán az égbe, ezért a bolgárok szerb trénere, Ratko Dosztanics által előzetesen vizionált futballháború sodrában nekünk igazán jól jött volna egy kis fegyvernyugvás.
Csakhogy Rudolf Gergely másként gondolta. A 35. percben álló helyből ragasztott jobb belső rüszttel akkora gólt a bal pipába, amekkoráról talán Beckham is álmodik olykor titokban. Pedig a vendégek a játékidő 68 százalékában birtokolták a labdát; és ebbe azt még bele se számítják, hogy akkor is náluk volt, amikor szünetig kétszer is kibányászták a hálójukból, és felvitték középkezdéshez.
A 2-0-s félidei vezetés után olyan iszonyatos fordulat kellett volna a kieséshez, azaz a 3-2-es vereséghez, amilyet még az elmúlt évek magyar futballja sem produkált. Az ellenfél a folytatásban is bizonyította, hogy igenis tud futballozni, csak éppen gólt lőni nem. Ám ezen „apróságtól” eltekintve minden számszerűsíthető mutató terén fölénybe került. A publikum ezt persze kiválóan tűrte, és már annak is harsányan örült, hogy az 58. percben Dombi Tibor is pályára lépett. Tartva formáját, természetesen műesésért kapott sárgát, miközben a balkániak egyéb ötlet híján tényleg egyre többet „faragtak”, a mieink meg készségesen hemperegtek. Ettől eltekintve derűsen peregtek a percek, és mire a 93. is véget ért, teljessé vált az eufória: a DVSC
2-0-ra nyert, így 4-1-es összesítéssel iratkozott fel a BL-főtáblára.
Úgyhogy várhatjuk a csütörtöki sorsolást, a fényes debreceni – azaz budapesti – fociőszt, és egy gondolatfoszlány erejéig talán a szeptember 5-i magyar–svéd vb-selejtezőt is.
Fabregas nélkül. A BL-selejtező negyedik, utolsó fordulójában a mai visszavágók szereposztása, Bajnokok ága: Olympiakosz–Sheriff Tiraspol (az első találkozón:
2-0), APOEL–FC Köbenhavn
(0-1), a nem bajnokok ága: Stuttgart–FC Timisoara (2-0), Fiorentina–Sporting Lisboa (2-2), Arsenal–Celtic (2-0). Ez utóbbi meccshez kapcsolódik, hogy az Arsenal sérülés miatt nélkülözni kényszerül csapatkapitányát, Cesc Fabregast. A játékos a Portsmouth elleni Premier League-találkozón szenvedett ínszalagsérülést.
Elsőként az UEFA-kupa-győztes Sahtar Donyeck került fel az Európa Liga főtáblájára, miután a selejtező utolsó, negyedik fordulójában a török Sivassport hazai pályán is legyőzte. Az ukrán alakulat az idegenbeli 3-0-s sikert követően a keddi visszavágón 2-0-ra múlta felül ellenfelét.
csempészet
Elképesztő dolgot talált a vámhatóság a csempészeknél
